„Ismerjük a vallomásokat. Felolvastuk és megmagyaráztuk az ide vonatkozó törvényt és most az esküdtszék kötelessége, hogy különválassza a valót a valótlantól.” Hangzik el Sidney Lumet klasszikus filmdrámájában, a 12 dühös emberben (12 Angry Men), amelyben egy esküdtnek (Henry Fonda) kétségei támadnak a vádlott bűnösségével kapcsolatban, így megkísérli meggyőzni esküdttársait. A film kitűnően mutatja be az angolszász jogban meggyökerezett úgynevezett laikus bíráskodás lényegét, miszerint a különféle civil foglalkozású esküdtek a bizonyítékok mérlegelése után döntést hoznak afelől, hogy a vádlott bűnös vagy nem bűnös.
Történelmi kitekintés
Az igazságszolgáltatás, bíráskodás az egyik legősibb hatalmi tevékenység, amely szinte minden korai kultúrában megtalálható. Ezt az idő előrehaladtával, illetve a kultúrák fejlődésének következtében eltérő személyek gyakorolták, így például Isten, Allah vagy Zeusz. A királyságok megjelenésével azonban a monarcha, vagyis az egyeduralkodó kezében összpontosult a hatalom, így a törvényhozás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás is, amelyek birtokosaként hatalmát kezdetben Istentől, majd a néptől eredeztette. Ennek ellenére az igazságszolgáltatást különféle természetfeletti elemek hatották át, amelyeket az istenítéletek is jól bizonyítanak.
Ezek tulajdonképpen az igazságkeresés célját szolgálták, aminek során az ellenérdekű felek vitájában az ártatlanság vagy bűnösség megállapítása érdekében az adott személyeknek különféle próbatételeken kellett keresztülmenniük. Ezek sikeres teljesítése esetén derült ki az igazság azon elv alapján, miszerint az ártatlant Isten úgyis megsegíti.
Manapság elképzelhetetlen és meglehetősen kegyetlen igazságszolgáltatási módszernek tűnhet, ám a középkorban annál elfogadottabb volt például a tüzesvas próba, amelynek lényege szerint amennyiben a tüzes vas okozta seb meghatározott időn belül meggyógyult, a próbára bocsátott ártatlannak minősült. Az esküdtszéki eljárás alappillérei azon ősi angol elvből eredeztethetők, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját közösségének tagjai által ítéltessék meg. Emellett William Blackstone, a 18. század egyik nagyhatású jogásza szerint az esküdtszék funkciójának pozitív hatása a gazdagok és hatalmasok túlkapásaival, elnyomásával szembeni fellépés.
Az esküdtszéki rendszer
Alapvetően kétféle esküdtszéket különböztethetünk meg: kis és nagy esküdtszéket. Előbbi tagjainak száma 12, feladatuk pedig a bűnösség megállapítása és az ítélet kimondása, így nem véletlenül illetik az „ítélő esküdtszék” elnevezéssel (Trial Jury). Ezzel szemben a 24 tagú nagy esküdtszék, más néven „vádesküdtszék” (Grand Jury) a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pusztán arról dönt, hogy a büntetőeljárás megindítható-e vagy sem. Az ítélő esküdtszék eljárhat büntető, illetve polgári ügyekben. A büntetőügyek az általunk már jól ismert, média jóvoltából gyakran közvetített módon zajlanak. Nagy részük nyilvános, az esküdtek pedig döntésük meghozatalában az elhangzott tanúvallomásokra, valamint tárgyi bizonyítékokra alapozhatnak. Ezzel szemben a vádesküdtszék tagjainak lehetőségük nyílik arra, hogy esetleges magántevékenységeik, személyes informálódásuk útján további ismeretekre tegyenek szert, így a tárgyalás során már nem kizárólag a nyomozóhatóságok által elkészített nyomozati anyagokra hagyatkozhatnak.
Az alkotmány VI. kiegészítése rögzíti, hogy minden bűncselekmény esetén biztosított az esküdtszéki eljárás. Azonban nem kerül sor esküdtszéki eljárásra egyrészt kisebb bűncselekmények elkövetésekor, amelyekre kiszabott büntetés nem éri el a hat hónapnyi szabadságvesztés vagy 500 dollárnyi pénzbüntetés mértékét, továbbá abban az esetben, ha a vádlott beismerő vallomást tesz (guilty plea), amely lehetőséggel előszeretettel élnek is az érintettek. A beismerési alku azt a célt szolgálja, hogy az ügyésszel való egyezkedés eredményeként a vádlott a beismerő vallomás ellenében garantáltan enyhébb büntetést kapjon. A nyilatkozat megtételéhez követelmény, hogy azt a vádlott nyilatkozata következményeinek teljes tudatában, illetve kényszer nélkül tegye meg. Ez az alternatíva jelentősen felgyorsítja a tárgyalás menetét és jelentős költségeket takarít meg a bíróság részére. Ezt viszont a bíró még mindig nem köteles elfogadni, amennyiben úgy látja, hogy a bizonyítékok nem támasztják alá kellőképpen a beismerő vallomást. Ilyenkor az esküdtszékkel folytatódik tovább az eljárás.
Tehát bárkiből lehet esküdtszéki tag?
Az talán mindenki számára egyértelmű, hogy az esküdtek feladata rendkívül felelősségteljes, a taggá válás pedig bizonyos feltételekhez kötött. Előfeltétel az amerikai állampolgárság, a 18. életév betöltése, valamint az, hogy az illető képes legyen az esküdti feladatok ellátására. Az esküdteknek alapvető kötelességük az eljárás során kellő gondossággal eljárni, a tanúvallomásokat és bizonyítékokat előítéletmentesen vizsgálni, valamint az ítéletet elfogulatlan módon meghozni.
Kizáró tényezők lehetnek, ha az érintett személy nem beszél folyékonyan angolul, aktív szolgálatot teljesít a hadseregben, esetleg rendőrség vagy tűzoltóság munkatársa, illetőleg a törvényhozó, végrehajtó, illetőleg a bírói hatalom képviselője. Ahhoz, hogy valaki tényleges esküdtté válhasson, egy hosszabb folyamat vezet.
Az USA-ban például szükséges a jelöltek listája, amelynek előállítását az úgynevezett Clark és Jury commissioner végzi. Ezen lista előállításakor elsősorban két alapelvet kell figyelembe venniük: hogy az alkotmányos követelményeknek eleget tegyen és a névsor a társadalom megfelelő keresztmetszetét adja. Az így létrejött lista szűkítése után egy újabb, minimum 1000 nevet tartalmazó listát kapnak. Ezeknek az állampolgároknak egy kérdőívet postáznak ki, amelyben a fenti feltételek meglétéről érdeklődnek. Akik válaszaik alapján eleget tettek a követelményeknek, a változatosság kedvéért egy újabb listát alkotnak, majd közülük sorsolják ki azokat, akik kizárásáról vagy esküdtszékbe való választásáról döntenek.
Ezt követi a „voir dire” (igazat mondani) szakasz, melynek célja, hogy az érintett feleknek lehetőséget adjon a számukra megfelelő esküdtek beválasztására, illetve a kedvezőtlenek eljárásból való kivonására. Ezen szakasz során a vád és a védelem az esküdtek elfogultságáról, hasonló ügyekről alkotott véleményeikről tájékozódik irányított kérdések formájában.
Természetesen van lehetőség az esküdtek elutasítására. A kizárás oka lehet egy konkrét indok, melynek érvekkel való alátámasztását a vád és védelem egyaránt megteheti. Azonban történhet a kizárás indok nélküli elutasítás keretein belül, mely esetben nem szükséges a feleknek megindokolni az elutasítás okát. Az utolsó módozat merőben drasztikusabb, ugyanis itt az egész esküdtszéket kizárják, ami például akkor történhet meg, ha az első kiválasztási fázisban egy adott népcsoportot egy esküdt sem képvisel.
Számtalan előnyét, ugyanakkor hátrányát említhetjük meg a laikus bíráskodásnak. Fontos szempont, hogy lehetővé teszi a civilek számára állampolgári kötelezettségeik teljesítését, közben pedig az igazságszolgáltatáson belüli elfogultság kiküszöbölésére törekszik. Emellett az sem elhanyagolandó tény, hogy az esküdtek döntései sok esetben magas fokú korrelációt mutatnak az igazságszolgáltatási rendszer, így a bíró döntésével is. Ugyanakkor laikusként, a jog átfogóbb ismeretének hiányában gyakrabban előfordulhat a szimpátia vagy annak hiánya alapján történő döntéshozatal, amely többek között a komolyabb, erőszakos bűncselekmények körében eredményez magasabb arányt a hamis ítéletekre vonatkozóan. Előnyei és hátrányai ellenére megállapítható, hogy egy igen sajátos jogintézmény, mely többek között az Egyesült Államok jogrendszerében tudott hatékonyan meggyökerezni és a gyakorlatban fennmaradni.
Források: 1
Képek forrásai: kiemelt, 1, 5514fq
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
