Minden embernek vannak személyiségvonásai, amelyek részben a genetikai adottságaink határoznak meg, részben pedig a fejlődésünk során alakulnak ki. Maga a személyiség tehát az életünk során változik, hiszen a különféle élethelyzetek megkövetelik annak rugalmasságát, adaptív alkalmazását. Ez az, amire a személyiségzavarral küzdő emberek nem, vagy csak segítséggel képesek. Cikkemben két személyiségzavarról, a nárcisztikus és a borderline (határeseti) zavarról szeretnék némi információval szolgálni az olvasóknak.
Személyiségzavar fogalma
Tudományos meghatározása a következő: „A személyiségzavarok a személyiség olyan tartós és kóros magatartásbeli és érzelmi megnyilvánulásai, amelyek jelentősen eltérnek a társadalmi, kulturális és viselkedésbeli elvárásoktól.” Ezek az eltérések hosszan, az egyén akár egész élete során fennállhatnak. A személy viselkedés- és reagálás módja gyakran észrevehetően eltér az egészséges reagálásmódoktól. Kialakulásában a kora gyermekkori lelki fejlődési zavarok mellett nem elhanyagolhatók a biológiai, genetikai tényezők sem. Személyiségzavarban szenvedő emberek lelki egyensúlya törékeny, bizonytalan. Nehezebben viselik a stresszt, terhelést, megrázkódtatásokat, mint az egészséges embertársaik. Leggyakoribb megjelenési formái: borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavar, nárcisztikus személyiségzavar, elkerülő személyiségzavar.
Nárcisztikus személyiségzavar
Ennek a betegségnek az elnevezése a mondabeli Narcisszosz nevéből származik, aki önmaga tükörképét csodálta, „beleszeretett”, majd emiatt vízbe fúlt. Ilyen zavarban szenvedő mértéktelenül énközpontú, önimádó, aki a másik ember érzéseit, gondolatait figyelmen kívül hagyja. Empátia teljes hiánya jellemzi. Gyakran saját teljesítményét felnagyítja, környezetétől pedig elvárja, hogy ezért őt csodálják, és különleges bánásmódban részesítsék. Olyan sikerről álmodoznak leginkább, melyek rendkívülivé, különlegessé teszi őket, amely által feljogosítva érzik magukat arra, hogy mások felett uralkodhassanak. Mások sikereire általában irigyek, saját céljaik elérése érdekében pedig gyakran használnak ki másokat manipulálás útján. Önelégültek, modoruk másokkal szemben lehet lekezelő, vagy akár arrogáns is. Hiúak, fokozottan figyelnek a külsőségekre, és ez kapcsolataikban is érezhető; nem alkalmasak hosszú távú kapcsolatok kialakítására, mert bár szeretet és odaadást kívánnak a másik féltől, ők ezt soha nem tudják viszonozni, de igazándiból nem is vágynak komoly, bensőséges kapcsolatra. A kritikát gyakran dühvel, megalázottság érzésével fogadják, rosszul tűrik a frusztrációt. Vannak azonban olyanok, akikről teljesen lepereg mindenfajta bírálat. E fajta személyiségzavarral küzdők 75%-a férfi. A betegség kialakulásának oka változó. Van, aki szerint a rideg, elutasító szülői magatartásban, szeretetlenségben eltelt gyermekkor a magyarázat, mások pont az ellenkezőjét, a túlzott elfogadást, a „majomszeretet” (elkényeztetést) látják a legfőbb bajnak.
Másokat vagy idealizál vagy semmibe vesz – borderline
Miért is nevezzük határeseti zavarnak? A borderline betegekre a neurotikus, a pszichotikus és a teljesen normális, hétköznapi epizódok váltakozása jellemző. A neurotikus személyiségek nem esnek kívül a társadalmilag elfogadott határokon, ez egy szorongáson alapuló tudatállapot, melynek tünetei a mentális zavarodottság, szorongás, depresszió, harag, önértékelési zavarok. A pszichózis a köznyelven elmebajt jelent. Pszichotikus személyek elvesztik a kapcsolatot a valósággal, súlyos téveszmék és érzéki csalódások hálójában élnek. Borderline személyiségzavarban szenvedők a negatív érzelmeiket nehezen vagy egyáltalán nem tudják szabályozni. A zavart tehát alapvetően meghatározza a hangulat, érzelmi labilitás, a torz, bizonytalan önértékelés és az impulzivitás. Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódók, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Jellemző még az ilyen zavarban szenvedőkre a belső ürességérzet, továbbá a kötődési nehézségek. Számos helyzetben gyakoriak lehetnek az indulatkitörések, melyeket nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kezelni. Hiányoznak náluk a hosszú távú célok, elképzelések, önállóságukat gyakran bizonyítják, de mégis irányításra vágynak, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, akár kisebb-nagyobb törvénysértéseket is elkövetnek, pl. drog-és alkoholfogyasztás. Párkapcsolataiban is nehézségei vannak, gyakoriak a partnercserék. Akadnak tehát olyanok, akik önpusztító életmódot élnek, gyakran fenyegetnek öngyilkossággal, amit előbb-utóbb véghez is visznek. Tipikus tünete még, hogy az érintetteknek két kategória létezik: fekete és fehér. Ez abban nyilvánul meg, hogy a betegek idealizálnak valakit, majd a legkisebb csalódás után olyannyira csalódnak, hogy teljesen lemondanak az illetőről. J. G. Gunderson ötvözte a kutatók munkásságát saját eredményeivel, és meghatározta a borderline személyiségzavar fő karaktervonásait:
- túlérzékenység;
- „lelki vérzékenység”;
- lelki merevség;
- üresség érzése;
- kisebbrendűség érzése;
- identitászavar;
- mazochizmus;
- belső lelki problémáiért a külvilágot hibáztatja;
- önértékelését érő kritikákra dühvel, depresszióval, szorongással reagál.
Kialakulásának okait több perspektívából is megközelíthetjük. A szindróma kialakulására lehetünk akár genetikailag is hajlamosak, örökölhetjük is. Másik oka a korai szülő-gyermek kapcsolatban fedezhető fel, túlzott elhanyagolásban, esetleg az anyával való rideg kapcsolat miatt, vagy az apa jelenlétének állandó hiánya is kiválthatja, de akár a család egész működése is szerepet játszhat benne (kaotikus család vagy éppen a „tökéletes” család). Harmadik oka a korai traumák. Ez lehet tartós verbális vagy fizikai bántalmazás, fenyítés vagy szexuális bántalmazás is. Külvilág felé mutatott kép igen becsapós lehet, ugyanis a zavarban küzdők tudatosan építik fel imázsukat: magabiztosságot, erőt sugallnak a külvilág felé, amely gyakran a túlzott önbizalom és nárcisztikus vonások formájában jelenik meg. Természetesen kezelhető a betegség, de akár évekig is eltarthat. Amennyiben személyiség változást kíván elérni a beteg, pszichodinamikus és pszichoterápiás kezelésre van szükséges.
Mindkettő személyiségzavar diagnosztizálására pszichiáter szakorvos jogosult, ez a cikk nem alkalmas egy diagnózis felállítására!
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
