Július 22-e nagy napnak bizonyult a friss joghallgatóink számára, hisz felvételt nyertek szeretett intézményünkbe, ahol folytatni fogják tanulmányaikat hosszú éveken keresztül. Még nem is sejtik, hogy mekkora kaland vette kezdetét, mennyi élmény vár rájuk már az elkövetkező hetekben is. Az első hónapokban rengeteg kérdés merül fel a hallgatókban, hisz egy teljesen más világba csöppennek a középiskola után. A cikksorozatom segítésükre szolgál egyfajta irányadóként, amiben tapasztalt tanárok és hallgatók osztják meg személyes véleményüket és tapasztalataikat. Bízunk benne, hogy a kis gólyák erőt tudnak meríteni a cikkekből és még nagyobb kedvvel, illetve ambícióval kezdenek neki életük legjobb szakaszának. Fogadjátok szeretettel a cikksorozat első részét.
Elsősorban Prof. Dr. Herger Csabáné, a Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanára osztott meg velem pár gondolatot és rendkívül hasznos tanácsot a hallgatói élettel kapcsolatban:
A tapasztalatai alapján, mit gondol a Tanárnő, milyen nehézségekbe ütköznek a diákok az egyetemi életük kezdetekor és ezeket hogyan tudják kiküszöbölni?
Dr. Herger Csabáné: Először is szeretném megköszönni a kérdést! Jól jött volna annak idején nekem is pár tanács. Azt hiszem, az első és legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a hallgatóink egészen más életformával találkoznak, mint amit középiskolás korukban megismertek. Az egyetemre belépve a legnagyobb élmény nekem a szabadság érzete volt. Ezt úgy éli meg az ember, hogy „nagykorú vagyok és azt teszek, amit akarok”. Nincsenek ott a szülők, nincsenek korlátozó tényezők. Ez egyrészt jó, mert ténylegesen „nagykorúvá” kell válni, nem csak életkor szerint, azaz felelősséget kell vállalni önmagunkért. Másrészt veszélyes, mert ha nincs kellő önfegyelem és a célok elhomályosulnak, akkor az idő könnyen kifolyik az ember kezei közül, és december elején azt veszi észre, hogy „itt a vizsgaidőszak, de nem tudom, mi a tananyag és azt sem tudom, kinél és hogyan vizsgázok”. A mellettünk lévő épületszárnyban, a közgázon ezt úgy nevezik, hogy időgazdálkodás, de ezt nem csak a közgazdászoknak kell megtanulni, hanem mindenkinek, aki eredményes akar lenni.
A tanulás vonatkozásában meg tudna osztani pár javaslatot, irányadó gondolatot, ami ön szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy egy hallgató jól teljesítsen a szorgalmi, illetve a vizsgaidőszakban?
Dr. Herger Csabáné: Azt javaslom, hogy járjanak órára, legyen saját jegyzetük, ne más vázlataiból tanuljanak. Sokan dolgoznak az egyetemi évek alatt, de ez nem baj. Egy kis odafigyeléssel össze lehet hangolni a dolgokat. Több éve használjuk a szorgalmi dolgozat eszközét arra, hogy a hallgatóinkat már szeptembertől tanulásra ösztönözzük, azaz mindenképp éljenek ezzel a lehetőséggel. A vizsgaidőszak titka pedig a jó tervezés. Én annak idején a legnehezebb vizsgát rendszerint az első napra vettem fel. Erre még a szorgalmi időszakban készültem fel, általában egy-egy hónap alatt. Ha ezen túl van az ember, utána a többi tárgyat már egy megkönnyebbüléssel kezdi el tanulni.
Véleménye szerint mik azok a dolgok, amikre, ha egy hallgató nem fordít elég figyelmet, hamar kicsúszhat a lába alól a talaj?
Dr. Herger Csabáné: Mint már említettem, az időgazdálkodásra kell odafigyelni. Persze nagy gond lehet a kiégés is, amikor a hosszantartó, intenzív tanulásba belefáradunk. A tapasztalatom szerint ilyenkor jó hálásnak lenni: átgondolom, milyen jó, hogy egyetemre járhatok, és nem váltott műszakban állok egy gép mellett napi nyolc órán át; milyen jó, hogy kaptam képességeket a tanuláshoz és egészséges vagyok; és milyen jó, hogy béke van körülöttem, hiszen 1945 előtt nem igen élt úgy egy generáció sem, hogy ne kellett volna megismerkednie a háború fogalmával. Nem több száz kilométer távolságban lévő konfliktusokról beszélek, hanem a személyes életünkről, itt és most. Nos, ha ezekért a dolgokért és persze még sok másért hálás tudok lenni, akkor újra kapok egy kis belső erőt még az olyan tárgyakhoz is, amelyek nem a szájam íze szerint valók.
Mik azok a lehetőségek az egyetem falain belül, amiket ön teljes szívvel ajánlana egy újdonsült gólyának?
Dr. Herger Csabáné: Az első félévre még csak az óralátogatást és a tanulást ajánlom. Ha pedig sikeresen túl van az ember az első vizsgaidőszakán, akkor el lehet kezdeni tájékozódni a tudományos diákkörökről, a szakkollégiumról, és feltétlenül figyelni kell a friss pályázati lehetőségeket a kari honlapon. Szerencsésnek tartom, ha külföldi tapasztalatot is szerez egy hallgató. Persze, én mindig hazajöttem, mert a halászlé íze és a mecseki erdők lapulevelének az illata máshoz nem fogható, az angol vagy német jogi szaknyelv elsajátítására feltétlenül szükség van, és ez külföldön könnyebben megy. Nagyon jó lehetőségek vannak az Erasmus programban, majd érettebb korban a DAAD vagy más külföldi ösztöndíjprogramokban. Azt hiszem, a nagybetűs Egyetemista Lét akkor teljes, ha itthon és külföldön is kipróbálja az ember magát.
Soltész Evelin, a PTE ÁJK elsőéves joghallgatójának üzenete a felvételt nyert gólyák számára:
„Frissen felvételt nyert gólyaként viszonylag nehéz hozzászokni ahhoz a teljesen új világhoz, amit az egyetem nyújt. Persze jómagam is próbáltam minél több információt szerezni, minél több emberrel beszélgetni az egyetemmel kapcsolatban, valójában ezt az „érzést” és létet úgyis mindenki másképpen és szubjektíven fogja megélni, más annyira nem tudja átadni.
Számos olyan dolog, illetve esemény, lehetőség volt, amiről merő véletlenségből, vagy figyelmetlenségből – több társammal egyetemben – lemaradtam. Ha valaki megkérdezné tőlem, mi lenne az első dolog, amit mindenképpen meg kell tennie egy gólyának, kapásból az ismerkedést és az információszerzést mondanám: mint már említettem, sok mindenről le lehet maradni, legyen az egy ösztöndíj, egy program vagy egy jelentkezési határidő valamilyen kari szervbe. Itt már nincsenek osztályfőnökök, akik segítik mindennapjainkat, szinte teljeskörű önállóságot kapunk. Érdemes minden egyes e-mailt (márpedig abból lesz több száz) elolvasni, határidő naplót vezetni, és egy naptárba feljegyezni a fontos dátumokat.
Ez szintén így van a tanulás terén is: ugyan a vírushelyzet miatt szinte minden tárgyból volt egy-egy zárthelyi a szorgalmi időszakban, jellemzően egy szemeszterben (szorgalmi- illetve vizsgaidőszakban) egy-két írásbeli/szóbeli megmérettetés van. Nem éri meg az utolsó percekre hagyni a tanulást, hiszen őszintén, kinek van kedve a vizsga előtti napokon és éjszakákon át könyveket és jegyzeteket bújni a felkészületlenség miatt? Ráadásul úgy, hogy az az egy jegy határozza meg az egész tárgy értékelését? Személyes tanácsom erre a problémára az lenne, hogy a tanulást el kell kezdeni időben, akár hétről hétre is megéri áttanulni a leadott anyagot (a Tudásközpont erre kitűnő megoldás!). Végül, de nem utolsó sorban, ajánlott élni a híres szólás-mondásnak, miszerint „az egyetemi éveink a legszebbek”. Tegyünk hát így, hozzuk ki mindenből a legjobbat, járjunk bulizni, ismerkedni, próbáljunk ki új dolgokat; egyszóval éljünk!”
A Media Iuris nevében nagyon szépen köszönöm a cikksorozatban való részvételt!
Mindenki a saját tapasztalataiból tanul, viszont nem szabad félni olyan személyektől szerezni információkat, akik már kitaposták előttünk az utat és sokkal tájékozottabbak nálunk valamilyen oknál fogva. A PTE ÁJK egy család, az egyetem falain belül az összetartásra helyezzük a hangsúlyt és nem félünk segíteni, főleg, ha egy gólyáról van szó.
