Mikor először megláttam a Yara című film borítóját egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet, többször át is tekertem fölötte Netflixen. Aztán egy borús kedd este végül csak elolvastam a leírását és akkor már tudtam, hogy egy nem mindennapi filmről lesz szó.
Leírás: Az elszánt ügyészt beszippantja egy 13 éves kislány eltűnésének ügye, és a végletekig elmegy, hogy kiderítse az igazságot. Megtörtént eset alapján.
A 13 éves Yara egy novemberi délutánon a sportközpontból indul haza, ám hiába lakik csupán 700 méterre az épülettől, nem érkezik haza. Órákon belül megkezdődik a lány keresése, azonban sajnos nem járnak sikerrel. A filmben a nyomozót kísérve ismerkedünk meg a történettel, illetve a szereplőkkel.
Yara egy teljesen átlagos 13 éves lány volt, szeretett sportolni, veszekedett a testvérével, naplót írt. Sokáig éreztették a filmben, hogy ez a napló fog majd elvezetni a lányhoz abban az esetben ha még életben van, és valljuk be, ez teljesen logikus feltevés a néző részéről.
A holttestet végük több kilométerre az eltűnés helyszínétől, három hónappal később találják meg. Addig a pontig semmilyen vonalon nem sikerült elindulnia a nyomozó hatóságnak, azonban innentől azt az érzetet keltik, hogy itt igenis el fog tudni indulni az érdembeli nyomozás. A filmet mindenképp érdemes megnézni, azonban nem csak erről szeretnék most beszélni.
Ha kíváncsiak vagytok a filmre a tovább olvasás előtt mindenképp ajánlom, hogy nézzétek meg.
Adott egy bűncselekmény 2010-ben. Rengeteg ideig keresték az elkövetőt. Olyan módszerekkel amik egyáltalán nem mindennapiak és sok esetben felháborodást is keltettek. Ilyen például, hogy több mint 18.000 (egyes források szerint 14.000) DNS mintát vettek le emberektől, férfiaktól, nőktől vegyesen. Eleinte bárkitől aki hajlandó volt rá. Miért volt erre szükség? Mert Olaszországban nincs (ahogy egyébként nálunk sem) egy DNS adatbázis, amiben lehetne ilyen esetekben keresni. Így hiába találták meg az eltűnt lány ruháján a feltehető elkövető DNS maradványait, semmire nem jutottak vele.
Végül aztán a több ezer DNS vizsgálat során 2013-ban megtalálták azt, akitől feltehetően származott, azonban itt jön az újabb csavar, ugyanis ő már a letartóztatásakor (és azóta is) tagadja, hogy elkövette volna a bűncselekményt. A genetikai maradványainak jelenlétét azzal magyarázza, hogy korábban elloptak tőle olyan szerszámokat amik az orrvérzésre hajlamossága miatt véresek voltak.
Emellett feltehető volt, hogy az elkövető eredeti céljai között a fiatal lánnyal történő szexuális jellegű kapcsolat létrehozás is cél volt, ez azonban végül nem történt meg.
Massimo Giuseppe Bossetti-t 2014 nyarán vádolták meg, majd 2016-ban életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélték. A DNS mellett előkerült még bizonyítékként, hogy olyan autója volt mint amilyet az elkövetőnek feltételeztek, illetve a keresési előzményeiben fiatalkorúakat mutató pornográf tartalmakat is találtak.
És akkor itt szépen le is záródhatna a történet, hiszen a rossz elnyeri méltó büntetését. Csakhogy Bosetti azóta is minden lehető módon próbálja hangoztatni, hogy ő ártatlan és nem tett semmit. Többször fellebezett, akinek csak lehet leveleket ír az ártatlanságáról és folyamatosan jelzi, hogy ő bizony ártatlan.
Ehhez hozzá kapcsolódik még, hogy mindenki azt feltételezte az ügy elején, hogy Yara ismerte az elkövetőt és valószínűleg önként szállt be a végzetes autóba. Ugyanakkor a lány és Bosetti közötti kapcsolatról, ismeretségről senki nem tudott, csupán felvetésként jelent meg, hogy talán az édesapa munkahelyéről ismerik egymást. Az évek alatt pedig az is felmerült, hogy valami félrecsúszott a DNS vizsgálatok során és valójában nem Bosetti genetikai maradványairól van szó. Az erről szóló keresetet a legfőbb bíróság azonban elutasította. Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért ne utasította volna el, mikor az előző vizsgálat során 100%-os egyezést mutatott Bosetti DNS-e és a Yara ruháján talált genetikai maradvány.
Összességében tehát a film egy nagyon érdekes témát dolgoz fel, azonban ahogy utána olvastam az ügynek elég gyorsan kiderült, hogy nem ilyen egyszerűen fekete-fehér ügyről van szó. Természetesen Yara gyilkosának megbüntetése egy nagyon fontos feladat, a kérdés mégis felmerül, hogy fontosabb-e elítélni valakit a köznyugalom érdekében, mint megtalálni az igazi elkövetőt?
Képek: kiemelt kép, kép1, kép2, kép3
Sziasztok! Én Ferenczi Fanni vagyok, vagy ahogy mindenki szólít, Fanka. Elég extrovertált személyiség vagyok, így talán nem olyan meglepő, hogy legjobban interjúkat szeretek készíteni és szeretek már előre jól felkészülni az emberekből. Ezen kívül elég tág az érdeklődési köröm, szóval szinte bármilyen témakörben megtalálom a nekem való témát.
