Az egyik legfiatalabb fesztiválként tartják számon a 2013 óta futó Strand Fesztivált, mégis szinte mindenki tudja miről van szó, mikor valahol szóba kerül. Idén már hetedik alkalommal rendezik meg, és mint minden jó fesztiválnak, a Strand Fesztnek is évek óta van fesztivál himnusza. A Lóci játszik majdnem akkor alakult, mint mikor a fesztivál indult, és elég gyorsan a köztudatba is robbant. Ez nem is meglepő, hiszen szövegeik egy pillanat alatt az emberben ragadnak, ráadásul a zenéjük meghallgatása dallamtapadást is okoz, így tuti, hogy napokig nem vered ki a fejedből. Vigyázzatok, én szóltam előre!
Szóval a Lóci játszik 2014-ben alakult meg, 2015-ben megjelent az első albumuk a ’Hadd legyek arról híres’, sorban jelentek meg a számaik, majd 2017-ben megnyerték a Nagy-Szín-Pad tehetségmutatót, és ebben az évben történt az a dolog is, amiért velük kezdem a Strandos cikksorozatot, mégpedig az, hogy a 2016-ban megjelent ’Nem táncolsz jobban, mint én’ című daluk egy kis átírással ’Nem strandolsz jobban’ címmel a Strand Feszt himnusza lett. 2017-ben. Most pedig itt vagyunk 2020-ban, készülünk a fesztiválszezonra, és a következőkben beszélgetek egy kicsit Lócival, hogy mi a helyzet most velük.
Interjú
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a megkeresésemet. Elég sok fesztiválon léptetek már fel az elmúlt években, melyik a kedvenc emléked róluk?
Csorba Lóránt (Lóci): Hát fesztiválemlékből egy csomó van, és az a jó, ha megszámlálhatatlan. Egy zenész életében a nyár tényleg úgy néz ki, hogy fesztiválról fesztiválra megy. Nem feltétlen a legnagyobb fesztiválok lesznek a legemlékezetesebbek, hanem mondjuk egy Várvölgyi Laskafesztivál, ami nagyon pici és a 300 fős faluból 250 ember ott van, ez sokkal közvetlenebb, barátságosabb és ugyanakkora (ha nem nagyobb) élményt tudnak okozni, mint amikor egy nagyszínpadon játszunk.
Hogy alakult, hogy a ti dalotok lett a himnusz? Milyen érzés volt ez az egész?
Lóci: Azzal, hogy megnyertük a 2017-es tehetségmutatót, nyertünk nagyszínpados fellépési lehetőségeket, illetve ennek kapcsán kerestek meg minket, hogy szeretnék, ha mi énekelnénk a Strand Fesztivál himnuszát. A ’Nem táncolsz jobban, mint én’-ből csinálnának egy felturbózott, diszkósabb verziót és az lenne a szövege, hogy nem strandolsz jobban, mint én. Végül úgy döntöttem, hogy a zenekar profiljába ennyi irónia, ennyi hülyeség belefér, szóval boldogan fogadtuk el. Bár azóta születtek másik Strand Fesztivál himnuszok is, de valamiért a miénk mindig visszatér. Ez egy olyan mondat, amit azért előtte nem sokan használtak, de így a fesztivál által értelmet nyert. Kicsit olyan mintha csináltunk volna egy közmondást és ez elég király érzés.
A Strand fesztiválon a himnusz óta minden évben jelen vagytok, milyen érzés ott énekelni a ’Nem strandolsz jobban’-t?
Lóci: A Strand fesztiválra mindig egy külön szettel készülünk, mert amúgy az együttesnek a hosszú gatya, ing, elegánsabb vonal a stílusa, de ott mindig lazábbra vesszük. Egyrészről azért, mert a nagyszínpad első vagy második fellépője vagyunk általában, szóval délután, tűző napon kell játszani. Ha már strand, akkor strandpapucsban, úszógatyában, és hawaii ingben szoktunk fellépni. Számunkra ezért ez egy külön helyet foglal el a fesztiválnaptárban, meg a szívünkben is. Ezen kívül csak a Strand Fesztiválon játsszuk a ’Nem strandolsz jobban’-t, de, hogy ezért is izgi, mert máshol nem ezzel a szöveggel adjuk elő. A Strand az mindig jó nagy (jó értelemben vett) hülyéskedés nekünk.
Rengeteg interjút olvastam rólatok az elmúlt pár napban, és azt mondtad, hogy a harmadik album a vízválasztó. Most, hogy már fél éve jártok lemezbemutató koncertekre, miben választódott ez a víz, illetve ez miképp fog megjelenni a fesztiválos fellépéseitekben?
Lóci: A harmadik lemez engem abban erősített meg, hogy igazából a saját mércéd szerint kell haladnod, senki nem tudja, hogy mi lesz nagy durranás és ha csak a sikeresség miatt próbálsz meg dalokat összerakni, az nagyon hamar visszaüt. Önmagadhoz kell hűnek lenni. Most kell erőt venni magunkon ahhoz, hogy kitaláljuk, hogy mi a közös vízió és milyen irányba szeretnénk továbbhaladni. Nem úgy értem, hogy bármi probléma lenne, csak nekünk is a belekényelmesedett dolgokat el kell engednünk és adni egy új lendületet az együttesnek. Szerintem a harmadik lemez lezárása után, ahol most vagyunk, az pontosan erre volt jó. Azért jó, hogy van egy új album is, mert így több számból tudunk választani, hogy mit is játsszunk, a hatvanperces fesztiválműsorodat, most ezt próbálgatjuk. Ezért is jók ilyenkor télen a klubkoncertek, ki lehet próbálni különböző összeállításokat, hogy miképp is működnek legjobban a dalok. Most nagyon élvezem játszani, nyárra pedig eléggé üzembiztosak lesznek ahhoz, hogy ismeretlen közösségnek is el tudjuk játszani a számokat, hiszen egy klubkoncertre nyilván a rajongók jönnek el, de egy fesztiválon van olyan, hogy valaki csak éppen arra téved, vagy akit odarángat valaki. Szóval a fesztiválokon ez nálunk úgy fog működni, hogy több számból válogatunk, illetve lett egy kicsi komolyság is az együttesben és nem félünk komoly pillanatokat is belevinni a koncertekbe.
Azt is olvastam, hogy a fellépéseken kívül is jársz fesztiválozni, mit üzennél annak, aki fél a fesztiváloktól?
Lóci: Én azt gondolom, hogy a klasszikus félés, hogy ott csupa drogos van, hát az azért ’99 óta nem így van, ezen eléggé túl vagyunk. Az, hogy egy picit kényelmetlen, az biztos kényelmetlen, mert nyilván nem otthon alszik az ember, az meg mindig kényelmetlen. Viszont azt látni kell, hogy Magyarországon a könnyűzene-fogyasztás kezd egy kicsit átstruktúrálódni és sokkal inkább fesztiválhangsúlyosak a nyári programok. Régebben egy fesztiválon ott volt minden zenekar, kicsit bénábban, kevesebb cuccal. Most meg mivel tudják, hogy a fesztiválokon nagyon sok látogató van, ezért mindenki próbálja a legjobb arcát mutatni. Szóval, ha elmész egy fesztiválra, akkor az összes kedvenc zenekarod legjobb arcát meg tudod nézni, ráadásul sokszor olcsóbban, mint hogyha elmennél külön-külön koncertekre. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy amúgy nem mennél el valakinek a koncertjére, de ha már ott vagy és játszanak akkor csak megnézed őket. Én mindenféleképpen ajánlom, egy fesztiválon sokat nem lehet veszíteni.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Kántor, a leghíresebb magyar nyomozókutya története
Hazai húsvéti szokások régen és napjainkban
Stubby története – Kóbor kutyából őrmester
Amerikai elnökök, akik merényletben vesztették életüket
Interjú az Óriás Nándor Szakkollégium két új alelnökével
Eladó egy hold föld a Marson – közművesítés folyamatban
Mi történt Johnny Deppel?
A Bin Laden hajsza
A kreatív írás gyógyító ereje: Az önreflexió és az érzelmi gyógyulás útja
Sziasztok! Én Ferenczi Fanni vagyok, vagy ahogy mindenki szólít, Fanka. Elég extrovertált személyiség vagyok, így talán nem olyan meglepő, hogy legjobban interjúkat szeretek készíteni és szeretek már előre jól felkészülni az emberekből. Ezen kívül elég tág az érdeklődési köröm, szóval szinte bármilyen témakörben megtalálom a nekem való témát.
