Mint minden embernek, nekem is van egy titkom. Talán ez nem is annyira egy titok, inkább egy olyan dolog, amiről csak tényleg azok tudnak, akik hozzám a legközelebb állnak vagy álltak. Eleinte nem akartam mesélni erről, de most már vagyok annyira elszánt, hogy megismertessek veletek egy olyan rendellenességet, amelynek úgymond én is a részese vagyok, s ez pedig a situs inversus (magyarul fordított helyzet).
A situs inversus egy veleszületett állapot, mely lényegében annyit takar, hogy a belső szervek a normál helyzetükhöz képest tükröződve helyezkednek el. Ennek az állapotnak több megjelenési formája is van, előfordulhat, hogy minden belső szerv a szokásos tükörképi párja, vagyis ami eredendően a bal oldalon van, az ebben az esetben a jobb oldalon található, mint például a szív. Ezt a fokozatot situs inversus totalisnak nevezik az orvostudományban. Ennek a genetikai állapotnak azonban van egy olyan fajtája, amely kockázatosabb az előbbinél, ez a situs inverus levocardia. Ebben az esetben a szív a szokásos bal oldalon marad, de a többi szerv helyzete viszont megváltozik, s ez komplikációkat okozhat a szív és a tüdő közötti kapcsolatban. Sajnos annyira nem vagyok tisztában a további fajtáival, ugyanis többféle variációkról lehet olvasni a neten ezzel kapcsolatban, de talán még említést tehetek egy másik gyakoribb típusról is, a situs inversus dextrocardiáról. Ennél az állapotnál csak a szívre igaz a fordított helyzet. Én „szerencsésnek” mondhatom magam, ugyanis nekem minden szervem fordítva van, köztük az ereim is, ha viszont nem lettek volna fordítva, akkor az egészségügyi problémákhoz vezetett volna. A jobb oldalamon helyezkedik el a szívem, a gyomrom és a lépem, a bal oldalamon pedig a májam és az epehólyagom. A belek iránya is fordított, a vakbél a bal oldalon helyezkedik el.
Kialakulása
Mint azt fentebb is írtam, ez egy veleszületett állapot, ebből adódóan egyértelmű, hogy a kialakulása a magzati állapothoz köthető. Az orvosi szaknyelvnél szebben nem tudnám megfogalmazni, mi is történt édesanyám hasában, így beszéljen helyettem az internet:
„Az anyaméhben lévő petesejt ketté válik és így egypetéjű ikrek alakulnak ki. Viszont az egyik ikernek a DNS spirálja „meghibásodik” és fordított irányúvá válik. Ennek következményében a belső szervek, a táplálékfeldolgozás, és sok más dolog rendellenes állapotot vesz fel. Ezen ikrek közül csak a „hibás” DNS-el rendelkező iker születik meg minden alkalommal, mivel a hibás tápanyag-feldolgozás miatt, körülbelül 3x akkora tápanyagigénye van, így elszívja a tápanyagot a másik ikertől, és az még a kezdeti fázisban életképtelenné válik és „elfonnyad”.”
Normál esetben az embernek már rögtön, a születése után kiderülnek az ilyesfajta dolgai az újszülötti röntgen során, de nekem 8 évet kellett várnom az igazságra. Kiskoromban tüdőgyulladás miatt megröntgeneztek a kórházban, és ennek az eljárásnak köszönhetően derült ki, hogy a szerveim nem a megfelelő helyen vannak. Mondanom sem kell, hogy mennyire megrémültünk a hír hallatán. Ezután persze sorra jöttek a további vizsgálatok, amelyek során kiderült, hogy a situs inversus ellenére egészséges vagyok, mint a makk, ugyanis, ahogy azt már említettem, én a totalis kategóriába tartozom. Az előfordulási aránya a totalisnak elég kicsi, 1 millió ember közül kb. 1 ilyen születik, míg a többi fajtájának gyakoribb az előfordulása. Őszintén szólva nem sok hátránnyal jár ez az állapot. Olvastam már arról, hogy valaki többet eszik, mint egy átlagember, illetve valaki ízületi gondokra panaszkodott, de nálam egyik sem jött elő. Minden orvosi vizsgálat előtt tájékoztatnom kell az orvosomat, hogy situsos vagyok, ugyanis kerültem már kellemetlen helyzetbe emiatt. Kiskoromban a sportorvosi vizsgálaton elfelejtettem szólni erről, és az eredményeim eléggé lesokkolták az orvosokat, de még időben sikerült tisztáznom a helyzetet. Rajtam kívül még vannak néhányan Magyarországon, akik így születtek, de személyesen senkit sem ismerek. Sokan egyébként nem gondolnátok, de Enrique Iglesias, Randy Foye és még sok más híresség is így született.
Szóval kiderült a nem annyira nagy titkom, amit csupán érdekesség gyanánt akartam megosztani veletek. Egyelőre még nem találtam megoldást arra, hogy miként tudnám jelezni ezt az orvosok számára, ha netán olyan állapotba kerülök, hogy szóban nem tudnám figyelmeztetni őket, de a jövőben mindenképp kitalálok erre valamit.
Sziasztok! Ludas Blanka vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már a kezdetek óta tagja vagyok ennek a közösségnek és akik nyomon követik a munkásságomat, tudhatják, hogy leginkább az egyetemi életről szoktam írni. Ugyan tudományos cikkeket is szoktam publikálni, illetve interjúkat készíteni oktatóinkkal és hallgató társainkkal, mégis fontosnak tartom, hogy a közéleti cikkekre is hangsúlyt fektessünk. Tőlem gyakran olvashattok majd olyan írásokat is, amelyek nem csak a kari életről szólnak, hanem akár Pécs városáról, vagy csak szimplán egy olyan témáról, ami minden korosztályt érint. Ezeken kívül a pszichológia, a kultúra és az irodalom világába szeretnélek titeket “elrepíteni”, hogy egy kis színt vigyek a szürke hétköznapokba.
