[metaslider id="9331"]

A felvételiről őszintén – mire érdemes figyelni?

A felsőoktatásba való felvételi eljárás kétségkívül egy hatalmas mérföldkő azoknak az életében, akik úgy döntenek, hogy diplomát szeretnének szerezni. Az alábbi írásomban néhány olyan aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az ilyen témákkal foglalkozó platformokon nem feltétlenül kerülnek említésre, vagy nem ilyen színben tűnnek fel. A pályaválasztással kapcsolatban a legtöbben a személyes preferenciát említik nekünk, mint elsődleges befolyásoló tényezőt, és arra buzdítanak, hogy kövessük az álmainkat, vágyainkat. Ezzel magam sem tudnék vitatkozni, azonban úgy gondolom, hogy néhány más szempontot is figyelembe kell vennünk annak érdekében, hogy a lehető legsikeresebb és legboldogabb jövőnk lehessen.

A képességek

Azon túl, hogy találunk egy olyan területet, ami érdekel bennünket, komoly lépcsőfok lehet a karrierünk tervezésében az, hogy felmérjük, milyen képességekkel rendelkezünk. Ha esetleg olyan helyzetben vagyunk, hogy már egy ideje, akár kicsi korunk óta kialakult bennünk egy kép arról, hogy mihez is akarunk kezdeni az életünkkel, akkor sem dőlhetünk hátra. Az érdeklődési kör, bár a pályaválasztás egyik legfontosabb eleme, mellette számos más dolog meghatározza, hogy mi lesz az igazán nekünk való hivatás. Egyrészt már a középiskolában komolyan kell vennünk a leendő egyetemi szakunkhoz legközelebb álló tárgyakat – például a mérnökjelölteknek vagy a közgazdaságtan iránt érdeklődőknek a matekot, a jövőbeni jogászpalántáknak a történelmet, az orvosira vagy gyógyszerészeti pályára vágyóknak a biológiát, kémiát. Ez elsősorban az érettségi miatt fontos, ami most már a felvételit kiváltva, középfokú végzettség mivolta mellett egyúttal belépőt jelent a felsőoktatásba is a felvételi eljárás keretében, itt pedig a minél jobb eredmény elérése, minél több pont összeszedése a cél. Emellett azonban számos olyan készség van, amit nem lehet az iskolában elsajátítani, mégis nagyon fontos lehet a leendő szakmánkban. Ilyen lehet például egy pedagógusnak a gyerekek, fiatalok szeretete és a konfliktushelyzetek megfelelő kezelése; egy fogorvosnak a jó kézügyesség, egy művésznek a kreativitás vagy egy pszichológusnak, egészségügyi dolgozónak az empátia. Természetesen az az ideális, ha az „álommunkánkhoz” minél több tehetségünk és képességünk megvan, de azért lehet mégis fontos ezeket külön feltérképezni, mert míg a biológiát vagy a történelmet, különösen, ha a kellő motiváció megvan, meg lehet tanulni 4-es helyett 5-ösre, addig az alapvető beállítottságunkon, a természetünkön nem igazán tudunk, és nem is feltétlenül kell változtatni. Úgy gondolom, ennek tudatában ajánlatos minden felvételi előtt állónak az imént említett tényezőket figyelembe vennie.

Az elméleti háttér megalapozása, vagyis a tantárgyi, érettségi követelmények teljesítése valószínűleg a gimnáziumba járó diákoknak lehet könnyebben elérhető, hiszen itt általában a végső megmérettetéshez közeledve választhatunk fakultációt, sok osztály pedig már eleve egy tantárgyra, tantárgycsoportra specializálódva indul el, és az érettségi az egyetlen és a fő végcél. A leendő foglalkozásukhoz szükséges gyakorlatiasabb jellegű készségeknek, képességeknek viszont sokszor inkább a szakgimnáziumban, szakközépiskolában tanulók lehetnek birtokában már a felvételi előtt – hiszen például egy egészségügyi szakmát adó középiskolában tanuló diáknak ismerős lehet már az ápoló, és így valamennyire az orvos munkája is, vagy egy építőipari iskolába járó tanulónak lehet, hogy kevésbé lesznek idegenek például egy építészmérnöki szakon egyes tárgyak. Nekik viszont komolyabb fejtörést okozhat a felvételi követelmények teljesítése, több elszántságot és önszorgalmat igényelhet olykor az egyén részéről, de semmi sem lehetetlen. Egy viszont biztos: az álomszakra való bekerülésért, majd később annak sikeres elvégzéséért mindenkinek keményen meg kell dolgoznia.

Akkor is érdemes a fentebb említett nézőpontokat mérlegelni, ha még nincs konkrét elképzelésünk. Sőt, ekkor is kifejezetten fontos, hiszen ilyenkor tulajdonképpen fordítva indulhatunk el – először ismerjük meg magunkat, és azt, hogy miben vagyunk jók, majd miután ezt alaposan körbejártuk, nekikezdhetünk keresni valamilyen ehhez passzoló szakot, szakmát. Biztosabb tervek hiányában érdemes lehet felkeresni egy pályaválasztási tanácsadót, aki az imént említetthez hasonló módszerrel igyekszik feltérképezni az előttünk álló lehetőségeket: alaposan kielemzi azt, hogy milyenek vagyunk, mi illene hozzánk, és bizonyos egyéb nézőpontokat is hozzátéve ajánl nekünk valamit. Számos karrierteszt is rendelkezésre áll az interneten, amelyekből egy rövid kitöltés után kaphatunk egy összefoglaló képet magunkról, a hozzánk illő hivatásokról. Emellett ajánlott akár már a középiskola második-harmadik évében is ellátogatni egyetemi nyílt napokra, illetve a méltán híres Educatio szakkiállításra, ami a legnagyobb és legnépszerűbb oktatással kapcsolatos rendezvény az országban – (kollégáim cikkeit is olvashatjátok ezzel kapcsolatosan:  #PTEcsalád, Educatio.)

Az elhelyezkedési lehetőségek

Ha egy egyetemi szak után böngészünk a neten, érdemes megnézni azt is, hogy az adott szak elvégzése után milyen munkakörökben helyezkedhetünk el. Erre nagy segítség lehet a felvi.hu-n a DPR (Diplomás Pályakövetési Rendszer), ami minden szak leírása alatt bemutatja az elhelyezkedési lehetőségeket, a várható fizetést és a leggyakrabban betöltött munkaköröket is. Ha van egy pontosabb képünk arról, hogy mit is szeretnénk csinálni, akkor érdemes a munkához szükséges képesítést adó képzést megcélozni; ha pedig nem tudjuk még, hogy mit is szeretnénk kezdeni, akkor csinálhatjuk fordítva is: tanulhatjuk azt, ami érdekel, majd később ehhez keresünk munkát. Ilyenkor érdemes lehet olyan szakot keresni, amivel kifejezetten sokfelé indulhatunk.

A „rábeszélők” és a „lebeszélők”

Akármilyen szakmát is választunk, mindig lesznek olyanok, akik kritizálni fogják a döntésünket. Akik szerint ezzel a szakkal nem keresünk majd eleget, nem leszünk megbecsültek, nem fogjuk tudni elvégezni vagy nem lehet majd vele elhelyezkedni. Persze ennek a fordítottja is előfordulhat – lehet, hogy valaki nagyon nagy lelkesedéssel fog nekünk ajánlani egy szakot, ami bennünket nem érdekel vagy nem igazán a szívünk csücske az adott terület. Nos, ezeket fenntartásokkal kell kezelni, illetve ha egy barátunkkal, családtagunkkal beszélgetünk erről, őszintén meg kell mondanunk, ha nem értünk vele egyet. Természetesen nem fogom azt mondani, hogy ne hallgassatok senkire, hiszen ez egy komoly döntés sok-sok összetevővel, amelyeket 18 évesen nem biztos, hogy egyedül átlát az ember. Fontos azonban megnézni, hogy ki az, aki tanácsot ad ezzel kapcsolatban, és hogy honnan tájékozódunk – ne fals félinformációk alapján tegyük, hanem például nyílt napokról és fórumokról, ott akár az adott egyetemi szak oktatóitól, diákjaitól és nem utolsósorban az általunk elismert emberektől, olyanoktól, akikben megbízunk, és akikre felnézünk, például tanárainktól, szüleinktől. Az utolsó szó jogán mégis azt mondanám, hogy a végső döntést semmiképpen sem egy külső nyomásra, hanem nektek, magatoknak kell meghozni: hiszen ez a Te életed, így legyen a Te döntésed.

EnglishGermanHungarian