2020. február 18-án karunkon megrendezésre került a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör alakuló ülése. Legelőször Fazekas Cintia, a Diákkör titkára köszöntötte a résztvevőket, a visszatérő és az új vendégeket egyaránt, majd elmondta a félévben várható programokat. Ezután átadta a szót Dr. Pál Emesének, a Közigazgatási Jogi Tanszék adjunktusának, aki a tavaszi Közigazgatási Jogi TDK első előadását tartotta.
Az előadás a Nők a Közigazgatásban címet viselte, amelyet azért választott a tanárnő, mert az idei félévben a Közigazgatási Jogi Tanszék rendhagyó témákat szeretne bemutatni az érdeklődő hallgatóknak, amelyek közvetetten kapcsolódnak a közigazgatáshoz. Mindezek mellett Dr. Vörös Eszter tanárnővel közösen tartják a Női Szerepek a 21. században elnevezésű szemináriumot, így fontosnak tartotta, hogy ezzel a témával is tudományos keretek között jobban megismerkedjenek az érdeklődő hallgatók és oktatók egyaránt.
NŐK A KÖZIGAZGATÁSBAN
Legelőször a nők kiemelkedő jogállását ismerhettük meg az ókori Egyiptomban. Mindez azt jelentette, hogy a házassági eskü során a férj kijelentette, hogy mindig is tiszteletben fogja tartani felesége akaratát, a király személyi papságának vezetői között számos nő volt, sőt, női fáraókra is volt példa: ilyen volt Hasepszut, aki régensnőből vált fáraóvá, illetve talán mindenki számára a legismertebb fáraónő, Kleopátra. Viszonylag kevesen tudják, hogy az első nemzetközi békeszerződés is egy női fáraó nevéhez fűződik, ugyanis Nofertari volt az, aki diplomáciai levelezést folytatott a hettita király feleségével, ezáltal sikerült a hettitákat kiűzni Egyiptomból.
A következő témák a nők oktatáshoz való, valamint a választójogának alakulása, valamint az ezeket elősegítő egyenjogúsági küzdelmek voltak. Az utóbbiak közül a tanárnő a szüfrazsett mozgalmakat emelte ki, amelyek követői azt vallották: „ha nincs szavazati jogunk és nem vehetünk részt a törvényhozásban, akkor a törvények sem vonatkoznak ránk, így ennek megfelelően fogunk viselkedni.” Legelőször Új-Zélandon kaptak a nők szavazati jogot 1893-ban, Magyarországon 1919-ben, míg Szaúd-Arábiában csak 2011-ben került erre sor.
Ezután a nők közszférában való elhelyezkedését mutatta be a tanárnő. Emellett a gyermekneveléssel összeegyeztethetőség, kiszámítható elvárások, állásbiztonság és a kevésbé versenyorientált érvek szóltak. Habár a közigazgatásban számadatok alapján több nő dolgozik (a közszolgálati tisztviselők körében 68% ez az arány), a vezetőkiválasztás a férfiaknak kedvezőbb, ők vannak többségben a vezető pozíciókban.
Végezetül pedig a politikában nagy szerepet játszó nőkről mesélt a tanárnő. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság első női elnöke, illetve Margaret Tatcher, a „Vaslady” mindenki számára ismert volt, azonban megismerhettünk olyan hölgyeket is, akik bár nagy befolyással bírtak hazájukban, mégis sokan még nem is hallottak róluk. Ilyen volt például Golda Meir, aki Izrael Állam alapítóinak egyike, 1968-1974 között Izrael miniszterelnöke volt. Mindezek mellett ő volt a világ harmadik női miniszterelnöke is. Indira Gandhi (aki nem rokona Mahátma Gandhinak) 1966-1977, illetve 1980-1984 között töltötte be a kormányfői tisztséget Indiában. Végül pedig Cory Aquinót ismerhettük meg, aki a Fülöp-szigetek 11. elnöke volt, valamint ő volt az első közvetlenül és demokratikusan megválasztott női államfő Ázsiában.
Az alábbi interjúban Dr. Pál Emesét kérdeztem, hogy hogy érezte magát az előadás során, illetve milyennek találta a részvételt, a hallgatók és az oktatók aktivitását.
INTERJÚ
Media Iuris: Az előző évek Közigazgatási Jogi Tudományos Diákköreihez képest mekkora volt az érdeklődés a Nők a közigazgatásban című előadás iránt?
Pál Emese: Azt hiszem, a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör abban a szerencsés helyzetben van, hogy évek óta viszonylag nagy a hallgatói érdeklődés az egyes bemutatott témák iránt. Ugyanakkor az elmúlt évben az OTDK-ra koncentráltunk, és ez a pályaművet nem készítő hallgatók létszámán azért tetten érhető volt.
Így ettől a félévtől kezdődően egy kissé rendhagyó előadássorozatot indítottunk, amelynek kettős célja van. Egyfelől olyan határterületeket szeretnénk bemutatni, amelyek talán első ránézésre közvetettebben kapcsolódnak a közigazgatáshoz, de nagyobb érdeklődésre tarthatnának igényt. Másfelől az egyes témákat a tanszék oktatóinak prezentálásában hallhatjuk, amellyel nem titkolt szándékunk, hogy a hallgatókkal kötetlenebb formában beszélgethessünk elszakadva a frontális oktatási módszerektől. Ennek első állomás volt a „nők és a közigazgatás” viszonyának elemzése.
Nagyon megtisztelő, hogy ilyen sokan, szám szerint 21-en vettek részt az ülésen, nemcsak nappalis, hanem levelezős, FOKSZ-os és néhány BTK-s hallgató is. Úgy vélem ez már önmagában pozitív visszajelzést ad az említett új irányról.
Media Iuris: Mennyire tartotta interaktívnak az előadást? Hozzászóltak a hallgatók, illetve az oktatók az adott témákhoz?
Pál Emese: Az ülésen inkább az oktatói aktivitás volt jellemző, de utána a helyszínen, illetve az előadást követő napokban e-mailen, illetve a szemináriumaimon sok kedves megjegyzést, észrevételt, kérdést kaptam, amelyeket ezúton is szívből köszönök!
Media Iuris: Az előadásban érintett témák közül melyik állt a legközelebb Önhöz? Hogy érezte magát az előadás során? Sikerült az elképzeléseinek megfelelően bemutatni a különböző témákat?
Pál Emese: Igaziból a téma a szívem csücske. Magamat -a szó legnemesebb értelmében- feministának tartom, ezért szívesen foglalkozom olyan kérdésekkel, amely a nőket akár szociális, akár szakmai szempontból fókuszpontba helyezi. Emellett biztosan többen tudják a hallgatók közül, hiszen sokan ott ültek a TDK ülésen is, hogy immáron negyedik szemesztere indítjuk Vörös Eszter kolléganőmmel a „Női szerepek a 21. században” c. szemináriumot, ahol a nőiséget számos aspektusból vizsgáljuk. Tehát tulajdonképpen „adta magát a helyzet”, hogy ha már közigazgatással foglalkozom, akkor kicsit részletesebben tanulmányozzam a nőknek e területen betöltött lehetséges szerepeit.
És hogy melyik volt a kedvenc részem? Nehéz kérdés, mert az egész előadás kompletten a „gyermekem”, de ha mindenképp választanom kell, akkor az ókori Egyiptommal foglalkozó bevezető rész, ugyanis -és ez talán nem annyira köztudomású- a Nílus völgyének lakói minden más ókori népnél több jogot, a férfiakkal gyakorlatilag azonos jogállást biztosítottak a nők számára.
Úgy érzem, sikerült az elképzeléseimet megvalósítani és egy olyan logikai láncra felfűzni az előadást, amely a közönség számára is befogadható és követhető volt. De egyébként, ha csak egyvalaki megjegyezte, mondjuk Golda Meir nevét, én már boldog vagyok!
A Media Iuris nevében köszönöm szépen a tanárnőnek az interjút!
Számomra nagyon érdekes volt ez az előadás, ugyanis a közigazgatási jog az egyik kedvenc tantárgyam és a nők helyzete mindig is foglalkoztatott. Én biztatok mindenkit, hogy jöjjön el a következő Közigazgatási Jogi TDK ülésre, mert számos új ismerettel lehet gazdagabb!
Kántor, a leghíresebb magyar nyomozókutya története
Hazai húsvéti szokások régen és napjainkban
Stubby története – Kóbor kutyából őrmester
Amerikai elnökök, akik merényletben vesztették életüket
Interjú az Óriás Nándor Szakkollégium két új alelnökével
Eladó egy hold föld a Marson – közművesítés folyamatban
Mi történt Johnny Deppel?
A Bin Laden hajsza
A kreatív írás gyógyító ereje: Az önreflexió és az érzelmi gyógyulás útja
Sziasztok! Burka Eszter vagyok pécsi joghallgató, emellett a Media Iuris szerkesztője, lektora. Általában egyetemi eseményekről írok beszámolókat, illetve interjút készítek a kar oktatóival és hallgatóival. Mindezek mellett olvashattok tőlem tanulással kapcsolatos cikkeket is, melyeknek célja, hogy segítsem és motiváljam a „sorstársaimat”. Ezen kívül a későbbiekben szeretnék közéleti témákról is írni, ugyanis szeretném azokról is leírni a gondolataimat. Ha jobban meg szeretnétek ismerni, akkor kövessetek Facebookon, illetve Instagramon!
