Irodalmunk meghatározó alakjai sokszor olyan magánélettel büszkélkedhettek, amit a mai celebek is megirigyelnének. Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni a magyar irodalom múzsáit, költő- és írófejedelmeit, és az ő lírai, de sokszor botrányos és kevésbé ismert szerelmi életüket, azokkal a dolgokkal együtt, amiket irodalomórán valamiért nem tanultunk.
„Kik tartozhattak össze, ha nem ezek ketten, kik érthették meg egymást, ha nem ők?” – Szabó Magda & Szobotka Tibor
Szobotka Tibor életét leginkább a Megmaradt Szobotkának című könyvből ismerhetjük meg, amely saját emlékein, naplóbejegyzésein alapul, és amelyet 1982-es halála után felesége egészít ki a Liber Mortis című naplóregényében. Szabó Magdát pedig senkinek nem kell bemutatni, több mint 40 nyelvre fordították a könyveit, és világszerte ismert szerzőnk.
Szobotka gyakran volt kitéve érzelmi bántalmazásnak, soha nem alakult ki benne az egészséges önbizalom és önszeretet, és már egészen fiatal korában sokat foglalkoztatta a halál gondolata. Szobotka korábbi nőügyeit lezárva, életében először valóban, őszinte szerelembe esett, és 1942-ben feleségül vette Ilit. A háború miatt alig néhány napot tölthettek csak együtt, és amikor ’44 karácsonyán Ili vajúdni kezdett, Szobotka nem tudta bekísérni a kórházba. Közben a főváros ostrom alatt volt, 26-án megszületett kisfiuk, az író az óvóhelyen várta haza a családját. Ilinél azonban szülés utáni komplikációk léptek fel, így a kórház pincéjében, gyertyafénynél végeztek rajta gégemetszést. Január 6-én Ilit és a kisbabát is hazaszállították, de 9-én reggel előbb a gyermek, majd 12-én Ili is elhunyt.
Talán, hogy az élet kárpótolja a felfoghatatlan veszteségéért, 1945-ben a karrierje legsikeresebb időszaka következett, a Magyar Rádióban előbb lektor, majd irodalmi szerkesztő, műsorfőtitkár lett, és az újjáépítés éveiben írta meg Száműzetés című regényét, amely csak halála után látott napvilágot. Gyászát képtelen volt feldolgozni, és szeretőtől szeretőig járt, hogy némi vigaszt leljen, egészen 1947-ig, amikor bekövetkezett a sorsdöntő találkozása Szabó Magdával.
1947. július 14-én az Írószövetség fogadásán ismerkedtek meg egymással. Szabó Magda azonnal beleszeretett a férfiba.
„Sosem hittem, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden – velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, […] miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.”
Minden belső vívódásuk és ellenkezésük ellenére végül utat engedtek érzéseiknek. 1948. június 5-én keltek egybe.
Legendás szerelmük története sokak számára ismert, bár életük közel sem volt gondtalan. 1950 után mindkettőjüket száműzték az irodalmi életből, szegénységben, depresszióba süllyedve töltötték napjaikat, de Szobotka mindig biztatta feleségét.
„Ha ő nem áll mellettem, kalapáccsal verem szét az írógépemet írás helyett, ha nem fogja a kezemet, és nem unszol naponta…”
Mindezek ellenére eltéphetetlen kötelék volt köztük, amely nemcsak Szobotka haláláig, hanem a síron túl is tartott. Szabó Magda emberfeletti erővel vette át szerelme életművét annak 1982. február 26-án bekövetkezett halála után, és feltett célja volt, hogy kivívja férjének azt a tiszteletet és elismerést, amely még életében járt volna neki.
A boldog szerelem létfeltétel — Nemes Nagy Ágnes & Lengyel Balázs
A húszéves Nemes Nagy Ágnes harmadéves egyetemista volt, amikor 1942-ben egy barátnője bemutatta neki a huszonnégy éves fiatal jogászt, Lengyel Balázst. Tudta, hogy a fiatal lányt verseket ír, mégis szépsége ragadta meg.
Közös éveik során két érzékeny lélek, két tehetség és két akarat ütközött össze. Szerették és kínozták egymást, és bár számtalan embert próbáló helyzetet éltek túl együtt, végül egy hétköznapi megcsalás vetett véget a frigynek: fény derült a férj viszonyára egy csinos színésznővel. Elválniuk egymástól azonban a hivatalos válás után sem sikerült. „Ágnes rohamról rohamra izzó dühvel, gyűlölve szeretett. S én is szerettem, megalázva, kétségbeesve”- írta érzéseikről Lengyel Balázs. Bűvös összetartozásuk egész hátralévő életükben eltéphetetlennek bizonyult. A költőnő továbbra is lekicsinyelte saját szépségét, és bár neves és értékes udvarlóknak kellett ajtót mutatnia (többek között Pilinszkynek), többé nem engedte be életébe a szerelmet. Lengyel Balázs ugyan újranősült, de ez sem zúzta szét kettejük különleges kapcsolatát: idősebb korukban a férfit új felesége kísérte Ágneshez, majd egy közeli kávézóban várakozott, míg az örök szellemi társak beszélgettek egymással.
A költőnő egykori vágya ugyan nem teljesült: „Mindig is boldog szerelemben kívántam élni, békés, nyugodt, extatikus, eltéphetetlen kötelékben.” Az eltéphetetlen szenvedéllyel azonban megajándékozta az élet: volt férjével az utolsó pillanatig lélekben egyek voltak.
„Olyan volt ő mint a jótétemény maga…” – Kassák Lajos & Simon Jolán
Jolán élete nem indult könnyen. Korán elvesztette édesapját, ezért már gyerekként dolgozni kényszerült. Varrónő édesanyjának segített, majd egy gróf cselédje lett. Huszonhárom évesen megismerte a huszonegy éves Kassák Lajost az Újpesti Munkásotthon egyik rendezvényén. A külföldi barangolásairól visszatért Kassák személyében rátalált a mindent elsöprő szerelem.1919-ben mindketten elkapták a spanyolnáthát, amibe majdnem belehaltak, de a betegség még közelebb hozta őket egymáshoz. Aztán eljött a nap, hogy Jolánnak választania kellett szerelme és a gyerekei között, a Tanácsköztársasággal szimpatizáló Kassák ugyanis emigrálni kényszerült. A nő tehát intézetbe adta a gyerekeket – szűkös anyagi helyzetük miatt nem először –, és Kassákkal tartott. Bécsben tovább egyengette a férfi útját: gyakorlatilag a menedzsereként működött. Összeszedte a pénzt folyóirata, a Ma működtetéséhez, előadóművészként pedig ő tolmácsolta a magyar és külföldi avantgárd költők műveit a Kassák-kör estjein Bécsben, Prágában, Berlinben, Kassán, Érsekújvátott és Ungváron, majd Budapesten. „Nélküle aligha ismerték volna meg Kassákot és a magyar avantgárdot” – írta róla Nyáry Krisztián.
Jolán élete önfeláldozással és lemondások sorozatával telt Kassák mellett, és a szerencse sem állt az ő pártján. Kapcsolata a gyerekeivel megromlott, Nagy Etel lányával nehezen békült ki, majd a lány egymásra találásuk után egy évvel agydaganatban meghalt. 1932-ben betiltották a szavalókórust, Jolán fellépései elmaradtak. Kassák pedig szeretőket tartott mellette. Ötvenévesen kiadta az Ajándék az asszonynak című kötetét, amelynek a versei egyértelműen nem a feleségéhez szóltak. Jolán összeomlott 1938. szeptember 25-én lakásuk konyhájában megivott egy üveg pálinkát, majd magára nyitotta a gázcsapot. Kassák soha nem tudta feldolgozni felesége halálát. Huszonöt évvel később írta le, mit érzett a nő iránt, aki az életét áldozta érte:
„Olyan volt ő / mint a jótétemény maga / mint egy virágos kert illata / mint az a valótlan kéz / amely olykor olykor / mély álomba merített / mint az az ajándék / amit nem kértem soha / és boldoggá tett ha megérkezett. / Mindenét megkívántam / és mindenét nekem adta. / Aztán elindult a hosszú magányos útra.”
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
