Miért NE hagyd ki a gólyatábort?

Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor kiderült, hogy felvettek az egyetemre. Emlékszem, hogy már aznap este csoportokat keresgéltem, nézelődtem, hogy mikor lesz a gólyatábor, kikkel fogok öt évet együtt járni, és úgy összességében milyen lesz az egyetem.

Nem tagadom, néha túlzottan el tudom ragadtatni magam, és mivel nem ismertem senkit az egyetemről, de még Pécsről sem, így egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy menjek vagy ne menjek gólyatáborba. Hallottam én is rémtörténeteket a táborokról, de nem hittem bennük igazán. És milyen jól tettem. 

Már a tábor előtt pár nappal kiírta egy évfolyamtársam, hogy vannak nála szabad helyek, így végül vele és három másik személlyel indultunk el Budapestről az akkor még Sikondán tartott gólyatáborba. (Ebben az évben Szekszárdon, a KPVK kollégiumában kerül megrendezésre az esemény). A kis autós csapatunk fele még mindig szerepet játszik az életemben, sőt a legjobb barátom is közülük került ki. Arra a négy napra azóta is úgy emlékszem mint életem egyik legmeghatározóbb élményére.

A tábor ideje alatt csoportokra voltunk osztva, minden csapatot egy szám jelölt. (Idén pedig minden csapatot egy görög betű fog). A csapat élén egy felsőbbéves hallgató, fősenior (idén főalfa) állt, őt pedig további seniorok segítették (idén alfák).  A három napos program egy nagyobb részét tették ki a csoporttalálkozók, amikor is az egy csapatba szervezett gólyák a saját seniorjaikkal dolgoztak közösen. Ebben az időben különböző játékokat játszottunk, illetve a seniorok segítségével betekintést nyertünk az egyetem mindennapjaiba, kaptunk tippeket, hogy milyen szabadon választható és differenciált tárgyakat vegyünk fel (meg arról is, hogy egyáltalán mik ezek), és meséltek arról, hogy milyen hallgatónak lenni a PTE ÁJK-n. Ezeken kívül első nap készülnünk kellett többek között zászlóval és csapatindulóval is, utolsó estére pedig a jogászhimnuszt is megtanultuk. 

Napközben bepillantást engedtek különböző személyeken keresztül az egyetemi életbe, itt éltük meg például életünk első római jog „óráját”. De dékáni köszöntővel, kari szervek bemutatkozásával és tanulmányi tájékoztatóval is készültek nekünk. Emellett és a csoporttalálkozók mellett több -féle játékban is megmérettethettük magunkat. Az esték pedig nagy vetélkedővel, éjszakai túrával és szakesttel teltek. Nem lövöm le teljesen a poént, hogy melyik program mit is takar pontosan, mert ezen események idén is megrendezésre kerülnek a gólyatáborban. Ezeken kívül a táborban még előfordult főzőverseny, beerpong bajnokság és közös strandolás is. Természetesen nem zárulhatott volna egyik este sem másképp mint hajnalig tartó vigadalommal. Idén itt több fellépő fogja szórakoztatni az esték folyamán a nagyérdeműt. 

No de miért vagyunk csoportokra osztva? Nagyon egyszerű, mert ez egy verseny. Minél hangosabb a csapat, minél ügyesebb a játékokban, minél összetartóbbak annál több pontot lehet bezsebelni. A nyertes csapat pedig minden évben díjazásban részesül, mi például az én gólyatáboromban egy vacsorát nyertünk. 

Rengeteg barátra, ismerősre tettem szert, arról nem is beszélve, hogy mennyi hasznos infóval gazdagodtam az egyetemről. El sem tudom képzelni mennyivel nehezebb lett volna úgy az év ha nem segít annyit az egyik seniorom, aki végig fogta a kezem az első év során. 

Épp ezért talán nem akkora meglepetés, hogy belőlem is senior majd később fősenior vált, és valószínűleg az sem, hogy minden percét, sőt minden másodpercét imádtam a dolognak. Mert amikor 15-20 ember együtt skandál valamit, vagy amikor üvöltve együtt szurkoltok, szorítotok, hogy a ti csapatotok kerüljön az élre és amikor végül ti nyertek, hát azt nem lehet leírni. Egyszerűen meg kell élni. 

Utolsó tanácsom pedig az, hogy ne féljetek a gólyatábortól. Mindenki megtalálhatja azt a programot, eseményt amiben jól érzi magát. Az se baj, ha te nem szeretsz inni, vagy ha épp az ellenkezője vagy és mindent meginnál, ha inkább csendesebb vagy, vagy épp biztos vagy benne, hogy mindenki végig a te hangodat fogja hallani. Ez egy olyan esemény ami (általában) csak egyszer van az ember életében, és szinte mindenki úgy megy haza, hogy fantasztikus élmény volt. Meg amúgy is, mit veszíthetsz azzal, ha eljössz? 

Az eseményt ide kattintva érhetitek el.

Ferenczi Fanni

Sziasztok! Én Ferenczi Fanni vagyok, vagy ahogy mindenki szólít, Fanka. Elég extrovertált személyiség vagyok, így talán nem olyan meglepő, hogy legjobban interjúkat szeretek készíteni és szeretek már előre jól felkészülni az emberekből. Ezen kívül elég tág az érdeklődési köröm, szóval szinte bármilyen témakörben megtalálom a nekem való témát.