Egyre többször hallani azt a feltevést, miszerint a klasszikus zenehallgatás tanulás vagy akár munka közben jótékony hatással lehet a teljesítményünkre, és egyfajta érzelmi stabilitást is nyújthat. A vélemények azonban nagyon megosztóak. Valaki produktívabb, élénkebb és kreatívabb lesz a háttérben szóló zenétől, valakit pedig zavar, már-már idegesít, nem tud fókuszálni a munkájára. De vajon ha bevált egy tanulási módszer, azon már nem is érdemes változtatni, vagy megéri kipróbálni új technikákat?
A klasszikus zene pozitív hatásai
Sokáig nem tudtam kedvenc dalaim mellett tanulni, mert elvonták a figyelmemet, elkezdtem léggitározni közben, vagy a kezemmel verni az ütemet, egyszóval mindent csináltam, csak azt nem, ami a feladatom lett volna. Ráadásul egy olyan érzelmi cunami öntött el olyankor, hogy esélyem sem volt arra, hogy teljes figyelmemet a kötelezettségemnek szenteljem. El is vetettem ezt a módszert, mondván nekem csend kell ahhoz, hogy fókuszálni tudjak tanulás közben. Később egy ismerősöm ajánlására újra fejemre tettem a fejhallgatót tanulás közben, de már nem szöveges dalokat, hanem klasszikus zenét kezdtem hallgatni. Egyszer csak azt éreztem, hogy a külvilág kizárul, a látóköröm beszűkül, és csak egy dologra koncentrálok (ami nálam elég nagy szó, mert hajlamos vagyok öt perc után elunni magam a dolgokon). Bizonyított tény továbbá, hogy a zenehallgatás dopamint (boldogsághormont) szabadít fel a szervezetünkben, és érzelmileg is erősebbé, kitartóbbá tesz. Georgi Lozanov professzor elmélete szerint tanuláshoz a barokk stílusú zenék kifejezetten hatásosak lehetnek, hiszen ritmusuk hasonló szívverésünk üteméhez, amely által nyugodtabbak, koncentráltabbak maradhatunk még akkor is, ha egyfajta stresszfaktor ér minket a tanulásból vagy munkából kifolyólag. Számos tanulmány kimutatta, hogy segít egyszerre több dologra figyelnünk, multitasking-képességünket gyorsan tudjuk vele fejleszteni. Továbbá könnyebben tudjuk elsajátítani a reáltárgyak rejtelmeit, tréningezi a logikánkat és memóriánkat is.
De mi is az a Mozart-effektus?
A kifejezést először Alfred A. Tomatis határozta meg, aki a zenekutatásai segítségével felismerte, hogy az alvászavart, depressziót vagy akár a szervi panaszokat is lehet hangok segítségével gyógyítani. Ám a számtalan állítás közül, amely az intelligenciával, tanulással vagy a logikus gondolkodással kapcsolatos, sok nem is Tomatistól ered. Az értelmi fejlődésre vonatkozóan három fontos kijelentést is társíthatunk a Mozart-effektushoz; egyrészt, ha Mozartot hallgatunk, az fejlődést eredményezhet meghatározott típusú értelmi, térbeli-logikai feladatoknál. Egyik legnépszerűbb (ám megcáfolt) elmélet szerint „Mozart zenéjétől okosabb leszel”, amely arra akar utalni, hogy a komoly zenével való találkozás már kisgyermek korban pozitív hatással lehet az értelmi fejlődésre.A harmadik állítás jóval komplexebb, ugyanis sokan a kisgyermekkori zenehallgatásnak tulajdonítják a tér-idő érzékelést, és az intelligencia növekedését. Frances H. Rauscher, aki a Wisconsin-i Oshkosh Egyetem idegtudósa, 1993-ban publikált először a Mozart hatásról. Számos kísérletet végzett, ahol a diákokat két csoportba osztotta; az egyik csapat 10 percen keresztül hallgatott Mozart művéből egy részletet, míg a másik csoportnak kortárs zenét kapcsolt be. Az eredmény igen meglepő volt, hiszen bár a diákok többsége a kortárs zenét jobban preferálta, mégis azok teljesítettek jobban térbeli logikát igénylő teszten, akik Mozartot hallgattak. De nemcsak a diákok, hanem az Alzheimer-kórral küzdő betegek is jobb eredményeket produkáltak térbeli és szociális feladatok kivitelezésében, mint előtte, sőt az epilepsziás betegeknél csökkent a rohamok száma. Természetesen tévhitek is megjelentek a Mozart-effektust illetően, amelyeket azonban Rauscher maga cáfolt meg: „A mi eredményeink Mozart szonáta két zongorára hallgatásának hatásairól és a tér-idő érzékelésének (spatio temporal reasoning) minőségéről szólnak, mely nagy érdeklődést váltott ki, azonban számos tévhitet is, melyek közül sok tükröződik a kísérleteink utánzásának próbálkozásaiban. A leggyakoribb ilyen tévhit, hogy Mozart hallgatása növeli az intelligenciát. Mi nem állítottunk ilyet. A hatás a korlátozott tér-idő feladatokra vonatkozik, amelyekbe az agyi képzelőerő és az időzítő képesség tartozik.” Volt olyan is, aki az effektust a legnagyobb pszichológiai téveszmének tartotta.
Hogyan válasszunk zenét a tanuláshoz?
Természetesen ez személyiségünktől függ, hogy mennyire vagyunk befogadók a komolyzenét illetően. Vannak olyan emberek, akik a monoton munkát kevésbé képesek eltűrni, és ha valamilyen új érzelmi behatás éri őket (bármilyen halk vagy egyszerű zenéről legyen szó) elveszítik a fonalat és figyelmük máris elvándorol a feladatról. Ezzel szemben azok, akik képesek huzamosabb ideig, kitartóan koncentrálni, zene hatására még jobban kordában tudják tartani elméjüket, ezzel biztosítva az eredményes munkavégzést. Azonban a tanulás igencsak komplikált kognitív folyamat, mindenki egyénileg tudja csak eldönteni, hogy számára mi a jól bevált módszer és mi az, amitől figyelme lankad. Megállapíthatjuk tehát, hogy nincs kőbe vésett szabály arra vonatkozólag, hogy milyen zenét hallgassunk (vagy hallgassunk-e egyáltalán).
Amit szívesen ajánlok
Nekem sokszor segített egy anyag elsajátítása közben Vivaldi, Beethoven, Bach, Chopin és fent említett Mozart is. Így például: Mozart G-dúr hegedűverseny, Vivaldi Négy Évszak – Tél, Nyár, Beethoven Holdfény szonáta, J.S. Bach Allegro és Chopin zongora válogatásai.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
