Az embernek élete során rengeteg konfliktusa, küzdelme van. Kicsi korától kezdve, először az iskolában, később a munkahelyén, vagy éppen a baráti társaságában. Ezeket rendszerint könnyen meg lehet oldani, azonban van az életünkben egy olyan harc, végeláthatatlan küzdelem, amelynek a megnyerése sokszor lehetetlennek tűnik… ez az önmagunkkal vívott harc.
A belső küzdelem gyakori témája a művészeteknek, ezt hivatott bemutatni a Mi is. A thrillert Jordan Peele írta és rendezte, akihez a Tűnj el! is köthető. 2019-ben mutatták be, és már az első héten a költségvetés közel háromszorosát termelte ki, mutatva ezzel a film népszerűségét. A színészeket tekintve olyan elismert művészek, mint Lupita Nyong’o (Adelaide/Red), aki 2013-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart a 12 év rabszolgaság-ban nyújtott alakításáért, vagy Winston Duke (Gabe/Abraham), aki a Marvel univerzum rajongóinak lehet ismerő, mint M’Baku. A filmet behálózza sajátos szimbolikája, szinte nincs olyan apró részlet, amelynek ne lenne jelentősége. A legelején egy országos szintű kezdeményezés reklámja látható, melyben közel hat millió ember létrehoz egy négyezer mérföldes élő láncot, a nyomor és az éhínség elleni küzdelem jegyében. A rövid bevezető után egyből a tengerpartra visz minket a történet, ahol a fiatal Adelaide szüleivel vidámparkba mennek. Miközben szülei folyamatosan vitatkoznak, a kis Adelaide elkóborol, és egy tükörlabirintusba jut, ahol furcsa dolgokat lát… A következő jelenetben már jó pár évvel később, két gyermekükkel az azóta már felnőtt Adelaide és férje, Gabe nyaralni indulnak. Itt megismerhetjük a főbb szereplők jellemvonásait. Gabe a gondoskodó családapa, aki mégis kissé gyerekesen, mókásan áll a dolgokhoz. Lányuk, Zora, az idő nagy részében telefonjával vagy jogosítványával van elfoglalva, nem igazán mutat érdeklődést a külvilág felé. Kisebbik gyermekük, Jason egy öngyújtót próbál feléleszteni, hiszen azzal szeretne bűvésztrükköket bemutatni. A kisfiúnál érdekes az is, hogy állandóan maszk van rajta. A családi vacsora közben azonban Adelaide megtudja azt, amitől talán a legjobban félt… ugyanarra a strandra mennek vissza, ahol ő elkóborolt sok-sok évvel azelőtt. Ettől kezdve láthatunk rövid bevágásokat, flashbackeket Adelaide gyerekkorából, a trauma utáni időkből. Adelaide, bár nagyon nem szeretne, mégis beleegyezik, hogy lemenjenek a partra. Az úton azonban egyre több furcsaság történik vele, véletlen egybe esések sokaságát tapasztalja. Először egy pók mászik elő egy játékpók mögül, majd pedig azt a férfit szállítják el a szemei előtt a kórházba, akit annak idején a parton látott, ugyanazzal a táblával a kezében. A táblán olvasható szöveg az egyik legfontosabb szimbóluma a filmnek, amely több helyen feltűnik. Ez pedig nem más, mint a 11:11, amely Jeremiás könyvében fellelhető szöveg, melyben az Úr nagy veszedelmet ígér azoknak, akik vétkeztek. Miután hazatérnek a partról, Adelaide elmesélte Gabenek, hogy a tükörlabirintusban nem tükörképét látta meg, hanem egy lányt, aki teljesen úgy nézett ki, mint ő. Azon az estén egy család jelenik meg a házuk előtt. Miután betörnek, kiderül, hogy az a család valójában ők maguk. Ekkor Red (Adelaide hasonmása) elmondja, hogy kik ők, és hogy mit akarnak. Szöges ellentétei voltak Adelaidéknek. Abraham, Gabe hasonmása egy brutális, agresszív ember volt, Umbrae, a lányuk egy pszichopata, aki „nevetve született”, míg Pluto, a legkisebb gyermek piromán volt. Kiderül, hogy egy teljes „árnyékvilág” létezik, ahol mindenkinek van egy megfelelője, azonban a Béklyózottak (angolul: Tethered) hozzá vannak láncolva a felszíni emberekhez, holott ők is ugyanolyan emberi lények, mint mások. Mindig azt csinálják, amit a felszínen élő emberük, tőlük függetlenedni nem tudnak, holott érzéseik, érzelmeik közel sem ugyanazok. A piros ruhába öltözött hasonmások országszerte törnek felszínre, és gyilkolják ollóikkal halomra az embereket. A gyilkosságokhoz használt eszköz nagyon sajátos. Minden Béklyózott ollóval végez saját hasonmásával. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy a valódi céljuk az elszakadás, a béklyók elvágása köztük és a felszínen élők között. A filmből nem derül ki semmi az eredetükre vonatkozóan. Nem tudni, honnan jöttek, ki/mi alkotta őket. A film végén betekintést nyerhetünk viszont a világukba. A földalatti alagútakban, metró megállókban, elhagyatott bányákban élnek borzalmas körülmények között. Egyetlen táplálékuk a fehér nyúl. Véleményem szerint ez az erőteljes szimbolika az alávetettségre és a függésre utal, hiszen a fehér nyulakat főként kísérleti célokra használják fel. A „felkelésük” beteljesedése az élőlánc megalkotása, mely végighúzódik Amerikán. Itt már azonban nem ateregójuktól, hanem egymástól, a közösségtől függenek. A Béklyózottak, mint társadalom, mint közösség, szabadok lettek.
Nagyon érdekes a film koncepciója. Úgy vélem, hogy az emberi kettősséget egy olyan új, innovatív módon ragadja meg, mint még semmilyen másik alkotás. Szerintem ugyanis a Béklyózottak a tudatalattit, kiváltképpen pedig a félelmeinket és a szorongásainkat szimbolizálják. Ők testesítik meg azokat a, gyakran civilizálatlan és állatias, ösztöneinket, vágyainkat, melyeket a tudatunk nem enged felszínre törni. Azonban szerintem minden ember akarja, hogy ezen oldalát is kielégíthesse, kiélhesse azon bestiális vágyait, melyeket egyrészt a társadalmi konvenciók, másrészt pedig a saját korlátai akadályoznak. A film ezt a témát kiválóan dolgozza fel, mindezt teszi olyan atmoszférában, amely alapból is félelmet, szorongást okozhat a nézőben. A sötét és világos ellentéte, a színvilág mind a bemutatni kívánt problémák átélését hivatottak elősegíteni, így létrehozva egy kimagasló horrort-thrillert, melyet ajánlok mindenkinek, akit foglalkoztat a téma, vagy akik a horrorfilmekben nem a jumpscares ijesztgetés, hanem a félelmetes atmoszférát keresik.
