Egy átlagos budapesti srác. Attól eltekintve, hogy mégsem egészen az, hiszen gyerekkora óta másképp kell élnie: sosem láthatta a számunkra hétköznapinak számító dolgokat, mivel vakon született. Ő ezt nem hátrányként éli meg, és ha valaha hátránynak is fogta fel, akkor előnyt kovácsolt belőle. Gyakran zongorázik neves előadókkal, mindezt sokszor vaksötétben, hogy ezáltal a látó emberek kapjanak egy kis szeletet a vak emberek megtapasztalásából is.
Mesélj egy kicsit a történetedről!
Helle Maximilian: 1994-ben születtem Budapesten. Többek szerint hamarabb ültem hangszer elé mint beszéltem. Ez persze nem igaz, de egy baráti társaságban jól hangzik. Három éves koromban láttam először zongorát, és azt hiszem szerelem volt első látásra. Azt nem tudom, ő is így érzett-e. A Vakok Általános Iskolájának elvégzése után öt évig úgy gondoltam, komolyabb szinten érdekel az informatika, aztán ez az érettségi környékén már halványult. Az ELTE BTK újgörög szakán tanultam tovább, jelenleg pedig a Magyar
Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében végzek egy nagyon érdekes
munkát, de erről majd később.
Milyen volt vakként az egyetemen tanulni és jelen lenni? Hogyan teltek az egyetemista éveid?
Helle Maximilian: Nem sokat tudok erről mesélni. Hazudhatnék, hogy mindig minden flottul ment, de nem fogok. Voltak és vannak nehézségek, jelenleg is ezek megoldásán dolgozunk országos szinten. Sajnos a szakdolgozatom megírásánál be is akadt a dolog egy kissé, azon jelenleg is munkálkodom. Mivel kísérleti alany vagyok a saját szakomon, nem nagyon vannak erre országosan felkészülve az egyetemek, az oktatóim viszont a körülményekhez képest minden segítséget megadtak, nekik életem végéig hálás leszek. Csak sajnos az emberi jóindulat néha kevés a bürokratikus rendszerekben.
Az irodalom területén is munkálkodsz, igen termékenyen: Te vezeted és kezdeményezted ugyanis a Bodor Tibor kulturális egyesületben folyó munkálatok számos munkafolyamatát. A vakok számára felolvasás nem mindenki számára ismerős terep, mesélnél erről egy kicsit?
Helle Maximilian: Ma Magyarországon kevesebb, mint nyolc ezer kötet elérhető hangoskönyv formájában a látássérültek részére. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 1961 óta üzemeltet hangoskönyvtárat. Ennek története a könyvtárunk weboldalán megtalálható. Hiszem és vallom, hogy a könyvekhez való egyenlő hozzáférés is nagyban előmozdíthatja az egyenlő esélyek megteremtését a kultúra számos területén, ugyanakkor hathatós segítséget nyújtanak pl. a tanulmányok sikeres elvégzésében és az általános műveltség fejlesztésében.
Célom, hogy egyszer elérjük, hogy egy frissen megjelenő könyv szinte azonnal elérhetővé válhat hangoskönyvként a mi zárt könyvtárunkban is, de ahhoz még nagyon sok tennivalónk van. Ennek megvalósításában bárki segíthet, aki csatlakozik a könyvtárunk munkájához önkéntes felolvasóként. A bodortibor.hu weboldalon minden információ megtalálható a törekvésünkről. A folyamatot 2018-ban modernizálták, immáron digitális platformon is elérhető a hangoskönyvtár állományának nagy százaléka, illetve szintén ettől az évtől kezdve készülnek új hangoskönyvek a Bodor Tibor Kulturális Egyesület önkéntesei és az MVGYOSZ technikus munkatársai segítségével. A hangoskönyvtár december közepi összesítése kereken ötezer kötetre jött ki.
Hogyan telnek a hétköznapjaid és miben mások, mint nekünk látóknak?
Helle Maximilian: Valójában semmiben. A koronavírus-válság természetesen az én hétköznapjaimon is meglátszik: többet dolgozom és kevesebb fellépésre van lehetőségem. De legalább télen többet lehet melegedni otthon anélkül, hogy bárki is számon kérné az embert vagy elszaladna mellette az élet. Ha egyetlen jó oldalát kellene nézni ennek a mostani időszaknak, az a lelassulás lenne.
Ahogyan már meséltél róla, a zene nagy szeletét veszi ki az életednek, de vakként ez sem lehet olyan egyszerű…
Helle Maximilian: A zenei esélyegyenlő(tlen)ség egy óriási vesszőparipám volt. Órákig lehetne erről mesélni, de ez talán egy másik cikk anyaga lesz majd. A lényeg röviden: ha látássérültként zenét szeretnél tanulni, minimum legyen birkatürelmed és pár százezer félretéve a számládon, nagy valószínűséggel szükséged lesz rá, mint ahogy arra is, hogy tudd jól kezelni, ha a tanárjelölted három napon belül lekoptat és átajánl másnak. Szokd meg a gumilabda-effektust és örülj a végén nagyon, ha sikerül kifognod egy emberséges és a vakságoddal együtt elfogadni tudó tanárt. Sajnos erre még mindig csak tüneti kezeléseket tudok mutatni, önmarketingben pedig piszok rossz vagyok, úgyhogy ahová hívnak, oda megyek, hol szólóban, hol duóban.
Mit üzennél a PTE joghallgatóinak a vizsgaidőszakra?
Helle Maximilian: A vizsgaidőszak olyan, mint a Covid-védőoltás. Félévente kell ismételni, előtte nagyon izgulsz, aztán mire konstatálod, hogy mindjárt itt van, már el is múlt. Ja, a legjobb felüdülés mindig egy jó könyv és ha már könyv, miért ne lehetne olvasás helyett felolvasni…
Köszönöm az interjút a Media Iuris nevében és további kitartást és sikereket kívánok Neked!
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
