Egy pár hasznos és fontos információ a szakmai gyakorlatról! Mint a legtöbb egyetemi szakon, a jogászoknak is kötelező szakmai gyakorlatot teljesíteni a diploma kiadásához. Nálunk ez egy kritérium tantárgy keretében valósul meg, amiért nem jár külön kredit, és amelyik félévben felvesszük, abban a félévben egy megadott határidőn belül fel kell tölteni a szakmai gyakorlati naplót és a gyakorlóhely által a gyakorlat elvégzéséről adott igazolást, hogy teljesített legyen a tantárgy.
Ezt a tárgyfelvételt a 8. félévben ajánlott megtenni, viszont a szakmai gyakorlat akár korábban is teljesíthető, hagyományosan a 6. félévet követően, de nem mindenki tudja, hogy nem ekkor kötelező, előbb (vagy esetleg később) is lehet teljesíteni. Emellett az is egy általános tévhit, hogy csak a nappali tagozaton kell szakmai gyakorlatot teljesíteni, ám ez nem igaz, a levelezősöknek is ugyanúgy kell. Ezért, ha a tanulmányaidat esetleg levelező munkarenden fejeznéd be, vagy eleve úgy is kezdted meg, ne feledkezz meg róla, hogy akkor is szükség lesz a teljesített szakmai gyakorlatra! Ugyanakkor mivel sokan dolgoznak is a levelező munkarendű képzés mellett, nekik lehetőség van annak az elismerésére is szakmai gyakorlatként, melyről a kar, illetve a szakmai gyakorlatról szóló dékáni utasítás ad bővebb tájékoztatást.
A szakmai gyakorlat időtartama 6 hét, amit legfeljebb két, háromhetes részre lehet bontani, vagy pedig egyben kell teljesíteni.
A saját szakmai gyakorlati tapasztalataim
Már az egyetem kezdetén, sőt, talán már azelőtt is megfogalmazódott bennem, hogy a kötelező szakmai gyakorlatomat valamely magyarországi bíróságon szeretném eltölteni. Ez az álmom teljes egészében valóra is vált, két részletben: 2022 nyarának elején a Pécsi Ítélőtáblán, 2022 nyarának végén (kicsit belelógva az őszbe) pedig a Pécsi Járásbíróságon tölthettem 3-3 hetet. A bíróságokon nyáron bő 1 hónapnyi ítélkezési szünet van, július közepétől augusztus közepéig-végéig, így ebben az időben nem tudtak volna fogadni gyakornokként. Emiatt ezen intézmények valamelyikében igencsak nehéz lett volna 6 hetet egybefüggően eltölteni. Már csak azért is, mert a nyár elején a sűrű vizsgarendem, az ősz elején pedig már az új tanév szintén sűrű órarendje is indokolták, hogy külön-külön töltsem el azt a 3-3 hetet két különböző bíróságon.
(Az első részt itt olvashatjátok)
És hogy bántam-e, hogy végül két különböző helyen és időpontban töltöttem el a gyakorlatot? Egy cseppet sem! Sőt utólag visszatekintve kifejezetten örülök, hogy két különböző intézmény körforgásába is nyerhettem betekintést, és ha visszakerülve választhatnék, talán még szándékosan is így választanám a gyakorlati helyem.
Az első napjaimon itt a Járásbíróságon is megismerkedtem magával a hellyel, az épülettel és természetesen a bíróságon dolgozó személyekkel is. Itt is hasonlóan pozitív tapasztalataim voltak, mint az előző helyen, bár találkoztam teljesen más személyiségű bírákkal is, mint a korábbi gyakorlati helyen, de magas emberi minőségükről és szakmai hozzáértésükről nekik is egyértelműen meggyőződhettem.
A feladat, melyen keresztül betekinthettem a jogászok világába, nem volt meglepő és az előző helyhez képest újdonság sem: itt is tárgyalásokra jártam, és ami már egyből egy szembetűnő különbség volt a korábbi, ítélőtáblai tapasztalatokhoz képest, az ezeknek a tárgyalásoknak a rendje volt. Míg az ítélőtáblán szinte egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy egy-egy ügyszakban hány tárgyalást tartottak, amíg ott töltöttem a gyakorlati időm, addig a Járásbíróságon mondhatni soha nem volt megállás, szinte minden egyes nap tele volt tűzdelve tárgyalások hadával – így volt ez ott mind a büntető, mind a polgári ügyszakban.
Ezenkívül különbség volt még számomra a kezelőirodákban látott iratok mennyisége is. Míg az Ítélőtáblán láthattam vaskos, többszörösen összefűzött, komoly erőbedobással mozdítható papírkötegeket is egy-egy ügyhöz kapcsolódóan, addig itt sok ügyhöz mindössze néhány oldal tartozott. Az oka természetesen nem véletlen ennek: mire az Ítélőtáblára eljut egy ügy, számos dokumentum születik benne, melyeket egyben kell tartani, a Járásbíróság viszont rengeteg ügynek még csak a kezdetét jelenti. A tárgyalóteremben pedig az volt eltérő a korábban látottakhoz képest, hogy míg az Ítélőtáblán hármas tanácsban szerepeltek a tárgyaláson a bírák a tanácselnök vezetésével, addig itt alapvetően egy bíró vezette végig a tárgyalást.
Összességében hatékonynak éreztem a szakmai gyakorlatot, mind a két helyen töltött összesen 6 hét hozzám tett valamit nem csak joghallgatóként, de emberként is. Ennyi embert látni és ennyi különféle emberi sorsba belegondolni mindenképp elgondolkodtatott, és remélem, hogy a jövőbeli tanulmányaim és majdani munkám során ezeket a gondolatokat megfelelően fel tudom majd használni.
Így hát, ha mindig is érdekelt a bíróságok különleges világa, csak eddig nem mertél belevágni, itt a remek biztatás arra, hogy Te is odamenj gyakorlatra!
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
