[metaslider id="9331"]
Victor-Lustig

Victor Lustig, a zseniális csaló – avagy a férfi, aki kétszer is eladta az Eiffel-tornyot

Előző cikkemben olvasható Anna Delvey-jel, az álörökösnővel kapcsolatban az ember azt hihetné, hogy a döbbenetet keltő emberek listája ezzel véget ért. Azonban ezt Victor Lustig megcáfolja, ugyanis zseniális tervének köszönhetően képes volt eladni az Eiffel-tornyot. Kétszer is. 

Rövid ismertető az Eiffel-toronyról

Mielőtt kifejteném ezt a hihetetlen történetet, nézzük, mit is takar az Öreg Hölgynek becézett torony háttértörténete. Az ötletgazda Gustave Eiffel volt, aki az 1849-es világkiállításra építette meg a tornyot. Gustave eleinte a barcelonai világkiállításra készítette, de a polgármester pénzkidobásnak tartotta. Végül 1886-ban a világkiállításért felelő kereskedelmi miniszter, Édouard Lockroy engedélyt adott az építmény felállítására. Így vált az Eiffel-torony Párizs leghíresebb látványelemévé és a világon turisták által legtöbbet látogatott műremekké. 

Victor Lustig és meghökkentő terve

A cseh származású és öt nyelven beszélő Victor Lustig igazi szélhámosként volt ismert. Több országban sorra hajtotta végre a csalásokat, és a legkreatívabb módszerekkel vágott át embereket: hamiskártyákat készített, valamint részt vett váltó-és pénzhamisításban. Amerikában egy pénzhamisító gépet készített, amely teljesen megtévesztette az embereket. A masina 6 óránként nyomtatott egy százdollárost, amely szinte megkülönböztethetetlen volt az eredetitől. Különlegessége, hogy az első három alkalommal kinyomtatott bankjegyek teljesen eredetiek voltak, ezért a későbbiekben a vevőket egyszerű volt megtéveszteni a már hamis pénzzel. Agyafúrtságának és leleményességének köszönhetően Lustig az alvilágban Gróf becenéven vált ismertté. 

1925-ben egy kávézóban ülve az újságban olvasott az anyagi terhekkel megviselt és akkora már romhalmazzá vált toronyról. Ennek hatására azt az őrült ötletet vette a fejébe, hogy ha már az építmény úgyis lebontásra vár, miért is ne értékesíthetné. A terve első lépcsőfoka az volt, hogy alvilági kapcsolatainak segítségével hamis kormányzati okiratot készít. Ezután Victor a Posta- és a Távközlésügyi Minisztérium miniszterhelyetteseként mutatkozott be, és találkozót beszélt meg ócskavas kereskedőkkel. Ürügynek azt találta ki, hogy az óriási költségvetésekkel szenvedő Eiffel-tornyot az állam úgyis le akarja bontani és alkatrészeit eladni, így a kereskedők licitálhatnak a hétezer tonnás vaskészítményre. Az ügyfeleivel megtekintette az Öreg Hölgyet, és az üzlettel kapcsolatos tárgyalást egy exkluzív szállodában bonyolította le. Végső lépésként a naiv kereskedők lelkére kötötte, hogy az ügynek titokban kell maradnia, és ezt azzal magyarázta, hogy a torony lebontása nagy feltűnést keltene. Így saját sikerét igyekezett garantálni, és lebukási esélyét is csökkenteni. 

A kiválasztott és a lebukás 

Hamarosan sor került a kiválasztásra is, a licitáló kereskedők közül Andre Poisson került ki nyertesként. Ez az elhatározás nem volt véletlen, hiszen Victor Poisson által beférkőzhetett a francia vezetőréteg bizalmába. Miután Lustig értesítette az üzletembert a győzelméről, 70 ezer dollár vételárat követelt, továbbá közölte vele, hogy sikere nincs ingyen, és a nyereménynek ára van: a vételáron kívül további százezer frankkal rövidítette meg üzletfelét. Poisson naivságának köszönhetően nem vette észre a megtévesztést, még felesége figyelmeztetése ellenére sem. Majd miután ráeszmélt az átverésre, szégyellte magát, de nem volt mersze feljelenteni a cseh szélhámost. Így Victor előtt szabad volt az út, hogy mindent elölről kezdhessen. Néhány hónappal később korábbi tervét újra bevetve és újabb ócskavas kereskedőket felkeresve sikerült másodjára is eladnia az Eiffel-tornyot. Csakhogy a második áleladás már nem ment zökkenőmentesen, ugyanis az ügyfelek nem voltak olyan hiszékenyek, mint az előzőek: gyanút fogtak, és feljelentették Victor Lustigot. 1935. szeptember 28-án végül az FBI ügynökei elkapták és letartóztatták a csalót. A New York-i bíróság 20 év börtönbüntetéssel illette, amelyet az Alcatrazban kellett leülnie, ott, ahol valamikori üzlettársát, Al Caponét is fogva tartották.

A börtönben töltött életéről nem sok információ áll rendelkezésre. Halálával kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy 1947-ben tüdőgyulladásban vesztette életét. Az akkori Csehszlovákiában helyezték végső nyugalomra, mesterségét ekként jegyezték fel: „kereskedőtanonc és hamisító”. 

A világ csak jól járt azzal, hogy Victor Lustigot akkoriban elkapták és börtönbe csukták, mert ki tudja hány embert csapott volna még be, és forgatott volna ki a pénzéből. Ugyanakkor „A történelem legszemtelenebb szélhámosa” címtől senki sem tudja majd megfosztani, hiszen nem lesz még egy olyan zseniális átverő, aki képes lesz kétszer eladni az Eiffel- tornyot újra. 

Források: 1, 2, 3, 4, 5

Kép forrása: kiemelt kép

EnglishGermanHungarian