Számtalan olyan esetről hallhatunk az internetet bújva, amelyeknek megoldására a mai napig nem derült fény. Ezek a megoldatlan rejtélyek több éve vagy akár évtizede nem hagyják nyugodni az érintetteket, hiszen nagy részük személyek eltűnéséről vagy meggyilkolásáról szól. Vajon mi motiválhatta a gyilkost, akinek holléte máig ismeretlen? Vajon hova mehetett olyan sietve azon az éjszakán? Kivel találkozott – vagy mivel? Bizonyára ezekhez hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg mindenkiben, akik megoldatlan rejtélyekről olvasnak. Hogy méltóképpen tiszteleghessek október hónap előtt, elhoztam nektek pár nem túl ismert megoldatlan ügyet. Jó borzongást!
Brian Shaffer eltűnése
2006. április 1-jén a 27 éves orvostanhallgató Brian Randall Shaffer eltűnt egy bárból az ohiói Columbusban. Az eltűnését megelőző nap a tavaszi szünet előtti utolsó előadásait fejezte be a fiú, majd találkozott apjával egy vacsorára. Miután elköszönt apjától, Brian egyik barátjával, William „Clint” Florence-szel találkozott és beültek közösen italozni egyet az Ugly Tuna Saloonába, az OSU egyetemi bárjába, ahonnan később továbbmentek kocsmázni. Éjfél körül a társaságukhoz csatlakozott Clint egyik ismerőse, Meredith is, akivel visszatértek az Ugly Tuna Saloonába. A térfigyelő kamerák rögzítették, hogy április 1-jén, hajnali 1 óra 15 perc körül felmentek a mozgólépcsőn a bárba.
A következő és egyben utolsó alkalom, amikor a kamerák rögzítették a fiút, hajnali 1 óra 57 perckor volt – ekkor Briant ismét a mozgólépcső tetején lehetett látni a bár előtt. Ekkor a fiú egy farmert, edzőcipőt és csíkos pólót viselt, amely vagy zöld vagy kék színű volt. A bár hajnali 2-kor bezárt, ekkor azonban Briant már sehol nem lehetett látni. Clint és Meredith próbálták hívni és keresni barátjukat – sikertelenül. Hajnali 2 óra 10 perckor Clint küldött egy SMS-t Briannek, hogy merre van – ez volt az utolsó jel, amit Brian telefonjáról sikerült megszerezni. Úgy gondolták, hogy a fiú már biztosan hazament, ugyanis a lakása pár saroknyira volt a bártól, ez a viselkedés pedig, hogy otthagyja barátait, nem volt újdonság, így Clint és Meredith is hazaindult, remélve, hogy másnap majd beszélnek Briannel.
Brian apja is megpróbálta elérni a fiút, ugyanis lekéste a repülőjáratát, amellyel a barátnőjéhez utazott volna. Miután bejelentették az eltűnését, hatalmas keresési akciót indítottak, minden nap megpróbálták hívni, azonban folyamatosan csak a hangpostát érték el. Az utolsó kép, ami Brianről ismert, az a kamerafelvétel, amelyen az Ugly Tuna bár előtt sétálgat, majd eltűnik a képből. A nyomozók azt feltételezik, hogy a fiú aznap este álcázhatta magát és egy másik kijáraton keresztül távozhatott, amely egy építkezéshez vezetett – ezt azonban senki sem akarta elfogadni. Akármelyik szemszögből is nézzük, Brian vagy a holtteste azóta sem került elő.
Gyilkosság az Oconee-tónál
Idén lett pontosan kilenc éve annak, hogy a csendes Oconee-tó közösségben brutálisan meggyilkoltak egy idős házaspárt, az ügy pedig a mai napig megoldatlan.
2014. május 6-án Russell és Shirley Dermond szomszédai aggódni kezdtek, miután a házaspár nem jelent meg egy Kentucky Derby partin és a telefonhívásokra sem válaszoltak. Amikor elmentek megnézni, minden rendben van-e velük, hátborzongató felfedezést tettek és azonnal hívták a 911-et. A szomszédok Russell lefejezett holttestét találták meg a garázsban a házaspár egyik autója mögött, a 88 éves férfi feje azonban sosem került elő. A 87 éves Shirley Dermondot nem találták otthonában, emiatt pedig nyomozást indítottak a rendőrök egy esetleges emberrablás ügyében. A bejelentés és a felfedezés után tíz nappal egy horgászpár az Oconee-tónál megtalálta a nő holttestét, akinek a lábához két betontömb volt hozzákötözve. Az ügy a mai napig kísérti Great Waters Reynolds Plantation csendes közösségét, a megyei rendőrök pedig még mindig keresik a gyilkost vagy gyilkosokat, valamint az indítékot.
A Mizayawa család meggyilkolása
2000. december 30-án valamivel 23 óra után egy ismeretlen betörő megölte a 44 éves Mikio Mizayawat, a 41 éves feleségét, Yasukot, a 8 éves lányukat, Niinat és a 6 éves fiúkat, Reit. A gyilkosság kegyetlen volt: miközben az elkövető Mikiót szurkálta, eltörött a kése – a kés pengéjének egy részét a férfi fejében találták meg a nyomozáskor –, ezért a gyilkos a lakásban lévő egyik konyhakést használta Yasuko és Niina megölésére. Yasukót olyan kegyetlenül szúrta meg a mellkasán és a fején, hogy a csontjai is láthatóak voltak.
Yasuko édesanyja, aki a szomszédban lakott, szilveszter reggelén találta meg a holttestüket. Mivel nem tudta elérni lányát – a család tagjainak telefonjai ki voltak kapcsolva, feltehetően a gyilkos tette –, bement a házukba és szörnyű látvány tárult elé: a lépcső alján feküdt a vejének, Mikionak a holtteste, vérben ázva, több szúrt sebbel. Továbbhaladva a lépcsőn felfele a lánya holtteste feküdt, aki a halott gyermekét takarta. Rei holtteste a szomszédos hálószoba emeletes ágyán feküdt – őt a többiekkel ellentétben megfojtották.
Az esetet még bizarrabbá teszi a gyilkos viselkedése. A tokiói fővárosi rendőrség úgy véli, hogy az elkövető valamikor este 11 után érkezhetett a házba, ahol hajnalig ottmaradt. Miután végzett a családdal, a konyhájukban megevett négy kis doboz fagylaltot és megivott több üveg árpateát. Hajnali 1 óra 18 perckor a család első emeleti számítógépét használta internetezésre, egyes jelentések szerint pedig az is elképzelhető, hogy a kanapén is aludt. A gyilkos a házat is átkutatta, a család néhány holmiját, valamint papírját a fürdőkádba dobta.
Annak ellenére, hogy az elkövető viselkedésére, valamint ruházatára és egyéb hozzátartozó nyomra is fény derült, sosem kapták el és az indítékot sem fejtették meg. Egyesek szerint a pénz motiválhatta az elkövetésben, azonban ezt azzal lehet cáfolni, hogy a tettes nem vitte el a család összes pénzét; mások a bosszúra tippelnek – az igazság azonban valószínűleg már sosem fog kiderülni.
Texarkana fantomgyilkosa
Egy ismeretlen támadó, aki Texarkana fantomgyilkosaként híresült el, 1946 tavaszáig számos gyilkosságot és támadást követett el Texarakában – öt embert megölt, hármat megsebesített. Ugyan volt egy embert, akit gyanúsítottak, őt azonban soha nem ítélték el ezekért a bűncselekményekért.
1946. február 22-én két fiatal, Jimmy Hollis és Mary Jeanne Larey Texarkana külterületén, egy félreeső Bowie megyei úton parkoltak. Ekkor egy fegyveres férfi, akinek arcát egy vászonzsák takarta, aminek két rés volt kivágva a szeménél, kikényszerítette őket az autóból. A támadó a fegyverrel megverte Hollist, két helyen is betörve a fiatalnak a koponyáját. Ezután szexuálisan bántalmazta Lareyt, majd elmenekült, amikor meglátta egy közeledő autónak a fényszóróit. Mindkét áldozat felépült a sérüléseiből.
Egy hónappal az első eset után, március 24-én két másik fiatalembert, Richard Griffint és Polly Ann Moore-t találták meg egy mellékúton, mindkettőjüket egy 32-es revolverrel lőtték tarkón. A földön lévő vérfoltok arra utaltak, hogy az autón kívül ölték meg őket, majd holttesteiket visszatették a kocsiba. A következő hónapban, április 14-én a Spring Lake Parkban holtan találták a tinédzser Paul Martint és Betty Jo Bookert, holttestük az autótól némi távolságra feküdt. A gyilkos fegyvere ismételten egy 32-es revolver volt. Mindkét gyilkosságban a fiatal lányokat megkínozták és szexuálisan bántalmazták, mielőtt végeztek volna velük.
Május 3-án egy Miller megyei elszigetelt tanyán újabb gyilkosság történt. Virgil Starksot kétszer lelőtte egy, a bejárati ablak előtt álló támadó. Amikor a halott férfi felesége, Katy Starks meghallotta a lövéseket, a telefonhoz rohant, azonban a gyilkos kétszer arcon lőtte, ennek ellenére el tudott menekülni egy közeli tanyára, hogy segítséget kérjen. Ugyan Starks meggyilkolásához egy 22-es pisztolyt használtak, a helyszínen a korábbi esetekhez hasonló keréknyomokat találtak, így a bűncselekményt ugyanannak a gyilkosnak tulajdonították.
A fantomgyilkos összesen két nőt és három férfit ölt meg, minden gyilkossággal pedig egyre nagyobb pánikot keltett Texarkanában. A lakosok fegyvert vásároltak, éjszakánként otthonukban maradtak, rettegve a naplementétől. Nemcsak nyomozók özönlöttek a városba, hanem az újságírók is felkapták a fejüket az eseményekre. A gyilkosságokat nem sokkal később „Holdfény-gyilkosságoknak” kezdték nevezni a sajtóban, a Texarkana Gazette pedig „fantomgyilkosnak” nevezte el az éjszakai támadót. Több személy is állította magáról, hogy ő a gyilkos, azonban mindegyik esetben bebizonyosodott az ellenkezője. A leggyakrabban emlegetett gyanúsított egy Youell Swinney nevű visszaeső bűnöző volt, akinek az akkor még csak barátnője olyan részleteket árult el a gyilkosságokról, amelyeket addig még nem hoztak nyilvánosságra. A nő később hozzáment a férfihez, a vallomását pedig megbízhatatlannak titulálták. A férfit 1947-ben mint visszaeső autólopót életfogytiglani börtönre ítélték. Mivel sosem nevezték meg őt a gyilkosnak, ezért a fantomgyilkos kiléte a mai napig ismeretlen.
Branson Perry rejtélyes eltűnése
2001. április 11-én a 20 éves Branson Perry köddé vált saját háza előtt a Missouri állambeli Skidmore-ban. Ennek a napnak a délutánján Perry áthívta barátját, Jenát a házába, hogy segítsen neki kitakarítani, mivel apja, Bob Perry, aki nemrég került kórházba, haza akart menni. Ugyanebben az időben két másik férfi a ház előtt dolgozott Bob autóján, amelynek új generátorra volt szüksége. Körülbelül délután 3 órakor Perry azt mondta Jenának, hogy egy pár indítókábelt visz ki a ház melletti fészerbe – ekkor látták utoljára. A sok szemtanúk ellenére senki sem tudta, hova tűnt a fiú.
A rendőrség azonnal bűncselekményre gyanakodott és meglátogatták Branson „drogos ismerőseit”, azonban a kihallgatásuk nem vezetett semmire – mindenki, akit hazugságvizsgálónak vetettek alá, átment rajta. 2003-ban jött egy lehetséges áttörés az üggyel kapcsolatban, amikor a rendőrség azonosított egy gyanúsítottat: Jack Wayne Rogerst. Kezdetben különálló bűncselekmények miatt tartóztatták le, de később kiderült, hogy a férfi írt néhány nyugtalanító online bejegyzést, amelyekben egy szőke, férfi stoppos megerőszakolását, megkínzását és meggyilkolását részletezte, ami ráillett Branson személyleírására.
Mindezek ellenére Jack Wayne Rogers ellen soha sem sikerült vádat emelni és Branson Perry eltűnése a mai napig megoldatlan.
A Yuba megyei fiúk
1978. február 24-én öt férfi a kaliforniai Yuba Cityből – Jackie Huett, Bill Sterling, Jack Madruga, Ted Weiher és Gary Mathias – azt tervezte, hogy elmegy egy egyetemi kosárlabda-mérkőzésre a kaliforniai Chicóba. A férfiakat, akik mindannyian enyhe fejlődési rendellenességgel vagy valamilyen pszichiátriai betegséggel küzdöttek, szeretteik előszeretettel hívták „a fiúknak”. Hamarosan azonban a Yuba megyei ötösként váltak ismertté az ország számára.
Egy kisbolt biztonsági felvételei rögzítették, amint a csoport a kosárlabda-mérkőzés után rágcsálnivalókat és italokat vásárolt – valószínűleg ez volt az utolsó alkalom, amikor bárki is élve. A napokig tartó keresés után a rendőrség megtalálta Jack Madruga autóját egy hóbuckában elakadva egy távoli úton a Plumas Nemzeti Erdőben, messze attól az útvonaltól, amelyen a férfiaknak Chico és Yuba City között kellett volna utazniuk. A fiúknak azonban nyoma veszett, az autón kívül nem volt más bizonyíték arra, hogy a környéken jártak volna. Látszata sem volt annak, hogy megpróbálták volna elmozdítani az elakadt járművet, pedig öt felnőtt férfinak könnyedén sikerült volna. Az autóban még volt egy negyed tank benzin és a kesztyűtartóban több térképet is találtak, a kulcsok azonban eltűntek.
Egy Joseph Schons nevű férfi bizarr történettel állt elő a keresés során. Állítása szerint az erdei faházát akarta ellenőrizni, amikor ugyanazon az úton ő is elakadt egy hóbuckában. Ezután szívrohamot kapott, miközben járművét próbálta kiszabadítani és összeesett a fájdalomtól. Este fél 12 körül észrevett fényszórókat az úton, az autóból pedig több férfi is kiszállt egy nővel együtt, aki egy kisbabát tartott a kezében. Segítségért kiáltott, mire a csoport elhallgatott és eltűnt. Schons azt mondta, hogy körülbelül két órával később ismét látott villanófény-sugarakat, de senki nem jött segíteni neki. Amikor eléggé magához tért ahhoz, hogy megpróbáljon lesétálni a hegyről segítségért, Madruga autója ott állt, ahol előző este látta a férfiakat.
1978 júniusában a Yuba megyei ötös négy tagjának holttestét felfedezték az erdőben, az autó 20 mérföldes körzetében szétszórva. Az erdő ösvényeit felfedező motorosok egy Forest Service lakókocsira bukkantak és kíváncsiságból kinyitották az ajtaját. Ted Weiher holtteste a lakókocsiban egy ágyon feküdt, lepedőbe burkolva és a lába súlyosan meg volt fagyva. Teste lesoványodott, szakállának hossza pedig arra utalt, hogy eltűnése után két-három hónapig még életben lehetett. Weiher valószínűleg betört a lakókocsiba, azonban nem nyitotta ki a fészerben lévő szekrényt, amely öt embernek egy évig elegendő élelmiszert tartalmazott, nem használt gyufát, üzemanyagot vagy propánpalackot, hogy melegen tartsa a lakókocsit. A nyomozók másnap megtalálták Jack Madruga és Bill Sterling maradványait az erdőben, néhány mérfölddel arrébb, azonban testüket az állatok felfalták. Az nem derült ki, hogy a két férfi elérte-e valaha is a lakókocsit. Nem sokkal később Jackie Huett cipőjét és gerincét találták meg a lakókocsitól alig két mérföldre, koponyáját pedig 100 méterrel arrébb.
Gary Mathias maradványait soha nem találták meg. A lakókocsiban tornacipőjét felfedezték, ami arra utal, hogy valamikor bent volt, de ezen kívül több nyomra nem bukkantak. A mai napig senkinek sincs fogalma arról, hogy mi történt a fiatalemberekkel vagy hogy miért voltak egyáltalán az erdőben.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5, 6
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
