A szabadon választható tárgyak közül mindig nagy népszerűségnek örvendenek az angol nyelvű tárgyak. A tárgyfelvételkor idén egy különleges szemináriumon akadt meg a szemem: „Introduction to the U.S. Criminal Law” vagyis „Bevezetés Amerika büntetőjogába” címmel. Azt hiszem, hogy bátran kijelenthetem, hogy eddig ez volt a kedvenc szabadon választható órám, Ron Cordova ügyvéd úr angolja és személye pedig mindezt megkoronázta. A tömbösített szemináriumot már több félév során volt lehetősége felvenni a pécsi jog hallgatóinak, és ha minden igaz még lesz is erre lehetőség a következő félévek során is. A kurzus egyetemünk oktatója és a Büntetőjogi Tanszék vezetője, Prof. Dr. Gál István László és a már említett több, mint 40 éve ügyvédként, de a korábbiakban ügyészként és a törvényhozásban is dolgozó Ron Cordova ötletére jött létre. Erről és az idáig vezető útról, valamint a magyar és az amerikai büntetőjog kapcsolatáról is szó esik a (kettős) interjú során.
Honnan az ismeretség Ron Cordova ügyvéd úrral?
Prof. Dr. Gál István László: Ron Cordova Tanár Úrral az ismeretségünk és a barátságunk több, mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. 2010-ben járt először Pécsett, azóta minden félévben jön, és tartja a bevezetés az USA büntetőjogába című tárgyat angol nyelven a pécsi hallgatóknak. Az elmúlt tizenkét évben többször találkoztunk Pécsen kívül Budapesten és Szlovéniában is, ahová szintén járt tanítani, valamint az Amerikai Egyesült Államokban is meglátogattam kétszer. Elmentem vele tárgyalásokra is, ez nagyon hasznos szakmai program volt.
Következő kérdésem Ron Cordova ügyvéd úrhoz szól. Sokáig ügyészként dolgozott. Miért váltott mégis a (védő)ügyvédi hivatásra?
Ron Cordova: 1976 novemberében választottak be a kaliforniai törvényhozó testületbe, ekkor hagytam ott az Orange megyei kerületi irodát. A törvényhozói szolgálatom után döntöttem úgy, hogy az ügyészi munkám során megszerzett szakértelmem a védő ügyvédi pályán szeretném kamatoztatni a továbbiakban.
Ha választhatna, Magyarországon vagy USA-ban dolgozna szívesebben védőügyvédként? Miért?
Prof. Dr. Gál István László: Nagyon szép kihívás lenne Kaliforniában dolgozni védőügyvédként, a klíma is sokkal jobb, mint itthon, de ha lenne rá lehetőségem, akkor sem mennék ki. Hiányozna Pécs és a PTE, meg nem is biztos, hogy át tudnám állítani a gondolkodásmódomat az amerikai szisztémára.
Melyik volt az az ügy, amely nagy kihívás volt számára a karrierje során?
Ron Cordova: A legnagyobb kihívást egy olyan emberölési ügy jelentette számomra, ahol az esküdtek bűnösnek találták a védencemet, de a bíró engedélyezte az ítélethozatalt követő indítványomat, hogy az ítéletet gondatlanságból elkövetett emberölésre csökkentse. A kerületi ügyész fellebbezte a bíró által hozott ítéletet, és sikeresen megvédtük az ítélet csökkentését a fellebbviteli bíróság előtt.
Mindig tudta, hogy (védő)ügyvéd akar lenni, büntetőjoggal akar foglalkozni?
Prof. Dr. Gál István László: Tizenkét éves koromban döntöttem úgy, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Azóta erre készültem, bár volt egy kis megingás közben, hiszen először egyetemi oktatóként kezdtem el dolgozni, és csak néhány évvel később lettem mellette ügyvéd is. Ma is úgy tekintek magamra, hogy egyetemi tanár vagyok, aki mellette ügyvédkedik, nem pedig ügyvéd, aki emellett tanít is. Véleményem szerint hitelesebben tudja tanítani a tananyagot az, aki a gyakorlatban is műveli azt a szakmát, aminek a szabályait kutatja és oktatja, nem csak olvasott róla.
Számos nyelvészeti párhuzamot vont a szeminárium során, ami sokunk érdeklődését felkeltette. Hogy tudott ilyen sok nyelven folyékonyan megtanulni?
Ron Cordova: A nyugat-európai nyelvek már gyerekkorom óta érdekeltek. Nem mondanám, hogy a felsorolt nyelvek közül mindegyiket folyékonyan beszélem, de mindegyiket legalább annyira értem és használom, amennyire azt a munkám megkívánja. Ez alól kivételt képez az angol és a svéd nyelv. A német, spanyol és az olasz nyelvekben talán szemérmetlenül jártasnak tartom magamat, de biztosan nem beszélem őket folyékonyan.
Vannak-e olyan elemek, amiket átemelne a magyar büntetőjog-szabályozásba az amerikaiakból, ha lenne erre lehetősége?
Prof. Dr. Gál István László: Az Amerikai Egyesült Államokban egy büntetőügy tárgyalása hétfőtől péntekig tart, egészen addig, amíg meg nem születik az ítélet. Tíz tárgyalási nap ott két hét, nálunk néha két év. A terheltek emberi jogaira az amerikai rendszer talán nagyobb hangsúlyt helyez, mint a kontinentális európai. Ha valaki büntetőeljárás hatálya alatt áll, akkor ránehezedik a teljes államhatalmi gépezet súlya a lelkére, és ezt nem mindenki tudja elviselni anélkül, hogy az egészsége is megromoljon közben a stressztől. A terhelttől közben elfordul a barátai többsége is, vagy azért mert félnek, vagy pedig azért, mert erkölcsileg nem tudják vállalni többé a kapcsolat fenntartását egy olyan emberrel, akivel szemben büntetőeljárás van folyamatban. Ez sokszor a teljes elmagányosodás folyamata, és évekig tart. A családján kívül ilyenkor ezek a személyek csak egyvalakire számíthatnak: a védőügyvédre. Véleményem szerint a jó védőügyvéd olyan, mint a jó orvos: felkészült, kiváló szakember, emellett őszinte is, és nyíltan elmondja az esélyeket és a lehetséges forgatókönyveket az ügyfelének, nem pedig hitegeti azzal, hogy ő majd szinte biztosan eléri a felmentő ítéletet. Az ügyészség váderedményessége Magyarországon 98 százalék körül mozog, tehát száz megvádolt személy közül nálunk átlagosan, várhatóan kettő számíthat felmentő ítéletre.
Véleményük szerint mik a legszembetűnöbb különbségek az amerikai és a magyar büntetőjog között?
Ron Cordova: A legegyértelműbb ellentét a magyar büntető igazságszolgáltatási rendszer és Amerika számos államának, valamint a szövetségi büntető igazságszolgáltatási rendszer között az esküdtszéki tárgyaláshoz való jog. Magyarország és az Egyesült Államok büntető igazságszolgáltatási rendszereinek legszembetűnőbb tökéletlensége az állam aránytalanul nagy hatalma. Ebből kifolyólag az állam megközelíthetelen mértékű erőforrásokkal rendelkezik és a rendészet is elsőként jut a bűnügyi jelentésekhez.
Prof. Dr. Gál István László: A magyar büntetőjognak kontinentális gyökerei vannak, és a német-osztrák rendszerhez áll a legközelebb. Ehhez képest az angolszász büntetőjog precedens alapú. Ott az anyagi büntetőjog önmagában is hatalmas matéria, hiszen a szövetségi és a katonai büntetőjogon kívül az egyes tagállamoknak is vannak önálló büntetőjogi szabályozásai. Ha ez nem lenne elég, rögtön hozzátehetjük, hogy 35 államban van a szövetségi kormány által elismert 569 indián rezervátumban úgynevezett törzsi büntetőjog is. Vagyis egy országban párhuzamosan több mint 600 anyagi büntetőjogi szabályozás él együtt és működik önállóan. Nincs olyan amerikai gyakorlati szakember vagy akár büntetőjogász professzor, aki elmondhatná, hogy ismeri a teljes amerikai büntetőjogot. Eljárásjogi szempontból pedig az esküdtszéki rendszer az, ami nagyon eltér a mi hagyományainktól, és számunkra kicsit talán idegen is. Az elmúlt évtizedekben tapasztalható volt ugyan bizonyos mértékű közeledés az európai kontinentális és az angolszász büntetőjog között, hiszen nálunk a bírói döntések szerepe felértékelődött, ott pedig az írott jog kap egyre nagyobb jelentőséget a precedensek mellett, de a két rendszer továbbra is nagyon távol áll egymástól. Ezért is tartom fontosnak, hogy a pécsi joghallgatók hiteles forrásból, angol nyelven ismerkedjenek meg az angolszász büntetőjog, ezen belül az USA büntetőjogi szabályozásának az alapjaival. Minden olyan hallgatónak szívből ajánlom a tárgy felvételét, aki a büntetőjog iránt érdeklődik, és még nem teljesítette ezt a tárgyat.
A Media Iuris nevében köszönöm szépen az interjút!
Képek forrása: kiemelt
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
