A középiskolások és az egyetemisták napi több órát is tölthetnek tanulással. Van, aki ezt csak síri csendben képes megvalósítani, míg mások tanulópárokat vagy -csoportokat alkotva, akár egy közösségi helyen, például könyvtárban tanulnak. Emellett van egy olyan átmenet, hogy valakit ugyan nem zavarnak meg a külvilág kisebb zajai, mégis inkább szeret elvonulni, egyedül, nyugalomban tanulni.
A környezetemben lévő emberek visszajelzéseiből ítélve sokan járunk ebben a cipőben. És aki ilyen természetű, sokszor folyamodik ahhoz, hogy zenét hallgasson, esetleg filmet, vagy sorozatot is „nézzen” tanulás közben. De vajon hogyan hat ez a tanulásunkra? Milyen irányba, mennyivel befolyásolhatja annak sikerességét, eredményességét?
Ez elsősorban talán annak a függvénye, hogy milyen a személyiségünk. Van, aki egyszerre több helyre is képes figyelni, neki valószínűleg nem jelent gondot a „háttérzaj”, sőt, talán még segít is abban, hogy lekösse magát. Mások azonban annyira képesek egy helyre, elmélyülten koncentrálni, hogy bár nem zavarják meg őket a külső tényezők, nem feltétlenül érdemes egy olyan forrást bevinni, amire úgyse figyelnek oda. Emellett sok olyan ember is van, akinek könnyedén elvonhatják a figyelmét különböző dolgok, így hiába szánja rá magát látszólag a tanulásra, lehet, hogy pár perc múlva már az Instagramot pörgeti vagy a kedvenc zenéjére táncol a nappaliban. Neki bizony érdemes mérlegelnie, hogy milyen körülményekre van szüksége ahhoz, hogy igazán hatékonyan oda tudjon figyelni, és célszerű kizárnia mindenféle külső tényezőt, lekapcsolni a tévét, rádiót, félretenni a telefont olyan helyre, ahol nincs egy karnyújtásnyira.
Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy vannak, akik hallás után tanulnak a legjobban, nekik talán nem érdemes az elsődleges csatornájukba egy újabb ingert bevinni, hanem célravezetőbb magukban vagy hangosan olvasni a tananyagot. Aki viszont vizuális típus, a képi ingerek alapján tanul elsősorban, annak kevésbé hátráltatja a folyamatát a zene – bár a film, sorozat ekkor is könnyen elvonja a figyelmet. Illetve olyan is van, hogy valaki a különböző, egyidejűleg beérkező képeket és hangokat összeköti, és annak alapján tanul – neki különösen hasznos lehet így egy olyan médiatartalom mellett tanulnia, amit szeret, így könnyen tud majd asszociálni a megtanultakra. Érdemes lehet akár a különböző tárgyakhoz egy-egy megszokott számlistát csinálni, így egyszerűbben elhatárolhatjuk és felidézhetjük, hogy melyik dal hallgatása közben mit is olvastunk.
Másrészt az is számít, hogy mi az, amit tanulunk, és hogy az milyen tanulási módszert is igényel. Ha egy olyan tantárgyról van szó, ami kiemelten elmélet-igényes, sok olvasást, elmélyült gondolkodást, memorizálást igényel, akkor talán nem a legjobb döntés bármit is elindítani, hiszen esélytelen, hogy mindkettőre igazán oda tudjunk figyelni. Ha viszont például házi feladatot ír valaki, vagy éppen egy beadandón dolgozik, amihez sok saját ötlet, gondolat szükséges, akkor még akár ösztönzőleg is hathatnak ezek a külső impulzusok.
Az sem mindegy, hogy milyen az a bizonyos zene, film, vagy bármi egyéb, ami tanulás közben szól. Míg egy rendkívül komoly gondolatmenetet igénylő, szövevényes thrillerrel vagy drámával nem tanácsos talán semmilyen típusú tanulás közben próbálkozni, addig egy olyan történet, amit már kívülről fújunk, ismerünk és motivál bennünket, segíthet egy alkotómunka, írás közben.
A zenék közül azok passzolhatnak igazán a tanuláshoz, amelyeknek nincs szövege. Így nem terheli plusz egy információ a gondolatainkat, a dallam viszont segíthet bennünket. Különösen sokan javasolják a klasszikus zenét, sokat olvashatjuk különböző platformokon, hallhatjuk szakértőktől, hogy az kifejezetten jó ilyen szempontból. És valóban, valahányszor előkerült a környezetemben a tanulásmódszertan témája, aki kipróbálta, többségében mindenki azt mondja, hogy valóban megnyugtat és jól stimulálja a gondolkodást. Aki a kicsit modernebb zenére esküszik, az interneten könnyen és gyorsan fellelhet különféle relaxációs dallistákat is, amelyek szintén hasonló hatást gyakorolnak ránk, de emellett szinte minden műfajú (soul, jazz, rock, stb.) zenéből találhatunk instrumentális dalokat, így mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Fontos azonban az is, hogy szeressük, amit hallgatunk, így nem feltétlenül érdemes mindenáron a klasszikust próbálni, ha nem tetszik nekünk. A zenének javítania kell a hangulatunkat, motiválnia, ösztönöznie kell, így az az elsődleges, hogy nekünk közel álljon a szívünkhöz.
Ezek alapján összességében arra, hogy érdemes-e a tanulásunkat valamilyen médiatartalommal színesíteni, úgy gondolom, hogy nincsen általános „recept”. Függ attól is, hogy milyenek vagyunk, illetve attól is, hogy mit és hogyan tanulunk – fontos azonban, hogy figyeljünk oda magunkra, és ismerjük fel, hogy a lehetőségek közül mi a számunkra legideálisabb, nehogy egy rosszul berögzült szokás váljon a kemény munkánk kárára.
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
