Mintha csak tegnap lett volna, hogy véget ért a tavaszi szemeszter, pedig már elrepült a július is, és – sajnos vagy nem – már csak egy hónapunk maradt, hogy kiélvezhessük a nyári szünetünket, hogy aztán újult erővel tudjunk visszatérni az egyetem falai közé. Bizonyára sokunknak sikerült a három hónapra tervezett dolgokból párat megvalósítani: találkozni régi ismerősökkel, elolvasni egy jó könyvet vagy utazni. A nyár sokaknak az utazással, nyaralással egyenlő – legyen szó itt a családdal, barátokkal vagy akár az egyedül történő pihenésre. Idén az én úticélom Mallorca volt, ahol 10 napot töltöttem, és számtalan felejthetetlen élményben volt részem. Cikkem egy kis kedvcsinálóként is szolgálhat azok számára, akik már a következő nyaralásukat tervezgetik.
Azt hiszem senkinek nem mondok avval újat, hogy a nyaralások külföldön bizony nem kevés pénzbe kerülnek – főleg, ha az ember repülővel utazik. Már jó korán, januárban elkezdtük keresgetni a szállodákat és a repülőket, hiszen a jegyeket viszonylag hamar elkapkodják az emberek, valamint az év elején gyakran lehet jó ajánlatokat kifogni. Ami nálunk egy kis nehézséget okozott, az az volt, hogy 8 főre kellett mind jegyet, mind szállodai szobát találnunk. Amint meglett a repjegy, foglaltuk is a szobákat és kezdődhetett a várakozás.
A reptérre három órával hamarabb értünk ki, mivel hagyni akartunk magunknak bőven időt. Egy praktikus tanács: a bőröndjeiteket ugyan a reptéren is be tudjátok fóliáztatni – nem kis pénzért –, viszont mi inkább vettünk egy csomag folpakkot és otthon oldottuk ezt meg. Hogy ez miért éri meg? Rengetegszer lehet látni, hogy a bőröndöket csak úgy dobálják méterekkel arrébb, amikor pakolják a gépnél, evvel viszont csökkenteni lehet kicsit annak az esélyét, hogy tönkremenjen a poggyászunk. Ezen kívül egyfajta biztonságérzetet is ad, hiszen nehezebben tudják felbontani, ha éppen valakinek ehhez lenne kedve. A repülőút papíron 2 és fél órás, viszont mind odafele, mind visszafelé hamarabb sikerült megtennünk a Budapest-Palma de Mallorca távot. Hiába a nyár, hiába az itthoni hőség, be kell vallanom, hogy rendesen sokkolt minket amikor kiértünk az ottani reptérről, hogy mennyire meleg is van a szigeten. A reptérről mi busszal mentünk a városunkba, mivel olcsóbbnak bizonyult ez a fajta közlekedés. A buszok mellesleg nagyon modernek: légkondi, telefontöltés, jegyet pedig a bankkártyáddal lehet venni azáltal, hogy felszálláskor hozzá érinted az olvasóhoz, majd leszálláskor pedig kicsippantod – viszont egy kártyával maximum 5 jegyet tudsz venni –, továbbá szinte az összes helyre el lehet velük jutni.
A mi „lakóhelyünk” Paguera volt, ami busszal kb. 1 órára volt Palmától. A város hatalmas homokos stranddal rendelkezik, ahol a víz lassan mélyül, így mindenki számára ideális lehet. Mivel a levegő állandóan 30 °C felett volt, így a tenger hőfoka is bőven meghaladta a 25 fokot. A városka utcái este megteltek emberekkel, azonban egyáltalán nem volt akkora tömeg, így kellemesen lehetett nézelődni a bazársoron vagy esetleg beülni egy étterembe. A mi hotelünk biztosított számunkra reggelit és vacsorát – ami igen bőséges volt, hatalmas kínálattal –, így esti programnak nálunk maradt a közeli bár, a La Blanca Paloma. Az egyik pincérrel sikerült igen hamar összebarátkoznunk, így garantált volt minden este az ingyen kilépőnk, ami egy édes rövidital volt, hol barackos, hol karamellás ízben. A 10 napunk alatt beültünk még a Taberna el burladero tapas étterembe is, ahol rendelésünk között szerepelt a „patatas bravas” is, ami röviden leírva krumpli szósszal – viszont ne gondoljátok, hogy ez csak ennyire kis „egyszerű”, mivel ez az étel valami mennyeien finom. A másik hely, ahol utolsó nap ettünk a Los Poetas Andaluces volt – választásunk tintahal calamarira esett, ami a megszokottnál kicsit drágább volt, de istenien finom. Természetesen a 10 napunkat nem csak Paguerán töltöttük el, hanem megpróbáltuk a sziget legnevezetesebb helyeit bejárni – egy részüket busszal, a többit pedig autóval. Az autóbérlést meg lehet ejteni itthonról is, online – ezt sok oldal javasolja, mivel nyáron rengetegen bérelnek, így elég nagy az esélye, hogy nem lesz járművünk vagy nem éppen a legjobb minőségű.
Sóller és Port de Sóller
Ez a város volt az első, ahova ellátogattunk, nem is akárhogyan! Palmaból egy nosztalgia vasút megy végig, amelyet 1912-ben adták át, hogy a Sóllerben termesztett gyümölcsöket minél gyorsabban tudják a fővárosba szállítani. Az út elején házak között érünk ki Palmaból, majd következik a síkvidék Bunyoláig, onnantól pedig a hegyek között halad tovább a vonat. Egy helyen tesz egy rövid pihenőt, hogy le tudják az utasok fotózni a gyönyörű völgyet. Sóller központjában volt a végállomás, ahonnan elsétáltunk a Sant Bartomeu templomhoz, ahova sajnos nem tudtunk bemenni, ugyanis hatalmas volt a sor. Egy bő órát sétálgattunk Sóller utcáin, amelyek szűkek voltak, de gyönyörű összképet festettek. Sóller partja 5 km-re fekszik a várostól, így oda villamossal mentünk le. Rengeteg hajó, kis bezárt öböl és hosszú partszakasz fogadott minket a faluban. A napernyőket már elfoglalták a helyiek, így mi egy pálmafa árnyékában telepedtünk le, majd indultunk is be a vízbe. Itt Paguerához képest gyorsabban mélyült a víz, de egyáltalán nem volt vészes. A tenger szép, tiszta és aprókavicsos volt, viszont sokszor úgy éreztük, mintha valami nekiütődött volna a lábunknak – medúzára tippeltünk először, de valószínűbbnek láttuk a körülöttünk úszkáló kishalakat. Itt is sikerült találnunk egy tökéletes kis éttermet, a Bon Vi-t – az összes általunk kipróbált közül ez volt a legeslegjobb. A patatas bravas valami istenien finom volt, kicsit csípős, de még teljesen elviselhető határon belül. A személyzet nagyon kedves volt, az árak pedig elfogadhatóak.
Palma
A fővárosba is ejtettünk egy kis kitérőt egyik nap, de sajnos az eltervezetthez képest jóval kevesebb helyet tudtunk csak megnézni, ez főként a hőség miatt volt. A város szívében található bazilikát természetesen jól bejártuk, viszont belülről nem lehetett meglátogatni, csupán a múzeum részét. A rengeteg kép készítése után még elbarangoltunk a La Lonja-hoz, majd a kikötőbe. Sajnos nem jutott idő a buszos kirándulásra, de innen is ajánlom mindenkinek, aki körbe akarja járni Palmat, hogy válassza a „Hop On-Hop Off” városnéző buszt, amely nemcsak a nevezetességekhez viszi el a kirándulókat, hanem extra árért cserébe hajóval egy órás vízi kirándulást is lehet tenni.
Valldemossa
Távol a tengerpart nyüzsgésétől, a hegyek között találjuk ezt a kis városkát, amely Mallorca egyik leglátogatottabb helyének számít. Maga Chopin is töltött itt egy kis időt, aminek emlékére egy múzeumot is elneveztek róla. A szűk kis utcáknak megvan a maguk hangulata, amely magával ragadja az ide tévedő turistákat. Ha valaki a szigeten jár, mindenképpen ajánlom, hogy valamelyik napra tegye be városnézésnek ezt a programot is, nem fogja megbánni!
Formentor és Cap de Formentor
Bizonyára, aki Mallorcára szeretne utazni és kicsit már utána nézett a dolgoknak, az találkozhatott evvel a névvel, hiszen ez az északkeleti csücsökben található város és a hozzá tartozó világítótorony méltán nevezetes. Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy egy hétfői napon tett kirándulásunk során egy jó fél óra-egy órát kellett várnunk, hogy be tudjunk jutni a strandtól nem messze fekvő parkolóba, ugyanis nyárra lezárták a Formentorba vezető utat. A város a kijelölt strandtól kicsit messzebb feküdt, nekünk pedig nem volt elég időnk arra, hogy oda is ellátogathassunk, viszont a strandot semmiképpen sem hagyhattuk ki. Gyönyörű, kristálytiszta víz, homokos part, a kilátás pedig meseszép. Két hátrányt azonban meg kell említenem: az egyik, hogy a tengernek elég erős kénszaga volt, amitől jó büdösnek érezhették a strandolók magukat; a másik pedig, hogy a zuhanyzó nem működött. Egy gyors csobbanás után pedig indultunk vissza a parkoló melletti buszmegállóba, ugyanis a világítótoronyba csak busszal lehetett felmenni. A kanyargós út alatt meseszép kilátás tárult elénk, felfedeztünk egy elrejtett kis öblöt is – utólag bántuk is, hogy nem néztünk jobban körül, mert akkor tuti itt fürödtünk volna, hiszen a busz egy helyen megáll, ahonnan egy gyalogúton el lehet érni ezt a kis strandot. A világítótorony a Baleár-szigetek legmagasabbja, a maga 210 méterével. Háta mögött a hegyekre, öblökre van kilátás, előre pedig a végtelennek tűnő tengert csodálhatja meg a látogató. Be kell ismernem, ott állva megértettem, hogy miért is írja minden útikönyv, hogy ezt látni kell. Mert igenis látni kell! Ha pedig szerencsések vagyunk, a közelben tanyázó hegyi kecskéket is láthatunk. Hazafelé menet pedig a kanyargós, dombos út mellett egy kilátónál is meg lehet állni, ami ugyanúgy népszerű turistahely, de a kilátásért megéri!
Cala Mesquida
Mallorcának főként a keleti részén rengeteg szebbnél szebb strand várja a fürdőzni vágyókat. Úticélunk közül nem ez szerepelt az első helyen, hanem Cala Varques, ahol a boltívnél szerettünk volna fotózkodni, azonban a közelben egyáltalán nem lehetett megállni, mert az út le volt zárva; a legközelebbi parkoló egy út menti kis kanyar volt, ami teljesen fullon volt, onnan pedig még kb. 2 kilométert kellett volna poros úton sétálni. Szóval váltottunk és inkább mentünk Cala Mesquida-ra, ahol megint nem volt sok szerencsénk: parkoló bőven akadt, viszont pont aznap az erős szél miatt hatalmas hullámok voltak és a piros zászlót is felhúzták. Így itt sajnos nem igazán tudtunk fürdeni – a bátrabbak egy kis szakaszig bementek és élvezték a hullámokat. Viszont azt meg kell állapítani, hogy nagyon kis szép öböl, ahol csendes időben jót lehet merülni. A hoteltől távolabbi széle – állítólag – nudista strandként funkcionált, szóval az erre vágyóknak is bőven nyújt lehetőséget.
Cuevas del Drach
Be kell vallanom, hogy imádom a cseppkőbarlangokat, így nem volt kérdés, hogy ezt a helyet is meglátogatom! Vacilláltunk, hogy a Drach legyen-e vagy az Artá, de mivel ez közelebb volt az eredeti célpontunkhoz (Cala Varques), így emellett tettük le a voksunkat. Mivel ez az egyik leglátogatottabb barlang, így az itt megjelenő embertömeg is ezt tükrözi. Ajánlatosabb online megvenni a jegyet, ahol már előre le lehet foglalni, hogy melyik időpontra szeretnénk menni (óránként csak egy csoport megy), így nem érhet minket olyan meglepetés, hogy az éppen soron következő csoportnál már nincsen elegendő hely. A barlang maga nem annyira hosszú, jó egy órás túrával megtehető, ami alatt egy koncertet is meghallgathatnak a látogatók. A cseppkövek a legváltozatosabb formákban vannak jelen. Számomra az egyik legelszomorítóbb az volt, hogy az emberek a rengeteg figyelmeztetés ellenére sem voltak képesek két fontos, alapvető utasítást betartani: ne érj a cseppkőhöz és ne vakuzz. Ezek alapvetőek kellenének, hogy legyenek mindenki számára, aki úgy dönt, hogy cseppkőbarlangba megy, mégis csalódnom kellett: egy pár előttem vakuzott egy sötét helyen, az út menti cseppkövek szinte már feketévé váltak, annyian tapogatták meg, továbbá egy „menő” srác az egyik Instagramra készült kép előtt szépen a mennyezetről lelógó, gyönyörű színű cseppkőhöz ért hozzá szórakozásból. Szóval mindenkit kérek, hogy ha ilyen helyen jár, NE vakuzzon és NE érjen hozzá a cseppkövekhez! Ha azt szeretnénk, hogy még sok-sok évig tudjuk csodálni ezeket a természeti kincseket, akkor ezeket az alapvető dolgokat be kell tartanunk – és higgyétek el, egyáltalán nem nehéz!
Cala Pi
Ezt a helyet nem éppen fürdőzés céljából látogattuk meg, hanem a fotózási lehetőséget használtuk ki, ugyanis a hegyoldalból kijövő beton nyúlvány igen népszerű fotózkodóhely nevében áll, így mi sem hagyhattuk ki ezt a lehetőséget. Természetesen sorba kellett állnunk, hogy tudjunk lőni egy-két jó képet, de teljesen megérte. Ezután még a parkoló melletti kis zárt területre is beosontunk, ahonnan a nyílt tengerre lehetett rálátni.
Es Trenc
Legutolsó helyszínül pedig a fehérhomokos, türkizkék vizű Es Trenc-et választottuk. A strand egy nemzeti park része, az odafelé vezető út is igen szűkös és igen nagy sort kell végigállni – ez főként annak köszönhető, hogy a belépőért fizetni kell. De ezen kívül is van még számtalan belépője, hiszen a strand nem kevesebb, mint 10 kilométer hosszú. A hely kifejezetten alkalmas búvárkodásra, hiszen teljesen tiszta a víz, minden apró homokszemet lehet látni. Mi megint egy kicsit szelesebb időt fogtunk ki, ami most nem a fürdésünket zavarta meg, hanem „elősegítette”, hogy szép égett bőrrel hagyjuk el a szigetet. Tanulság: hiába érzed, hogy nincs olyan meleg a szél miatt, mindig kend be magadat naptejjel! Cala Mesquida-hoz hasonlóan itt is az egyik szélén fel lehetett fedezni nudistákat, de a többség inkább félnudista volt – ami igen gyakori az itteni strandokon, szóval ezen senki se lepődjön meg. A parton található egy kis bódé (ez persze függ attól, hogy melyik részen táborozunk le, mi a nyugatibb részénél voltunk), ahol azonban nem éppen a legolcsóbb mulatság egy italt vagy hot dogot venni, szóval ajánlatos egy kis rágcsát is vinni magunkkal.
Összességében kijelenthetem, hogy Mallorca egy remek utazási célpont, legyen szó baráti vagy éppen családi nyaralásról. Arra azonban mindenki készüljön, hogy nem a legolcsóbb hely, rendesen megkérik mindennek az árát, de persze ki lehet fogni jobb helyeket is. A spanyol, illetve katalán nyelvtudás sokat segíthet, emellett rengetegen beszélnek németül is, az angol azonban meglepő módon nem olyan elterjedt – a fővárosban igen, meg a bulizósabb városokban, de a legtöbb helyen, ahol voltunk, alig-alig tudtak válaszolni. Ha lehetőségünk van mindenképpen válasszuk a tömegközlekedést, hiszen az egyik legolcsóbb megoldás és tényleg nagyon modernek, gyorsak. Továbbá – mint ahogy már említettem – a naptejet ne felejtsük otthon, ajánlatos nyári időszakban 50-eset használni, mivel nagyon hamar le lehet égni, ha nem figyel oda az ember. Arra is készüljünk fel, hogy az általam említett helyek igen kedveltek a turisták körében, ezért meglehet, hogy hatalmas tömegekkel fogjuk szembetalálni magunkat.
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
