A középkorban viszonylag ritkán találkozunk humánus kivégzési módszerekkel, azonban a számtalan kegyetlenebbnél kegyetlenebb módszer között is megtalálhatjuk a legkegyetlenebbet, ha van egy kis képzelőerőnk.
A középkori Angliában például a korabeli történetírók egyetértettek abban, hogy a felnégyelés és a kerékbetörés a két legborzalmasabb kivégzési módszer. Ezt alátámaszthatjuk azzal is, hogy a törvények szerint a hóhérok ezen két eljárásért számíthatták fel a legmagasabb „eljárási díjat”.
A felnégyelés igazából egy nagyon összetett eljárás volt, amelynek csak a legvégén történt meg a halálraítélt testének feldarabolása. Először ugyanis egy lóhoz kötözték a szerencsétlent, akit aztán így vonszoltak el a kivégzés helyszínére, ahol először addig fojtogatták, amíg már majdnem elvesztette az eszméletét, de még mielőtt ez megtörtént volna, akkor kezdődött csak az igazi tortúra. Az elítélt tanúja volt, ahogy a hóhér szépen lassan kibelezte őt és ahogy a szeme láttára elégette a levágott testrészeket és szerveket. Végül kegyelemből lefejezték, majd négy darabba szelték a holttestet.
A kerékbetörés során a halálraítéltet egy kocsikerékhez vagy más esetekben egy létrához, vagy a földre helyezett kőtömbökhöz kötözték, majd a hóhér jól helyezett ütéseket mért a végtagok küllők között elhelyezkedő részére. Az ütések így darabokra törték a pórul járt karjait és lábszárait, akit aztán még továbbra is a kerékhez kötözve egy pózna tetejére erősítve közszemlére tettek és lassú kínhalálra kárhoztattak.
Kínhalálok történetei
Brünhilde frank királynő a 6-7. század egyik legleleményesebb politikusa volt, aki hosszú élete során férjén, fiain, unokáin és dédunokáin keresztül többször is magához ragadta a Keleti Frank Királyság, Austrasia kormányzását. Hatalmát csak a nemesség széles körű összefogásával meginduló lázadás tudta megdönteni, amelynek végén a nyugati frank királyság, Neustria uralkodója, II. Chlothar kivégeztette az akkor mindössze 12 éves II. Sigebertet, akinek régenseként Brünhilde uralkodott. Régens az a személy, aki a törvényes uralkodó helyett uralkodik. Erre akkor kerül sor, ha a törvény szerinti uralkodó kiskorú, beteg, értelmi fogyatékos vagy hosszabb ideig távol van, illetve interregnum idején. Ha az uralkodói feladatokat nem egy személyre hanem egy testületre ruházzák, akkor régenstanácsról beszélünk. A magyar történelemben ezt a feladatot a kormányzó látta el. A királynőre ugyancsak a halál várt és Chlothar különösen kegyetlen módszert eszelt ki számára: az asszony végtagjait négy különböző lóhoz kötözték, majd azokat négy különböző irányba indítva szó szerint széttépették őt.
John de Lanzous a franciaországi Laon városának egy nemes lakója volt, aki egy nap összetűzésbe keveredett majd összeverekedett egy városi elöljáróval. A tekintélyes ellenfél haragja elől menekülve a város székesegyházába menekült, a papok azonban nem nyújtottak menedéket számára. A szerencsétlen férfit a hajánál fogva keresztül vonszolták a városon, majd a felhergelt városlakók botokkal, fegyverekkel és puszta kézzel meglincselték. A meglepő módon még életben maradt férfit ezután halálra kínozták azzal, hogy elvágták az ínszalagjat.
Franciaország déli részén 1378 és 1384 között egy széleskörű felkelés bontakozott ki a király által kivetett magas adók miatt. A lázadás a krónikák szerint egy ártatlan életet is követelt. John Patrick a skót király követe volt, aki éppen csak átutazóban volt Franciaországban, hazafelé tartva a mai Spanyolország területén fekvő Aragón Királyságból. A lázadók azonban a király emberét látva benne, elfogták és egy tüzesvas koronát nyomtak a szerencsétlenül járt követ fejébe.
Ugyancsak egy 14. századi francia krónikás jegyezte fel egy lovag és családjának szomorú sorsát, amikor is egy csapatnyi paraszt elfogta a lovagot, egy nyársra húzta és elevenen megsütötte felesége és gyermekei szeme láttára. Az asszonyt ezután tíz ember is megerőszakolta, majd a gyerekeket arra kényszerítették, hogy egyék meg apjuk megsütött húsát.
Az 1514-es magyarországi parasztfelkelést vezető Dózsa György sorsa kétségtelenül kulcsfontosságú helyet foglal el a legkegyetlenebb középkori kivégzések sorában. A székely lófőből lett parasztvezért a mohácsi csatát követően királlyá választott Szapolyai János erdélyi vajda seregei győzték le Temesvár mellett és öccsével együtt elfogták. A kivégzés során egy igazi koronázást rendeztek Dózsa számára. Fejébe egy felhevített tüzesvas koronát nyomtak, kezébe pedig egy szintén forró vasjogart helyeztek. Bár a 19. században elterjedt legenda, miszerint egy lassan felhevített trónszék is szerepet játszott a kivégzésben, valószínűleg nem igaz, de az esemény legszörnyűbb része valójában nem is ez volt. Dózsa katonáit ugyanis arra kényszerítették, hogy fogukkal marcangolják le a húst és egyenek vezérükből. A lázadó parasztvezér ezt követően a Szent Istvánnal szembeszálló Koppány sorsában osztozott: holttestét felnégyelték és az ország különböző pontjaiban közszemlére tették elrettentésképpen.
Források: 1, kiemelt kép
