Kevesen tudják, de a múlt évszázad legutolsó emberölésére nem is olyan messze, a Mecsek lábainál került sor majdnem huszonhét évvel ezelőtt: 1995. december elsején sebesítettek meg halálosan egy pécsi taxisnőt, bizonyos Gál Csillát.
Gál Csilla 34 éves volt, egyedül nevelte hároméves kislányát; nem keresett sokat, ezért nagyon gyakran taxizott egész éjjel. Az egyik ilyen éjszakán szállt be autójába az Árkáddal szembeni Konzum Áruház mellett egy ránézésre körülbelül harminc egynéhány éves, magas, kisportolt, szőke hajú, széles vállára katonai dzsekit terítő fiatalember.
A férfi fél órán keresztül autóztatta magukat fel-alá Pécsen, több különböző címre is elvitette magát. Végül a Mecsek lábánál, az Abaligeti úton, a mecsekszentkúti elágazásnál mondta azt, hogy húzódjanak le (erre nagyjából hat és fél hét között kerülhetett sor, a pontos időpont nem tisztázott). Miután ez megtörtént, kést rántott elő a csizmaszárából és tizenkét szúrással megsebesítette a mit sem sejtő taxisofőrt a hasán és a mellén. Miután a szerencsétlen nő az oldalára dőlt és elveszítette az eszméletét, a tettes elhagyta a kocsit és sietve távozott; nem vette magához sem a nő pénztárcáját, sem az ékszereit, se semmi mást, így indítéka kérdéses maradt. A gyilkos fegyvert, kését is a helyszínen hagyta, de sajnos nem hagyott rajta semmilyen ujjlenyomatot.
Gál Csilla valamikor ezután magához tért, és néha négykézláb, de alapvetően inkább a hasán kúszva kikecmergett az úttestre, ahol egy hazafelé igyekvő orvos házaspár talált rá. Amilyen gyorsan csak lehetett, kórházba vitték, de az életét sajnos már nem tudták megmenteni. Még éppen annyi ideig élt, hogy el tudta mondani, mi történt vele, illetve személyleírást tudott adni az elkövetőről.
A gyilkosság közfelháborodást váltott ki: az emberek megkérdőjelezték a rendőrség hatékonyságát, sokan csak többedmagukkal mertek sötétedés után az utcára menni. Számos pécsi taxis ekkor kezdett el az utasteret az első két üléstől elválasztó autót használni (egyébként az áldozat temetésén tömegesen voltak jelen taxisofőrök).
A rendőrség hatalmas elánnal kezdett bele a nyomozásba, de mivel hogy az élet sajnos nem egy Sherlock Holmes-novella, egészen egyszerűen nem jutottak semmire. A nyomozás hamar kifulladt, az emberek pedig elkezdtek lenyugodni, a többség egészen egyszerűen el is felejtette a történteket, a sajtó pedig bűnügyi hírek helyett megint kutyakozmetikusokról és csillagjegyekről cikkezett.
Valószínűleg minden így is marad, ha 2010-ben, tehát kicsivel több, mint 15 évvel a történtek után nem battyog be a Pécs Városi Rendőrkapitányságra egy harmincnyolc éves, átlagos, unalmas külsejű férfi és nem tesz részletes vallomást. Először el akarták hajtani, de a pacák mindenre tudta a helyes választ: leírta a bűncselekmény pontos körülményeit, olyan részletekig bezárólag, hogy például a hátsó ülésen volt egy gazdátlan esernyő.
A fickó (bizonyos B. Róbert, foglalkozását tekintve segédmunkás egy geodéziai vállalatnál) azt állította, akkoriban belső hangokat hallott, amelyek emberek megölésére buzdították. Nem konkrétan szegény Gál Csillát akarta megölni, állította, hanem csak valakit. Saját bevallása szerint a történtek óta a keblére ölelte a kereszténységet, teljesen megváltozott, új, jobb ember lett belőle és most lelkiismeret-furdalás gyötri (egyébként miután feladta magát, levélben bocsánatot kért áldozata családjától).
Az ügyészség különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt emelt ellene vádat; a tárgyalás során a félreértések és a bizonytalan találgatások kiküszöbölése végett négy igazságügyi orvosszakértőt is meghallgattak, közülük ketten biztosan állították, hogy a férfi tévképzetekkel küzd, ketten pedig nem zárták ezt ki. Az ügyészség ezekre a szakvéleményekre alapozva azt állította, hogy B. Róbertnek személyiségzavara van, azonban ez a bűncselekmény elkövetésének idején nem zárta ki azt, hogy felismerje cselekedeteinek súlyát. A vádlott azt állította, szorongásos depresszióban szenved, amire nyugtató és hangulatjavító gyógyszereket is szed.
A bíróság azonban ellentmondásokat vélt felfedezni a vádlott vallomása és a bizonyítékok között: nem egyezett például a késszúrások száma, a bűntett helyszínét, időpontját, stb. B. Róbertet felmentették, az ügyész hiába fellebbezett, a Pécsi Ítélőtábla megerősítette a korábbi ítéletet.
Feltéve tehát, hogy B. Róbert valóban nem követte el a magáénak tulajdonított bűncselekményt (és ezt elég valószínűtlen, hogy valaha is megtudjuk) feltételeznünk kell, hogy az igazi gyilkos még mindig szabadlábon van és odakint garázdálkodik: Pécs belvárosában.
