Nem is olyan régen, az igazságszolgáltatásban a beismerő vallomást tekintették a bizonyítékok királynőjeként, ez volt a legerősebb bizonyítóeszköz. Voltak olyan esetek azonban, amikor a delikvens nem vallotta meg bűnét, így a bíráknak különböző embertelen és kegyetlen eszközöket kellett foganatosítaniuk ahhoz, hogy a gyanúsítottat „őszinteségre” bírják. Főleg az inkvizíció, a világi törvényszékek bírái, eretnek- és boszorkányüldözők folyamodtak a tortúra eszközeihez, hogy alátámasszák meggyőződésüket. A kínzások és a minősített halálbüntetések fő célja az elrettentés és megtorlás volt. Cikkemben az ítéletek sokszínűségét és kegyetlenségét fogom a kedves olvasók elé tárni.
Kínzóeszközök
A spanyolszék vagy vasszék lényege, hogy a vádlottat egy fémből készült székre ültették, és a szék alatt tüzet raktak. Az áldozatot természetesen a karjánál, lábánál a székhez kötözték s így annak testét megperzselték, testrészeit megsütötték.
Spanyolcsizma: közkedvelt kínzóeszköz volt, amely során a vádlott lábára fából vagy vasból készült, szögekkel ellátott csizmát húztak, és a csizma fala és a láb közé éket vertek be. A vallatás során, ha a delikvens nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre, vagy beismerő vallomást tenni, rácsaptak az ékre, amely egyre mélyebben hatolt bele a húsba és törte el a csontot.
Júdásmérleg: bátran állíthatjuk, hogy az egyik legkegyetlenebb kínzóeszköz volt. Lényege, hogy az áldozatot egy hegyes, gúlaszerű eszköz fölé függesztették, amely egyenesen az ánuszba vagy a hüvelybe mutatott, és erre lassan ráengedték a rabot, aki ezáltal saját testsúlyával nehezedett a piramis csúcsára.
A vashurok által az áldozatot beletérdeltették egy vashurokba, amely présként működött, és ahogy a hóhér a csavarokat meghúzta, egyre jobban nyomta össze a testet: a mellet a térdhez, a hasat a combhoz, a combot az alsó lábszárhoz, melynek eredményeképpen a gerinc megtört, a mellcsont és a bordák összezúzódtak.
Szájkosár: ezt az eszközt általában nőknél alkalmazták, akiket hűtlenséggel vagy prostitúcióval vádoltak. Ez tulajdonképpen egy vasból készült maszk volt, amelyet rálakatoltak az áldozat fejére, aki a szegekkel kivert szájrész miatt nem tudott megszólalni.
A kínai vizes kínzás lényege, hogy a fogoly fejére bizonyos időnként vízcseppeket csepegtettek, mindezt hosszú időn keresztül. Általában egy sötét, csendes helyiségben végezték, ahol a vízcseppek hangja egy idő után felerősödött. Ebbe gyakorlatilag mindenki beleőrült.
Halálbüntetések
Halálra itatás során az áldozatot fektetve kifeszítették és irdatlan mennyiségű (akár 10-15 liter) vizet itattak meg vele. A hatalmas mennyiségű folyadék szétfeszítette a gyomrot, felpuffasztotta a hasat ezáltal okozva kínhalált.
Patkányokkal való megölés: ennek lényege, hogy éheztetett patkányokat helyeztek el az áldozat hasán egy ketrecben. Addig tartott, amíg a patkányok ki nem rágták magukat a beleken keresztül. Olyan módszert is alkalmaztak, hogy egereket raktak a hashoz, és tűzzel riogatták őket addig, amíg szintén ki nem rágták magukat a beleken keresztül.
Éhhalál: az áldozatot egy ketrecbe vagy kalitkába zárták, és az elítéltet a nép szeme láttára éheztették halálra.
Karóba húzás: az áldozatot egy 5-6 méteres hegyes rúdra húzták rá. Az volt a jó hóhér, aki elérte, hogy a delikvens minél tovább szenvedjen.
Megkövezés: a Biblia ősi jogából származik, az egyik legliturgikusabb büntetésnem volt. A földre kötözött elítéltre a végrehajtók négy nagyobb követ ejtettek. Ha így sem halt meg, kisebb kövekkel kezdték dobálni addig, amíg szörnyethalt.
Kerékbetörés: egész Európában, így hazánkban is gyakorta használták ezt a kivégzési módszert. Lényege, hogy az áldozatot széttárt végtagokkal egy kocsikerékhez kötözték szorosan, majd a hóhér egy hatalmas kalapáccsal vagy egyéb sújtóeszközzel eltörte csontjait. Volt olyan, aki nem egyből halt bele, az ilyennek azonban szörnyű kínokat kellett átélnie.
Lovakkal való széthúzás: az áldozat végtagjait lovakhoz kötözték, és ezeket a négy égtáj felé kezdték hajtani. Volt, hogy ez sem okozott azonnali halált, csak a végtagok leszakadását, de ez már önmagában is elég kínt eredményezett.
Állatokkal való széttépés: a római társadalom fejlesztette tökélyre ennek az alkalmazását. Kiéheztetett állatok elé vetették az áldozatot.
Felnégyelés: ennek lényege, hogy a kifeszített testet bárdokkal négy felé darabolták.
Bélontás: az élő elítélt hasán ejtett vágáson keresztül kiemelték annak belét, végét egy csörlőhöz erősítették és szó szerint kieresztették a belét.
A nyúzás lényege, hogy áldozatról elevenen eltávolították a bőrét. A tortúra az állati nyúzások mintájára történt.
Kettéfűrészelés: hatékony kivégzési módszernek bizonyult, mely során a tehetetlen elítéltet a lábainál fogva fejjel lefelé fellógatták, és lábai között elkezdték szétszaggatni. Legkegyetlenebb dolog az egészben, hogy mivel fejjel lefelé helyezték el az áldozatot, ezért az agy vérellátása nagyon sokáig fennállt, így nem vesztette el eszméletét.
Bronzbika: hasonlóan a többihez, ez is az egyik legkegyetlenebb kivégzési módszer volt. Az ókori Görögországban volt használatos. Lényege, hogy az elítéltet egy bika formájú fémszerkezetbe zárták, majd tüzet gyújtottak alatta. Az áldozat kiáltozása olyan volt, mintha egy igazi bika bőgött volna. Elvileg a feltalálója volt az első, aki „kipróbálhatta” ezt az embertelen módszert.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
1 thought on “Legkegyetlenebb kínzások és halálbüntetések”
Comments are closed.