A sport az idő előrehaladtával folyamatosan megajándékozta az emberiséget emlékezetesebbnél emlékezetesebb pillanatokkal. Legyen szó akár egy aktuális rekord megdöntéséről vagy a sportág két addig veretlen atlétájának, esetleg csapatának összecsapásáról. Ezek mind maradandó élmények, főleg azok számára, akik ezeket a mérföldköveket ott helyben, személyesen tapasztalhatták meg. Azonban a technika fejlődésének köszönhetően ezek a momentumok képek és videók formájában is fennmaradtak az utókor számára, így azokat szinte bármikor elővehetjük és újra nézhetjük.
Muhammad Ali vs. Joe Frazier: Az évszázad mérkőzése
1971. március 8-án hatalmas tömeg gyűlt össze a New York-i Madison Square Gardenben, ugyanis ekkor csapott össze két veretlen nehézsúlyú világbajnok, Joe Frazier és Muhammad Ali (eredeti nevén Cassius Clay). Muhammad Ali a boksztörténelem talán legnagyobb, de kétségkívül legismertebb alakja volt, olimpiai bajnok és többszörös nehézsúlyú profi világbajnok, aki meghatározó és egyben átformáló alakja lett az ökölvívásnak és a profi sportnak. Ellenfele, Joe Frazier hasonló sikereknek örvendett nehézsúlyú világbajnokként és olimpiai bajnokként egyaránt. A mérkőzésnek sportágtörténeti volta mellett a történelmi háttér is plusz tartalmat adott. A ’70-es évek elején ugyanis még javában folyt a vietnámi háború, aminek következtében az USA lakossága erősen megosztottá vált és ez a két atléta esetében sem volt másképp, akik merő ellentétei voltak egymásnak. Ali a katonai szolgálatot elutasító, hazafiatlan nagyszájú, míg Frazier a halk szavú lokálpatrióta volt. Ezek miatt hatalmas érdeklődés övezte a meccset, ami Ali szempontjából nem a legjobb időpontra esett, ugyanis három és fél éves kényszerszünet után tért vissza és ütközött meg először Oscar Bonavena ellen, ezután pedig nem túl sok ideje maradt a pihenésre, ráadásul a kényszerpihenőt technikája, mozgékonysága és gyorsasága sínylette meg, ez pedig előrevetítette a meccs végkimenetelét. Fraizer folyamatosan nyomás alatt tartotta ellenfelét, aki nem tudta alkalmazni a korábbi vetélytársainál bevált pszichés hadviselést. Ali így nem tudta bírni az iramot, egyre többször került a kötelekhez és érték őt testütések. A mérkőzést Frazier egyhangú pontozással nyerte meg, ezzel Ali elszenvedte profi pályafutásának első vereségét, Frazier pedig mindent kiadva magából élete legjobbját nyújtotta, amit később soha többet nem tudott megismételni.
Melbourne-i vérfürdő
1956. december 6-án, az ’56-os forradalom leverése után egy hónappal, az ausztráliai Melbourne-ben megrendezett olimpiai játékokon került sor a Melbourne-i vérfürdőre, ami a vízilabda történelembe annak legemlékezetesebb mérkőzéseként vonult be. Ez Magyarország és a Szovjetunió között zajlott le, a meccset pedig a történelmi események miatt is nagy érdeklődés övezte. Az 1956. november 22-én kezdődő torna mérkőzéseit a magyarok hatalmas üdvrivalgás közepette játszotta végig, a közönség a mieinket támogatta, azonban egyértelműen a december 6-án megrendezett magyar – szovjet meccset várta leginkább mindenki, hiszen a két ország – noha több ezer kilométerrel távolabb – véres harcokat folytatott egymás ellen. A mérkőzés elképesztő 4-0-s magyar fölénnyel zárult, azonban más miatt maradt emlékezetes ez a nap. Az oroszok nem igazán tudták elfogadni a vereséget, így egyik játékosuk nemes egyszerűséggel lekönyökölte Zádor Ervint, akinek felszakadt a szemöldöke és a nemsokára kiömlő vér beszínezte a medence vizét. A közönségben ezután elszabadultak az indulatok, voltak, akik az oroszok meglincselésére törekedtek, így végül őket a medencéből rendőröknek kellett kimenekíteni. Másnap a jugoszlávok elleni 2-1-es győzelem után a magyar csapat a dobogó legtetejére állva vehette át az aranyérmet.
Usain Bolt és a 2009-es berlini világbajnokság
A nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai rövidtávfutó, Usain Bolt pályafutásának kiemelkedő pillanatait felsorolni is nehéz lenne, azonban a 2009-es berlini világbajnokság mindenképp mérföldkő volt nem pusztán az ő karrierjében, hanem az atlétika történelmében is. A 100 méteres síkfutás döntőjét 9,58 mp-es idővel nyerte meg. Elképesztő könnyedséggel hagyta maga mögött a mezőny többi tagját és több mint egy tizeddel javítva döntötte meg saját világcsúcsát, aminél azóta senki nem tudott jobbat futni, még maga Bolt sem. Nagy riválisa, Tyson Gay szintén esélyesként indult, ő pedig a 2. helyen végzett, míg a szintén jamaicai Asafa Powell pedig 3. Bolt a 200 méteres síkfutást is megnyerte 19,19 mp-el, emellett több mint 11 századot javított korábbi rekordján.
Diego Maradona vs az angol csapat
Az argentin futball-legenda minden kétséget kizáróan 1968. június 22-én a mexikóvárosi Azték Stadionban játszotta élete mérkőzését, amikor a világbajnokság negyeddöntőjében az angolok elleni mérkőzésen lőtt két gólja nem elég, hogy kiejtette Angliát, de legendává is emelte a focistát. Az első gól az 51. percben született és az „Isten keze” nevet is kapta. Az argentin csatár, Jorge Valdano ugyanis félsikerrel tudta csak átvenni Maradona passzát, méghozzá úgy, hogy az angol Steve Hodge pont középre húzta azt el, ám Maradona Peter Shiltont megelőzve, az angol kapuson kicsit túl is ugorva bal kezével a kapuba ütötte a labdát. Az ellenfél tombolt, azonban nem tudták meggyőzni a bírót, aki így az argentinoknak ítélte a pontot, meg sem kérdőjelezve annak hitelességét. Maradona nem tétlenkedett és az 55. percben is olyat produkált, ami teljesen elkápráztatta a nézőközönséget, kommentátorokat és játékosokat egyaránt. A még saját térfelén kapott labdával kicselezte Peter Breadsley-t és Peter Reid-et majd a kapu felé indulva elképesztő gyorsasággal és mozgékonysággal még kicselezte Terry Burchert majd gólt lőtt. Ezzel pedig feltette az i-re a pontot, ráadásul egy olyan érájában a futballnak, amikor a játékosok sokszor elég komoly agressziónak voltak kitéve. Maradona elképesztő teljesítménnyel zárta a vb-t, négy év múlva pedig újból döntőbe segítette csapatát, miközben ő maga elképesztő magasságokba emelkedett.
Képek: kiemelt kép, kép1, kép2, kép3, kép4
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
