A kutya nemcsak az ember legjobb barátja, de legsegítőkészebb társa is a mindennapi életben. A gazdájával kialakított szoros kapcsolat egy életen át elkísér és megszínesíti emlékekkel az együtt töltött időt. E kapcsolat a mostani cikkemben bemutatott kutyára, Kántorra is vonatkozik, akit a mai napig a leghíresebb rendőrkutyaként tartanak számon és a mai napig élénken él az emberek szívében. Írásomban fókuszálok elsősorban szokványosnak nem mondható életére, nyomozásaira és emlékezetének megőrzésére, amit odaadó életművével is kiérdemelt az utókor embereinek szemében.
Kezdetek
Kántor története 1953-ban kezdődött, amikor hat hónapos korában a gazdájához, Tóth Tiborhoz került. A feljegyzések szerint ő volt az egyetlen kutya a tizenhat kölyök közül, aki a legjobban felfigyelt Tibor hangjára, ezáltal elmondható, hogy egymást választották ki, amelyet a történelem folyása be is igazolt.
Gazdája, Tibor mielőtt rendőrnek állt, dolgozott kaszagyárban, volt ejtőernyős, de kipróbálta a kovácsmesterséget is. Nevéhez köthető továbbá a szagazonosítás magyarországi elterjesztése, ami később egész Európát meghódította. Kántor volt az élő példa arra, hogy az általa tanulmányozott és alkalmazott módszer sikeres, amit számos eset is megerősített.
Ugyancsak 1953-ban kezdődött el hazánkban az első rendőrkutyás kiképzőprogram, először kísérleti jelleggel. Tibor számára ez nagy dolog volt, ugyanis megyénként csak egy-egy ember élhetett ezzel a lehetőséggel. Kántor tehetsége azonnal meglátszott a tréning során, amit osztályelsőként elvégezve 1953. május 10-én hivatalosan is a Vas Megyei Rendőr-Főkapitányság nyomozókutyájává vált. Ezzel elindult egy olyan karrier, amit csak nagyon kevés négylábú tudott felmutatni az eltelt évtizedek során.
Esetei és nem mindennapi karrierje
Kántor első bevetése egy tyúklopási ügy volt, mellette gyakran leplezett le tolvajokat, betörőket, határsértőket, de még gyilkosokat is. Feljegyzések szerint mindegy volt számára, ki az elkövető, a lényeg az volt, hogy dolgozhasson.
Előfordult, hogy egy rabláshoz köthető bűncselekményben másfél napon át követett egy nyomot, ezzel több száz kilométert is megtéve gazdájával. Ahogy érezte, hogy az elkövető már nem lehet messze, egyre jobban húzta a pórázt tartó gazdáját.
11 évig tartó szolgálati ideje alatt összesen közel 536 bevetésen vett részt és megközelítőleg 1,2 millió forintot juttatott vissza jogos tulajdonosaikhoz. A huszadik század ezen időszakában ez az összeg viszonylag jelentősnek számított.
Kántoron a legnehezebb bűnesetek sem fogtak ki, kiváló tapasztalattal, érzékeléssel szinte minden bűneset elkövetőjét rács mögé juttatta, amiben segítségét kérték. Kántor kiemelkedő tehetségének köszönhetően háromszor is megnyerte az Országos Nyomozókutya-versenyt, először 1954-ben, majd 1957-ben és 1961-ben is.
Nemcsak különleges kutya volt, de párja sem igen akadt a világon. Ételt kizárólag a gazdájától fogadott el és csak a saját tálkájából volt hajlandó enni. Amikor nem volt otthon náluk tál, gazdája kezéből fogadta el az ételt.
Mi okozhatta halálát?
Ennek oka mai napig nem tisztázott, a feltételezések megosztóak az emberek körében. Szolgálati ideje alatt négyszer robbant fel egy akna közvetlen közelükben, amelynek repeszeit Tibor élete végéig a hátán hordozta.
A legelterjedtebb verzió szerint Kántor vesztét egy Fertő tónál történő nyomozás okozta, amikor is váratlanul egy aknára lépett, ami felrobbant. Nem halt bele azonnal, de súlyos sérüléseket szenvedett, végül 1964 nyarán végső álomba szenderült.
Halálhíre az egész országot megrázta, az emberek összetört szívvel vettek tőle végső búcsút. Gazdája, Tibor egy üveg konyakkal és száz szál rózsával köszönt el szeretett négylábújától. Valamennyiszer róla kérdezték, könnyes szemek nélkül nem tudott válaszolni. Az akkori sajtóban elképzelhetetlen volt, hogy megjelenjen egy olyan cikk, hogy az ország leghíresebb nyomozókutyájának halálát egy akna okozta. A „hivatalos” jelentésben így az állt, hogy Kántor egy decemberi bevetésen gyengélkedett, emiatt fél évvel később elaltatták.
Emlékezete
Kántor munkásságával örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. Tevékenysége annyira megihlette a közvéleményt, hogy Szamos Rudolf író két könyvben is megörökítette Kántor sikereit. A Kántor nyomoz és a Kántor a nagyvárosban című kötetek nemcsak Magyarországot, de a nemzetközi irodalmat is meghódították, több mint tízmillió példányt értékesítettek belőle.
Tibor szerint a könyvek valósághűen mutatják be Kántort és azt, hogy milyen is volt igazából a négylábúval együtt dolgozni. A könyveket később 1975-ben egy ötrészes televíziós sorozat is követte, ami már részben kiszínezi a valóságot, fiktív elemeket is beépítve a történetbe.
Kántor halála után Tibor még tíz évig dolgozott kutyás rendőrként, egykori „partnere” lányával, Ellivel. A folyamatos terepmunka őt is megviselte, ami miatt később nyugdíjba vonult. Az ország Csupati bácsijaként tisztelt Tibor 82 évesen hunyt el. Élete végéig szeretettel és hálával gondolt Kántorra, a magyarok legkiválóbb nyomozókutyájára.
Kántor preparált testét a Rendőrségi Történeti Múzeumban lehet megtekinteni. Tibor mindig azt nyilatkozta, hogy könnybe lábad a szeme, amikor így látja szeretett kutyáját.
Sziasztok! Németh Mátyás vagyok, a PTE ÁJK jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Az írás már régebb óta egyik kedvenc időtöltésemnek számít, a Media Iurisnál pedig úgy érzem, ezt a készséget
fejleszteni tudom és egy erős összetartó közösség tagja lehetek. Érdeklődési köröm elég tág, így valószínűleg különböző témákból olvashattok tőlem cikkeket.
