[metaslider id="9331"]

Oniománia – függőség vagy szokás?

A magukat kevésbé sikeresnek érző emberek hajlamosak arra, hogy olyan egészségtelen szenvedélyeket, illetve káros függőségeket alakítsanak ki, amivel elégedettek lehetnek. Azt kutattam, hogy a függőség komfortzónájából vajon hogyan lehet újra átbillenni a józan életmódra.

Előfordul, hogy vannak rossz szokásaink és meg akarunk tőlük szabadulni. Vannak azonban olyan esetek, amikor csábítást érzünk, hogy azt tegyük, amiről tudjuk, hogy helytelen. Sokan feladják, mások viszont felhasználják erőiket a tudatos gondolkodás segítségével. Kellő önismeret révén felfedezhetjük a magunkban ott szunnyadó akaraterőt, amelynek segítségével megszabadulhatunk minden káros szokásunktól. Ha jól használjátok akaraterőtöket, olyan erő alakulhat ki bennetek, amely szellemeteket képes mozgósítani, így megindíthatja a végső támadást a rossz szokásaitok rabja ellen. Fontos, hogy a figyelmeztető jeleket vegyük időben észre. A szenvedély teljesen összefügg a harmónia kérdésével is. Ezért miért ne gyakorolnánk azt, hogy agyunkat hozzászoktassuk az aktív ellenálláshoz?

Természetesen gyakran van szükségünk arra, hogy külső segítséget kapjunk, mert vannak olyan emberek, akik rabjai a neuromuszkuláris szokásoknak. Egy valamiről azért ne feledkezzünk meg: több ezer ember szokott már le a kényszeres szenvedélyéről. Vajon milyen receptorok váltják ki a függőségeket, illetve hogyan válik valaki szenvedélybeteggé. Bizony, ahol nincs hierarchia, ott értelemszerűen nincs semmi sem a helyén. Továbbá köztudott tény az is, hogy a függőségeknek komoly egészségügyi kockázatai vannak.

A szenvedélybetegségek elemei a spontán örömök és fájdalmak, a vágyak és gyönyörökkel társuló élet tapasztalatának a keresése. A szenvedély és a szenvedés az élet tanítója, ezért az emberi létből kevésbé lehet kiküszöbölni, de az egészségtelen szenvedélyt egy egészséges tudatállapotba lehet átgenerálni, majd manifesztálni.

Hosszas töprengés és kutatás után jöttem rá, hogy meg akarom érteni, hogyan és miért veszítették el az emberek az ellenőrzést a szenvedélyek és függőségek fölött. Tanulmányozni kezdtem a jelenséget, melynek során egy rendkívüli kép tárult elém a függőségeket és káros szokásokat illetően. Igyekeztem felvértezni az olvasót arra, hogy miképp szorul a lélek védelemre. Természetesen nagyon is tisztában voltam, hogy milyen nehéz álláspontot foglalni e káros szokások terén.

Különbség tehető olyan élvezetkeltő, pozitív emóciókat stimuláló szerek között, mint pl. a heroin, kokain, alkohol és a negatív emóciókat gátló szerek között, mint pl. az antidepresszánsok vagy szorongásgátló szerek.

A vásárlásmánia terén a shoppingolók, olyan – gyakorta – árcsökkentett termékeket vásárolnak- rendszerint hitelre -, amikre nincs is szükségük, valamint olyan dolgokat vesznek, amiket nem engedhetnek meg maguknak. Jellemző rájuk, hogy az egyik kölcsönt, egy másik kölcsönnel kompenzálják és így, tovább törlesztenek egy ördögi körbe kerülve. Ez a felelőtlen magatartás kedvező társadalmi feltételeket teremtett meg a pénzügyi világnak. Ennek eredményeképpen elmosódtak a határok a vagyon- adósság és a követelés- tartozás között.

Megfigyelések szerint a hiány belülről fakad. Jelentős mértéktelen szabadidővel rendelkező emberek tömege az önazonosságukat meghatározó élményfelhasználást, illetve a kellemesség érzését legfőképpen másoktól, újabb, nagyobb, drágább, szebb áruk és szolgáltatások megvásárlásában keresik. Ezeknek az élményfelhasználóknak rendszerint anyagi nehézségeik vannak. Sőt, túlzottan kockázatosan kezelik a pénzüket. E gondok hátterében az élménymegújítás dinamikája áll.

A vásárlásmánia fogalma sem újkeletű. Ógörög szóból származik, ami Emil Kraepelin rendszertanából ered a pszichiátriában. Oniománia állapotnak a jelentése az, amikor valaki képtelen ellenállni vásárlási kényszerének. Attitűd példaminták lehetnek az alábbiak: „ jobban érzem magam, ha valamit veszek”, „feszült és ideges vagyok, ha nem vásárolok”, „a vásárlás gyönyörrel tölt el”, „megveszem azt is amire nincs szükségem ,pedig tudom, hogy soha nem is fogom használni.”

Oniomána- függőség vagy szokás

A felmérések eredményei különbözőek. Egyes kutatások 6%-ra teszik a vásárlásmánia tendenciáját, ami nem az iskolai végzettségtől, családi állapottól függ. A beteg vásárlási láz általában 18-30 éves korban kezdődik és több, mint 80%- át a nők köre teszik ki.

Robert Sullivan hét pénzszerző személyiségtípust állapított meg:
1. A vadász, agresszív pénzszerző – ők a befektetők.
2. A gyűjtő – aki biztonságra törekszik.
3.A védő – aki mások támadásai kivédésének eszközét látja a pénzben.
4.A feltűnősködő – a pénz számára egy „flancoló” , fogyasztás eszköze.
5. A versengő – aki minden más típusnál jobban hiszi azt, hogy a pénz hatalom.
6. Az idealista – aki a pénzt minden rossz forrásnak tartja.
7. A befészkelő – aki mások pénzén próbál élősködni.

Kutatásaim során, ezeket a fogyasztói típusokat láttam kézenfekvőnek felsorolni. A vásárlás során keletkezett eufórikus állapot azonban hamar elillan. Új technikák közé sorolják a hitelkártyák, internet katalógusok során történő vásárlást mint pl. a Suprime – hitelt, ami alacsony hitelképességű, vagy a Ninja-hitelt, amin sem jövedelemmel, sem állással nem rendelkezők nyerhetnek.

Lev Tolsztoj novellája szerint a „Mennyi Föld kell az embernek? – azt ábrázolja, hogy milyen tragikus következményei lehetnek az elégség érzése iránti tisztelet hiányának, mely szerint a novella főhőse, annyi földet kapott volna, amennyit egy nap alatt be tud járni, de telhetetlensége miatt halálosan kimerülve ért a célba. Így csak egy saját sírhelynyi földhöz jutott.

EnglishGermanHungarian