Cikksorozatom második részében újabb három, mára elhagyott magyar település történetét és elnéptelenedésük okait ismertetném.
Zelemér
Zelemér története egészen az ezredfordulóig nyúlik vissza, források szerint már a tizedik században település lehetett. Ténylegesen Szent István uralkodása alatt emelkedett faluvá, ekkor épült a ma már csak romjaiban látható román stílusú templom is, amelyet István király templomépítést elrendelő törvénye alapján emeltek és közel húsz-harminc fő befogadására volt alkalmas.
A tatárjárás során a teljes falu megsemmisült templomával együtt és csak a tizenharmadik század végén épült újjá. A falu ebben az időszakban többször cserélt gazdát, birtokosai minden kedvező körülményt kihasználva próbáltak helyezkedni a gyarapítás és fejlődés érdekében, így tett többek között Zeleméry Miklós is.
Zelemér és térsége nagyban ki volt téve az ellenséges csapatok fenyegetéseinek, a 16. században nemegyszer fosztották ki a török hadak, de a kegyelemdöfés 1594-ben érte el a falut. Gázi Giráj krími tatár kán csapataival feldúlta egész Északkelet-Magyarországot, köztük Zelemért is a földdel tette egyenlővé. A falu ezt követően nem tudott újjáéledni, teljesen eltűnt a térképről.
Jelenleg vasúti megállóhely található az egykori település helyén, illetve már csak a középkori templom megmaradt romjai emlékeztetnek arra, hogy egykoron ezen a helyen egy élettel teli helység helyezkedett el.
Derenk
Derenk egyike azon településeknek, amelyek a második világháború alatt hatalmon lévő rendszer áldozatául estek, holott a közösségnek nem egy tragikus esetet kellett elszenvednie a korábbi századokban.
A település a középkorban jött létre, és bár a török hódoltság időszaka alatt lakosságszáma megfogyatkozott, egy újabb halálos betegség, a pestis következtében teljesen elnéptelenedett. A 18. század elején Eszterházy gróf utasítására benépesítették a települést, ettől kezdve a lakosok száma időszakosan emelkedett.
A trianoni békeszerződés óriási csapást okozott a lakók életében, ugyanis a határt a falu egyik utcáján húzták meg, végül azonban a lakosok lehetőséget kaptak arra, hogy eldöntsék, Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához akarnak-e tartozni. A választás során a többség Magyarország mellett döntött.
Derenk végzete azonban a második világháború közepén érkezett el Horthy vezetése alatt. A kormányzó már korábban is megtekintette a rendkívül gazdag élővilággal rendelkező területet, és egy nagy kiterjedésű vadaspark létrehozását álmodta meg, ahol alkalomadtán vadászati összejövetelek megtartására is esélyt látott. A terv kivitelezéséhez azonban „útban volt” a település, így elhatározták, hogy a lakosságot elköltöztetik és a falut lerombolják. A lakosok minden tiltakozása ellenére 1943-ban megkezdődött a házak elbontása és a lakosok költöztetése. Derenk eltűnt a föld színéről, helyére felépült a korábban megálmodott vadaspark, de funkcióját sohasem töltötte be igazán, ismerve a történelmi következményeket.
A település szívszaggató sorsa az irodalmat is megihlette, Szüts Lajos író A kormányzó úr medvéi címmel örökítette meg e tragikus történetet, megmutatva az akkori vezetés kérlelhetetlen vágyait. Derenk ma egy turistaúton haladva fedezhető fel, táblák emlékeztetnek az egykori falu házaira és lakóira, mellettük kápolna és kiállítás is őrzi a helység emlékét.
Gyűrűfű
Gyűrűfű története és sorsa merőben eltér más települések történetétől, ami köszönhető annak, hogy elnéptelenedése után megmentették és mára ökofaluként várja a látogatókat és a természet szerelmeseit.
A korábbi Gyűrűfű még az 1970-es évek elején teljesen elnéptelenedett, területét gyep és fű borította. A kilencvenes évek elején egy kezdeményezés révén a falu fokozatosan újjáéledt, és hosszú időkig tartó mérések elvégzése után kialakult Magyarország első ökofaluja. Ezt követően lakosainak száma is növekedésnek indult, egyre többen szerettek volna a természettel összhangban, harmóniában élni és elszakadni a forgalmas, zajos városi életkörülményektől.
Ökojellegét erősíti, hogy tilos a faluba autóval behajtani, de a lakosok mindennapi tevékenysége és életvitele is tükrözi ezt a formátumot. Látogatottsága minden évben kimagasló, számos turista, kiránduló keresi fel a környék nevezetes tájait, köztük Zselicet is, ami szinte Gyűrűfű szomszédságában helyezkedik el. Ehhez nem csak a táj szépsége, hanem a tiszta levegő, a személyes élettér és a közösség is nagyban igyekszik hozzájárulni.
Napjainkban Ibafa település része, nem tekinthető önálló közigazgatási egységnek. Meglátogatása egy hétvégi kirándulás alkalmával tökéletes program lehet, mellette a békességre, nyugalomra vágyó emberek is megtalálhatják céljaikat, kívánságaikat.
Országunk területén található települések jelentős része elöregedés vagy éppen elmaradt fejlesztések következtében néptelenedett el, mellettük számos közösség drámai sorsa is megfigyelhető. Ezen falvak története hűen mutatja azt az egyre terebélyesedő társadalmi rendellenességet, melynek orvoslása immáron halaszthatatlanná vált.
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Németh Mátyás vagyok, a PTE ÁJK jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Az írás már régebb óta egyik kedvenc időtöltésemnek számít, a Media Iurisnál pedig úgy érzem, ezt a készséget
fejleszteni tudom és egy erős összetartó közösség tagja lehetek. Érdeklődési köröm elég tág, így valószínűleg különböző témákból olvashattok tőlem cikkeket.
