Az első év mindenki számára egy új kezdetét jelenti az egyetemen, hiszen egy sokkal másabb környezetbe kerül bele hirtelen az ember, ahol saját magának kell kialakítania a rutinját, új tanulási módszerekhez kell folyamodnia, illetve meg kell szoknia az önállóságot. Bármennyire is ijesztően hangozhat ez elsőre, aggodalomra semmi ok, hiszen ezeket senkinek sem kell egyedül megélnie, ugyanis ott vannak az évfolyamtársak, felsőbb évesek és a tanárok is, akik a segítségükre lehetnek! Mindenki máshogy éli meg az első évét, éppen ezért kértem fel két elsőéves ismerősömet, hogy meséljenek nekünk kicsit a tapasztalatokról, nehézségekről és összességében az első évükről!
Először is köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút és gratulálok a sikeres évedhez! Ha visszagondolsz arra, hogy milyen elvárásokkal, félelmekkel léptél be az egyetem kapuin az első nap, mennyiben változott az elképzelésed, megítélésed egy év leforgása alatt, mennyire sikerült felvenni a ritmust?
Őri Tamás: Én köszönöm a megkeresést! Talán az egyik olyan dolog, ami legjobban izgalommal töltött el az első nap előtt, hogy nem tudtam pontosan, hogy mire számítsak. A közösség nagy részét már megismertem a gólyatáborban, úgyhogy nem ebből a szempontból, hanem sokkal inkább az elvárások tekintetében voltak kételyeim. Ismerőseimtől hallottam, hogy azért bőven lesznek majd kihívások az év alatt, de ezekről csak egy sejtésem lehetett, mivel tudtam, hogy majd csak gyakorlatban fogom tudni megtapasztalni, milyen is a jogi karon tanulni. Egy év leforgása alatt azt tudom elmondani, hogy nagyjából úgy zajlott le az év, ahogy azt korábban leírták nekem, így könnyebb is volt hozzászokni a környezetváltozáshoz. Ritmus tekintetében azt tudom elmondani, hogy a második félévre sikerült beleszoknom az egyetemi életbe, mivel első félévben még sokkal inkább próbáltam kiismerni magamat az egyetem rendszerében, a tanítás módszer és az elvárások tekintetében.
Sebestyén Noémi: Én köszönöm a megkeresést! Sokszor magam is elgondolkodtam már ezen a kérdésen, és őszintén megvallva sokkal ijesztőbbnek és úgymond szigorúbbnak képzeltem el az egyetemet, amíg el nem kezdtem ide járni. Emlékszem, mennyire féltem a Neptuntól, és hogy nem fogom tudni használni, és szinte mindenki csak azzal riogatott, hogy az egyik legnehezebb karra jelentkeztem, a római jogot pedig nagyon tanuljam meg. Ezek mellett más elvárásom is volt az egyetemmel kapcsolatban, amik között szerepelt persze, hogy végre olyan dolgokat tanulhatok, amik valóban érdekelnek és amik később fontosak lesznek a karrierem során, illetve az, hogy felejthetetlen programokban vegyek részt és életre szóló barátságokat kössek. Amikor pedig elkezdődött az első félév és írtunk már pár zh-t, láttam, hogy egyáltalán nem hasonlít arra, amit én elképzeltem. Az előadók, habár nagyon kedvesek és segítőkészek, sokkal inkább önállóbban kezelnek minket, mint a gimnáziumi tanáraim, ami persze így is van rendjén. Ha valamivel elmaradtam, azt a magam kárán tanultam meg, ez először okozott némi nehézséget, de úgy gondolom, most már sikerült belerázódnom és felvennem az egyetem, illetve a magam ritmusát. Így az év végére azt kell mondjam, hogy a félelmeim közül egyik sem valósult meg, az elvárásaim az egyetemmel kapcsolatban pedig mind teljesültek.
Hogyan összegeznéd az első évedet? Tudnál mondani egy – vagy akár több – eseményt, amire később is boldogan tekintesz vissza?
Őri Tamás: Összességében azt tudom elmondani, hogy egy eseménydús és kihívásokkal teli éven vagyok túl, de ezeket a jelzőket nagyrészt pozitív értelemben értem, hiszen sikerült nagyon sok új embert megismernem, illetve a tanulmányokon keresztül alkalmam volt a határaimat is feszegetni. Az év legemlékezetesebb eseményeként mindenképpen az augusztusi gólyatábort tudnám megemlíteni a sok izgalmas program és vetélkedő miatt, illetve itt már volt alkalmam megismerni a leendő szaktársaimat, így egyáltalán nem voltak stresszesek az első egyetemi napok, mert úgy tűnt, mintha már hónapok óta ismernénk egymást, amikor először beléptünk az egyetem kapuin.
Sebestyén Noémi: Az első évem először is nagyon tanulságos, izgalmas, de azért stresszes is volt. Az első félévben nem sok programon vettem részt, leginkább az új barátaimmal voltam egy pár bulin, illetve csak összeültünk valakinél beszélgetni, de a kocsmatúrán részt vettem és nagyon jól éreztem magam. A második félévben viszont a jogászkeddeken és a jogásznapon is részt vettem, illetve az első évből szeretném még kiemelni a gólyatábort, ami szerintem nagyon jól sikerült!
Milyen nehézségeket tudnál kiemelni az évből? Hogyan sikerült rajtuk túllendülni?
Őri Tamás: Elsődlegesen a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy időbe telt, ameddig felvettem az egyetemi életnek a sebességét. Hozzá kellett szoknom a tanárokhoz, az elvárásaikhoz, illetve ahhoz is, hogy hogyan tudom beosztani az időmet. Az első félévben még nem volt annyira kiforrott az időbeosztásom, de ahogy teltek a hónapok, sikerült ezen túllendülni és kezdtem tudatosabbá válni az időbeosztást illetően, mert már jobban kiismertem magamat az egyetemi környezetben, azt, hogy hogyan kell az egyes tantárgyakra felkészülni.
Sebestyén Noémi: Elsőként azt szeretném kiemelni, ami számomra a legnehezebb volt, hogy meg kellett tanuljam magamnak beosztani az időmet. Mivel rengeteg versenyen vettem részt a gimnáziumban, ezért folyamatosan le voltam kötve tanulás szempontjából. Az első évben adtam magamnak egy kis szabadságot a versenyzés alól, nehéz volt ilyen tág keretek között beosztani, hogy mikor, melyik tantárgyra tanuljak. Természetesen előfordult, hogy nem jött össze és kapkodva próbáltam megtanulni túl nagy anyagrészt, ami persze nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, ezért azt is meg kellett tanuljam, hogyan viseljem ezeket a „kudarcokat”. A gimnáziumhoz képest az is nehezebb volt, hogy sokkal terjedelmesebb anyagokból kérnek számon, és ami nekem valamilyen szinten újdonság volt, hogy egyes előadók nem elégedtek meg azzal, ha csak érted, amit meg kellett tanulni, és a saját szavaiddal próbálod elmondani, hanem végig szükséges volt a megfelelő nyelvezet használata. Természetesen minden tantárgyból kell ismerni szakszavakat, viszont itt valahogy ezt mégis másnak éreztem.
Elsőévesként szerinted mennyire volt nehéz teljesíteni a vizsgákat, a többiektől milyen visszajelzéseket hallottál?
Őri Tamás: Az első félév még könnyebb volt a szorgalmi dolgozatok miatt, amik sok engedményt adtak, így kevés vizsgám volt a vizsgaidőszakban, amikre így bőven volt időm felkészülni. A második félév már sokkal nehezebb volt a vizsgák és a tananyag mennyisége miatt. Ezt nehezítette a tény, hogy nekem június 14-én már az USA-ban kellett lennem, mert a nyaramat egy amerikai gyerektáborban töltöm gyerekfelügyelőként, így egy héttel kevesebb felkészülési idő állt rendelkezésemre. Végül azonban az akadályokat sikeresen vettem és még jobb eredményekkel is teljesítettem a betervezett vizsgáimat, mint amire számítottam, így végül csak egyetlen egyet halasztottam belőlük a következő félévre. A szaktársaim is hasonlóakat tudtak elmondani mindkét vizsgaidőszakról, hogy az első könnyebb, a második pedig már nehezebb volt, illetve, hogy a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak minden vizsga alkalmán, amit én is csak megerősíteni tudok.
Sebestyén Noémi: Az első félévben szerintem kimondottan könnyű volt a vizsgaidőszak, nem is volt sok, illetve nagyon kedvesek is voltak a vizsgáztatók. Leginkább ezeket is hallottam vissza a többiektől. Viszont a második félévben úgy éreztem, mintha újra leérettségiznék, csak kétszer annyi anyagból tárgyanként. Túl sok időt szántam egy tantárgyra, ezért megcsúsztam a többivel is, és amikor először nem sikerült egy, az számomra felért egy traumával. Sajnos nagyon maximalista vagyok, amit muszáj volt leküzdenem. Az viszont hatalmas pozitívum volt számomra, hogy végig kedvesek és segítőkészek voltak velem, senkinek nem állt érdekében az, hogy nekem rossz jegyet adjon, illetve, ha látták rajtam, hogy nagyon izgulok, próbáltak megnyugtatni és máshogy rávezetni a helyes válaszra. Összegezve teljesíthetetlennek egyik vizsgát sem mondanám, viszont valóban sok időt rá kellett szánni a tanulásra, hogy a vizsgán minden tudás ott legyen a fejemben.
Így egy év eltelte után mit gondolsz az egyetemi közösségről? Hogy tetszettek a különféle programok? Melyik volt a kedvenced eseményed az évben és miért?
Őri Tamás: Az egyetemi közösség nagyon összetartó, ami a jogi karra különösen igaz. Nagyon jónak mondható a közösség évfolyamszinten is, de emellett a felsőbb évesekkel is nagyon könnyű megtalálni a közös hangot, akár csak egy baráti beszélgetésre, vagy ha csak az iskolai élettel kapcsolatban fordulunk hozzájuk segítséghez. Nagyon tetszett a programok sokszínűsége, az, hogy hatalmas volt belőlük a választék, így mindenki meg tudta találni a hozzá legközelebb állót. Az év legkedvencebb eseménye számomra a PEN fesztivál volt, legfőképpen amiatt, mert egy hangulatosan kialakított helyszínen az ország legfelkapottabb előadói és zenekarai által adott koncerteken vehettük részt legjobb barátainkkal, szaktársainkkal.
Sebestyén Noémi: Az első dolog, ami feltűnt nekem, amikor beléptem az egyetem kapuin, hogy mennyire barátságosak egymással az emberek, hogy bárkihez nyugodt szívvel lehet fordulni segítségért, legyen az akár egy évfolyamtársad, vagy egy már végzős hallgató. Számomra ez volt a legpozitívabb élmény. Mindig kaptunk segítséget, illetve lehettünk bárhol, mindenki bevont minket a beszélgetéseikbe, nem nagyon érezte magát egyedül szerintem senki. Ez mindegyik programra igaz volt. A kocsmatúrán is vegyültek a különféle társaságok, bár mi a barátnőimmel inkább a legiónkon belül maradtunk, de lehettünk akár egy jogászkedden is, ahol szintén mindenki beszélgetett, táncolt mindenkivel.
Nekem talán a gólyatábor volt a kedvenc programom, mivel az volt az első benyomásom az egyetemről és a közösségről. Remek programokkal készültek a seniorjaink, az elsődleges számukra az volt, hogy minden gólya jól érezze magát, ami részemről teljesült is. A rossz idő ellenére is igyekeztek viccesebbnél viccesebb programokat kitalálni, illetve senkire nem erőltettek rá egy feladatot sem, ha azt nem akarta, emellett persze igyekeztek minél több embert kedvesen bevonni, hogy senki se érezze magát kiszorítva, illetve, ha valaki zárkózottabb, könnyebben fel tudjon oldódni. Ez számomra egy nagyon pozitív visszajelzést nyújtott arról, hogy milyen emberek járnak ide. Nagyon tetszett a zászlókészítés, illetve az, ahogy mindenki megpróbálta a másik csapattól elrabolni. Tetszettek a római témájú elnevezések, ötletesnek találtam. Persze az esti bulik sem maradhatnak ki a felsorolásból, de ami még a gólyatáboron belül is a nagy kedvencem volt, az a szakest. Az az este volt számomra a legemlékezetesebb és szívesen részt vennék még páron.
Véleményed szerint mennyire segítette elő a beilleszkedést, ismerkedést az augusztusi gólyatábor? A seniorok tanácsai, tapasztalatai mennyiben könnyítették meg az évet, mit tudtál megfogadni belőlük?
Őri Tamás: Az augusztusi gólyatábor nagyon nagy mértékben elősegítette mind a beilleszkedést, mind az ismerkedést azzal, hogy az elsőévesek a felsőbb évesekkel egy olyan kötetlenebb környezetben tudtak eltölteni pár napot, amire az egyetem falai között nem lett volna lehetőség. A szaktársaim nagy részét már ekkor megismertem, illetve nagyon sokat segítettek a seniorok tanácsai, amik közül talán a legfontosabbnak az idő megfelelő beosztását tartanám, amit a második félévtől már sikeresebben tudtam megvalósítani, illetve a seniorok segítségemre voltak a tantárgyak helyes felvételében is.
Sebestyén Noémi: Szerintem minden senior arra törekedett, hogy nyissunk egymás felé, érezzük jól magunkat, és hogy minden kérdésünket megválaszolják. Ezért is hoztak annyi ismerkedős, illetve csapatépítős feladatot, játékot, amikben persze ők is részt vettek. Szerintem ez valamennyiünknek segített feloldódni, ezekből elindultak különféle baráti társaságok, amiket viszont láthattam az első napokon az előadó teremben. Én is azokkal kötöttem eddig a legszorosabb barátságot az egyetemen, akikkel még a gólyatáborban ismerkedtem meg.
Mint ahogy már említettem, mindenki nagyon barátságos és segítőkész, akármelyik seniorhoz mentünk is oda kérdezni pár dolgot akár a tananyaggal, vizsgákkal, programokkal, a várossal, illetve bármilyen lehetőséggel kapcsolatban, szívesen válaszoltak, ami számomra nagyon megnyugtató volt, mivel így talán nem éreztem, hogy egyedül kellene mindezeket kitalálnom. Én sokat kérdeztem a Neptunnal kapcsolatban, mivel annak a működésével kapcsolatban voltam talán a legbizonytalanabb, de volt pár kérdésem ugyanúgy a tantárgyakról is, hogy mit hogyan lehet teljesíteni, szerintük mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Ezeket természetesen meghallgattam, és amikor abba a helyzetbe kerültem, hogy már magam is jobban átláttam a rendszert, magamhoz mérten tudtam hasznosítani a tanácsokat. Nagyon hálás vagyok a sok segítségért és tanácsért, amit kaptam!
Mit tanácsolsz a leendő elsősöknek?
Őri Tamás: Az egyik legfontosabb tanács, amit a leendő elsősöknek tudok adni, hogy legyenek türelmesek minden értelemben, mert nem egyik napról a másikra szokik hozzá az ember a rutinjához, nem ilyen gyorsan fogja megtanulni valaki, hogy hogyan alkalmazkodjon a tanárokhoz és az elvárt tananyaghoz, hanem idő kell, hogy kiforrjon mindenkinek az az alap, amire majd a későbbiekben építkezhet.
Sebestyén Noémi: A leendő elsősöknek először is azt tanácsolnám, ha van lehetőségük, mindenképpen menjenek el a gólyatáborba, mert fantasztikus élmény, bátrabban indulhatnak neki az első évnek. Másodszor pedig, hogy merjenek kérdezni, mert tényleg mindenki a segítségükre lesz, nemcsak a gólyatáborbeli seniorok, hanem bárki az egyetemről. Harmadszor pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy bármennyire is ismeretlen vagy talán ijesztő ez az új helyzet, mindenképpen élvezzék ki, és ne rémítse el őket a sok vizsga vagy tanulás, mindenre próbáljanak kellő időt szánni és akkor szinte biztos, hogy csakis jó élményekkel gazdagodhatnak! Köszönöm szépen az interjút!
A Media Iuris nevében nagyon szépen köszönöm az interjúkat, további sok sikert kívánok nektek!
Képforrás: 1
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
