A cikkre való anyaggyűjtés közben gyakran eszembe jutott Paris Paloma labour című dala, amelyet mindenkinek ajánlok, aki meg szeretné érteni a nők évszázados haragját . Ez a harag magában rejti a rengeteg elnyomást, alárendeltséget, a kontroll hiányát, a kényszert, az erőszakot és rengeteg más dolgot, amit a „gyengébbik nemnek” az idők kezdetétől fogva el kellett viselnie. Ennek a haragnak az egyik ága nem más, mint amikor egy nőt a feleség kategóriájába tuszkoltak és bármilyen ragyogó elme is volt, férje által vetett árnyék elrejtette őt. Ezért most szeretnék igazságot szolgáltatni hármójuknak az irodalomtörténetből és bemutatni őket teljes valójukban.
Tanner Ilona
Férje miatt Török Sophie-ként ismert költőnő sokkal több volt, mint Babits Mihály felesége. Művészete a női lét köré összpontosult, hiszen maga is rengeteg, a neméhez kötődő tragédiát élt meg. Egymás kezéről adták menyasszonyként Szabó Lőrinc és Babits Mihály között, egykori főnöke szexuálisan zaklatta, minden bizonnyal múltbeli abortusza miatt nem lehetett gyermeke, örökbefogadott lányával pedig megromlott a kapcsolata. Részese akart lenni az irodalmi életnek és maga is híressé akart válni, a siker azonban nem jött el és benne ragadt a költőfeleség szemében. Ennek ellenére páratlan életművet hagyott ránk, próza és líra terén egyaránt, többek között az Asszony a karosszékben verseskötetet, a Nem vagy az igazi elbeszélésgyűjteményt és az Örömre születtél verseskötetet. Munkásságát Baumgarten-díjjal ismerték el.
Valamit még kellene tenni az életemmel, még
nem volna szabad megnyugodni, s ülni
tétlenül a napban – mint elkészült
kancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és
menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még
van bennem nyugtalanság, mely fulladozva
keres utat – és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!
(Török Sophie: Asszony a karosszékben – részlet)
Szendrey Júlia
Petőfi Sándor kedvese, akihez a Szeptember végén című verset is írta, nem csak múzsaként jeleskedett az irodalomtörténetben. A kor követelményei ellenére rövid hajjal és nadrágban jelent meg, szivarral az ujjai között. Intellektusa és műveltsége vetekedett Petőfiével. A segesvári csatát követően sokáig kutatta férje holttestét, de sosem lelte meg. A szabadságharc leverését követő időszakban különösen nehéz dolga volt a özvegyként kisgyermekkel, család és barátok támogatása nélkül. Helyzetét még nehezítette egykori férje emléke is. Kétségbeesésében elfogadta Horvát Ádám házassági ajánlatát, ami országos szintű felháborodást váltott ki, noha a nő csak a saját és kisfia biztonsága érdekében egyezett bele. Gyermekekben gazdag, mégis boldogtalan évek következtek Júlia számára, férje parancsolgató, durva és perverz volt. Mégsem az életében jelenlévő férfiak határozták meg színes irodalmi munkásságát: ő volt az első, aki magyarra átültette Andersen meséit, amely miatt Dániában szobrot állítottak a tiszteletére a nagykövetség előtt. Számos verset írt, például a Tizenhatodik Lajos, Fiatal leánynak és A költészethez. Naplót vezetett, amely által többet megtudhatunk ennek a páratlan nőnek az életéről és gondolatairól.
Oh költészet, fogadj be templomodba
Fogadj be engem papjaid közé;
Hisz Istenséged senki úgy nem vállá, —
Senki, miként én, úgy nem érezé.
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim,
Sejtvén, hogy egykor te lész csillagom majd
Az élet sötét, kétes utain.
Az ifjúság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett,
Én a tövises ösvényt választám, mely
Közelebb vitte hozzád lelkemet.
(Szendrey Júlia: A költészethez – részlet)
Sidonie-Gabrielle Colette
A francia születésű írónő pozitív kivételt képez az itt felsorolt nők között, ám neki is sokat kellett küzdenie, hogy kiléphessen férje árnyékából. 16 évesen vette el őt a nála jóval idősebb Henry Gauthier-Villars. Hamar felfedezte a lány érzékét az íráshoz, ám nem hagyta neki, hogy a saját neve alatt publikálhasson, hanem a szellemírójává tette, így egyedül részesülhetett a könyvek sikeréből.
Szerencsére a nőnek sikerült kilépnie a kapcsolatból és a maga útját kezdte el járni. Számos regénye jelent meg immár a saját nevével (A bűnös ártatlanság, Kóborélet), pantomim-előadásokat tartott és számos hírességgel került intim kapcsolatba. A korabeli közélet harsogott botrányosnak ítélt cselekedeteitől. Azonban irodalmi elismerésekben sem volt hiány: Nobel-díjra jelölték, születésnapját nemzeti ünneppé tették, a Goncourt Akadémia tagja lett, valamint állami temetést kapott. Történetéből film is készült Colette címen, az írónő szerepében Keira Knightley tündökölt.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Lippai Kata Luca vagyok, 2022 óta koptatom a Pécsi Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Karának padjait. Elsősorban az emberi jogok, nőjogi kérdések és a gyermekvédelem foglalkoztat. Már kisgyermekkoromtól kezdve foglalkoztatott az írás világa, saját kis könyvecskéket és meséket farigcsáltam. Hamar elhatároztam, hogy komolyabban is szeretnék vele foglalkozni, ezért is léptem be a Media Iurisba. Az íráson kívül szeretek olvasni, táncolni, színészkedni és a művészet különböző műfajaiban megmérettetni magam. Cikkeimben változatos érdeklődési köröm világából szeretnék szemezgetni nektek, hiszen a legjobb dolog együtt rajongani valamiért.
