A karácsonyt az Advent, a várakozás időszaka előzi meg, ami a meghittségről és az ünnepre való készülődésről szól. Sok család összeül vasárnaponként, hogy együtt gyújthassák meg a koszorún lévő újabb gyertyát, ami hétről hétre közelebb repíti a gyermekeket és felnőtteket egyaránt a szeretet ünnepéhez a fény növekedésével.
Ebben a cikkemben Dr. Korinek Beáta tanárnőt kérdeztem arról, hogy hogyan tölti az adventi és karácsonyi időszakot!
Az adventi időszak a készülődésről, várakozásról szól. Ön, hogy éli meg ezt az időszakot?
Dr. Korinek Beáta: Nagyon szeretem ezt az időszakot, igyekszünk időben elkezdeni a családdal készülni a karácsonyra: süteményeket sütünk, apránként díszítjük a házat. Vasárnaponként sötétedés után éneklés vagy mesélés kíséretében szoktuk meggyújtani a koszorún a következő gyertyát. Nagyon fontos számomra a karácsony és az advent, szerintem ennek az időszaknak van egy lelki elcsendesülésről szóló része is.
Ön hogyan tudja összeegyeztetni munkáját a karácsonyra való készülődéssel?
Dr. Korinek Beáta: Egyszóval, nehezen. Ugyan mostanra az előadásoknak vége van már, de az egyéb feladataink a vizsgaidőszak elindulásával nekünk is megkezdődnek, ezért próbálok tudatosabban előre készülni. Ugyanakkor szeretem a félévi végi utolsó órákat, főleg a szemináriumokat, ahol igyekszünk időt találni egy kis kötetlenebb közös hangolódásra a hallgatókkal, akiket ilyenkor a vizsgaidőszak miatt kicsit nyugtatni is kell. A mi csoportunk írásban vizsgáztat, így ebben az időszakban rengeteg dolgozatot javítunk, azonban próbálom beosztani a munkámat úgy, hogy vagy késő este vagy kora hajnalban javítsak vagy írjak. Szoros logisztikával próbálom menedzselni az időmet, hogy a készülődésre és a kötelezettségeim teljesítésére is elegendő idő legyen.
Van olyan karácsonyi szokása, ami nélkül már nem teljes az ünnep?
Dr. Korinek Beáta: Az egyik a már korábban említett adventi vasárnapok, amikor a családdal együtt gyújtjuk meg a koszorún lévő gyertyákat. A másik a szenteste. Az utóbbi években már 24-én mi látjuk vendégül a szűkebb családot, ami már tradíciónak számít. Szenteste a gyermekeim az édesapjukkal és nagypapájukkal ellátogatnak a pécsi templomokba Betlehemet nézni. Ez idő alatt édesanyámnak és nekem van lehetőségünk arra, hogy „vendégül lássuk a Jézuskát”. Mire a fiúk visszatérnek a városból, mi megterítjük az asztalt, feldíszítjük és a fát, az ajándékokat pedig a fa alá helyezzük. Ez minden évben így működik nálunk, enélkül a varázslás nélkül nem lenne számunkra igazi a karácsony.
Próbálok a gyermekeimnek példát mutatni és arra tanítani őket, hogy fontos az, hogy segítsünk másokon. Az édesapám gyermekkoromban sokszor vitt nehézsorsú emberek otthonába karácsony előtt, ahová ajándékot vittünk, beszélgettünk velük. Ezeknek az emlékeknek, még ha akkor nem is volt mindig könnyű megértenem, mára fontos részei a múltamnak, megmutatta számomra azt, hogy felelősségünk van a környezetünk tágabb részéért is. Mindenki tehet a maga módján, hogy jobban menjenek a dolgok. Ezt igyekszem tovább adni a fiaimnak is. A példamutatás mellett azonban elengedhetetlen, hogy mindez szívből jöjjön, ami nem mindig alakul ki elsőre, de ahogy nálam is, náluk is, ez már az életünk természetes része!
Van olyan étel, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalról? Miért pont ez az?
Dr. Korinek Beáta: Nálunk mind a három nap fix menü van évek óta. Nagymamám két éve halt meg, ő volt a család matrónája, példája, mi utódok igyekszünk az ő csodás ételeit, az ő szokásait újraalkotni. A családom egy része nem szereti a halból készült ételeket, ezért a klasszikusnak számító halászlé délben kerül az asztalra, apósom készíti. Este, az ajándékozás utáni vacsorán azért a rántott hal nem hiányozhat, majonézes burgonyasalátával. Emellett a sült kacsacomb, a flambírozott körte, libamájjal is állandó szereplők. Gyerekként a hagyományos kocsonyát nem ettem meg, ezért édesanyám kitalált egy számomra akkor szerethetőbb változatot, amit azóta mindenki kér tőle. Őzgerinc formában van készítve, hús nélkül, zöldségekkel és tojással. Másnap az anyai nagycsaládom, közel 30 ember találkozik, ajándékozik a szülői házban, ide mindenki készül valami finomsággal, de a töltöttkáposzta aznap kötelező nálunk. Süteményekből a bejglik, a vaníliáskifli, a zserbó és a hegynyi mézeskalács minden évben elkészül. Utóbbit együtt készítjük a gyerekekkel, sőt adventben barátokkal és gyerekeikkel is rendezünk ilyen közös sütést.
Mit gondol a karácsonyi ajándékozásról? Ön inkább tárgyi ajándékot vagy élményt ad szívesebben?
Dr. Korinek Beáta: Az élmény természetesen maradandóbb dolog, közösség kovácsoló. Ennek ellenére én nagyon szeretem meglepni a szeretteimet, szeretek ajándékot adni. A minap hallgattam egy podcastet, amelyben arról volt szó, hogy minden nőnek a legnagyobb kincs, amit egy férfitól kaphat, az a tiszta figyelem. Úgy gondolom, pláne 14 év önkéntes tapasztalattal a gyermekek között, hogy nem csak a nőknek, mindenkinek a tiszta figyelemre, törődésre van a legnagyobb szüksége. Állandóan rohanunk, százfelé vagyunk, a digitális világban is párhuzamosan jelen vagyunk, könnyű így figyelmetlenné válni, nem észrevenni dolgokat.Egy jól kitalált, személyreszóló apró meglepetésben ott lehet az üzenete annak, hogy figyelek rád, szeretlek, nekem ez fontos ebben az időszakban, hogy a szeretteimnek így is kifejezzem, hogy gondolok rájuk. Nem az a lényeg, hogy milyen értékű és méretű dolgot kap valaki, hanem az, hogy neki szól. Apróságokkal is lehet örömet szerezni, idén én készítettem el édesanyám adventi koszorúját, tudtam, hogy milyet szeretne, nagyon örült neki.
Mit javasol, hogyan készüljenek ebben a meghitt időszakban a vizsgáikra és érezzék a közelgő karácsony szellemét?
Dr. Korinek Beáta: Szerintem itt a kulcs a jó időbeosztás. Visszagondolva én annak idején, főleg az első két évemben még nagyon rosszul osztottam be az időmet, meg is szenvedtem, nem hallgattam a környezetemre, szó szerint a saját káromon tanultam meg jól tanulni. Elengedhetetlen, hogy ebben az időszakban is gondoskodjunk magunkról. Tudom, hogy sokat kell tanulni, azonban fontos, hogy beleférjen a napba egy rövid séta egy kis kimozdulás, némi sport, mindenkinek az, amivel jobb közérzettel tudja folytatni a tanulást. A logisztika, a tudatosság segít abban, hogy jól balanszírozva sikerre vigyétek a vizsgákat. Nem szabad kételkedni önmagatokban, igenis a kitűzött célokat eléritek. Hard work pays off! Azonban, ha valami hiba csúszna a gépezetbe, nincs világvége, a jó felkészülés kulcs a sikerhez. Tartsátok karban a lelketek, osszátok be megfelelően az időtöket és így tudjátok majd élvezni a karácsonyi időszakot amellett, hogy készültök a vizsgákra!
A Media Iuris nevében köszönöm szépen Tanárnőnek, hogy válaszolt a feltett kérdésekre! Meghitt ünnepi készülődést kívánunk!
Forrás: kiemelt kép
Sziasztok! Folkmann-Papp Petra vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász
szakos hallgatója, a 2023/24-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Szeretek elveszni az írás rejtelmeiben, hiszen ez egy olyan műfaj, amelyben az ember igazán kifejezheti önmagát és még másokon is segíthet.
Szívügyem a kisebbségvédelem, ezen belül is a magyarországi német nemzetiség helyzete, de szívesen készítek interjúkat is, amelyek során sok értékes embert ismerhetnek meg a Media Iuris olvasói.
