[metaslider id="9331"]
Elhagyatott falvak

Elhagyatott falvak Magyarországon

Kontinensünk több országában találhatunk olyan településeket, kisebb falvakat, ahol már csak omladozó házak, épületek jelzik, hogy egykoron virágzó, fejlődő élet töltötte be a helység légkörét.  Ez alól Magyarország sem kivétel, országunk számos szegletében lelhetünk mára már kihalt településekre, amelyek különböző indokok miatt elnéptelenedtek.  Mostani cikkemben három elhagyatott magyar települést mutatok be az ország különböző területeiről, ismertetve történetüket, és elnéptelenedésük különböző okait. 

Nagygéc

Nagygéc az egykori Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében elhelyezkedő település volt, közel a román határátkelőhöz. Története a korai középkorban kezdődött 1280-ban, mikor is a falu a Csák nemzetség birtokának egyik részét képezte.  Fejlődése töretlen volt az elkövetkező századokban, bár a terület számtalanszor cserélt gazdát, növekedésére nem lehetett panasz. A település fénykorát az 1960-as évek elején élte, mikor is megközelítőleg hétszáz fő lakta a települést. A természet azonban másképpen képzelte el a közösség jövőjét. 1970 májusában a Szamos folyó elöntötte Nagygécet és az egész községet megsemmisítette, csupán néhány ház és a templom maradt meg, de azokat is súlyos károk érték.  A lakosok a közeli településeken kerestek új életet, és mivel a házakat nem lehetett felújítani a falu lassan teljesen elnéptelenedett. Napjainkban egy park őrzi emlékét Nagygécnek, melyen belül egy emlékmű és az ún. Megmaradás Temploma áll, mely pontos mása az egykori létesítménynek. Nagygéc ma már hivatalosan nem számít létező településnek, egykori lakói azonban számos alkalommal gyűlnek össze, annak érdekében, hogy a falu emléke sose merüljön feledésbe.

Elhagyatott falvak - Nagygéc
A Megmaradás Temploma az emlékparkban

Kápolnapuszta

Kápolnapuszta a mai Fejér vármegyében helyezkedett el, ma már csak megmaradt romjai láthatóak.  A kistelepülés első említése 1440-ből származik, nem sokkal később, a török időkben elnéptelenedett. Kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a falu fejlődéséről, annyi biztos, hogy a második világháború előtt körülbelül 62-en lakták.  Az elnéptelenedések leggyakrabban előforduló esete az elöregedés és az urbanizáció, de a településnek még ennél is kegyetlenebb sors jutott. 1945 márciusában szovjet felderítő hadak lepték el a települést és szinte az egész közösséget kiirtották rendkívüli brutalitással. Az ehhez vezető folyamatot ellentmondások övezik, de a legvalószínűbb változat az, hogy már korábban is mutatkoztak orosz partizánok a környéken, és nemegyszer fosztogattak is.  A lakók egy idő után feljelentést tettek, majd mikor sikerült rajta ütni a fosztogatókon a csapat egyik tagja elmenekült, és vezette el később az orosz katonákat a Vértes eme festői szépségű helységébe.  A túlélők rokonoknál kerestek menedéket, majd lassan az utolsó ember is elhagyta a települést, ami által Kápolnapuszta örök feledésbe merült.  1979-ben azonban a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatnak köszönhetően feléledt a falu neve.  A kéktúra útvonal e szakaszán egy kis kitérővel fel lehet keresni az egykori település helyét, illetve a turisták mellett a falu egykori lakóinak leszármazói is visszatérnek, hogy leróják kegyeletüket. 

Iharkút

Iharkút a mai Veszprém vármegyében helyezkedett el Pápa és Veszprém között, a bakonyi erdők mélyén.  Sorsát a bányászat pecsételte meg, amelynek következtében ma már egy kietlen, füves területet láthatunk a falu helyén. A település már az Árpád-korban is lakott volt, környéke azonban a török időkben elnéptelenedett, amit az oszmánok kiűzése után sváb telepesek töltöttek meg újra élettel. A betelepítést az Eszterházy család kezdeményezte, a lakók ezt követően többnyire fakitermeléssel foglalkoztak. A közösség az évtizedek múlásával szépen gyarapodott, de az 1970-es évek végén bauxitot fedeztek fel közvetlenül a település alatt, amely végleg eldöntötte a falu várható jövőjét.   A termelést 1979-ben kezdték meg, a falu házait ledózerolták, elbontották és a lakosokat gyakorlatilag szélnek eresztették, akik ugyan kaptak házakat a környező településeken, de a közösség teljesen szétszóródott.  Kis idő múlva Iharkút teljesen eltűnt a föld színéről, helyét bauxit bánya vette át, ahol a termelés egészen 2002-ig tartott.  Az egykori lakosok sokáig nem találkoztak egymással, de a kétezres évek óta egyre többször összegyűltek, hogy összefogással fenntarthassák Iharkút emlékét. A közös munka eredményeként egy emlékpark került kialakításra, amelyben helyet kapott egy harangláb, egy emlékkereszt és egy gémeskút, amelyek közösen emlékeztetnek a település rendkívül szomorú sorsára.  A bauxittermelés során mindemellett felszínre kerültek kréta kori dinoszaurusz ősmaradványok és más gerincesekre utaló nyomokat is felfedeztek, melyek alaposabb vizsgálata a kétezres évek elején megtörtént.  A település napjainkban Bakonyjákó lakatlan külterületeként található meg Veszprém vármegyében. 

Iharkút
Iharkúti emlékpark

Magyarország területén, számtalan helyen találunk hasonló sorsra jutott kisebb falvakat, településeket. Többségük az elöregedés és elköltözések következtében „tűnt el a térképről”, de vannak olyanok is, amelyek tragikus véget értek. A következő részben újabb három mára már elnéptelenedett települést mutatok be, amelyek érzékletes képet mutatnak társadalmunk egyik megoldásra váró problémájáról. 

Források:  1, 2, 3

Képek forrásai: kiemelt, 1,

EnglishGermanHungarian