Tartalmasan telt szeptember 24-én, pénteken a Kutatók Éjszakája. A délután és az este folyamán, 222 program zajlott 18 helyszínen, 152 szereplő bevonásával. Szép számmal vettek részt ezeken a látogatók. Természetesen a pécsi jogi karon is voltak már délutántól előadások, a 48-as téri épületben szám szerint 7 különböző témájú előadás. Az egyik ilyen a „Közjogi kérdések az Árpád-kori legendákban és intelmekben” címet viselte, mely érdekes témát boncolgatott. Családommal nekem is volt szerencsém részt venni ezen a programon. Olvassátok el erről rövid összefoglalómat.
Az előadóról
Az előadást Dr. László Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszékének, abszolvált doktorandusza prezentálta, aki 2013-ban szerezte jogi diplomáját a karon, majd 2015-ben abszolutóriumot a PhD képzésben. 2013 óta gyakorló jogászként is, az ügyészi szervezetben dolgozik, 2017-ben szakvizsgázott. Már egyetemi hallgató korában felkeltette érdeklődését a jogi tudományos kutatás. Munkája mellett elsődleges kutatási területe, az Árpád-kori magyar közjogtörténet. Dr. Béli Gábor, a Jogtörténeti Tanszék vezetőjének iránymutatása mellett a korabeli latin nyelvű oklevelek önálló fordításán, elemzésén alapul a vizsgálódása. E során a jogi vonatkozások mellett számos érdekességre lehet bukkanni, ezáltal gazdasági-, kulturális- és társadalmi összefüggésekre is fény derülhet.
Az előadás
Ahhoz, hogy megismerhessük az Árpád-kori magyar közjogot, tudnunk kell mik a legfontosabb források. A korabeli oklevelekben fennmaradt jogszabályok, amelyek a dekrétumok és a privilégiumok valamint a jogvitákról és egyéb jogügyletekről fennmaradt okleveles források különlegességeivel is találkozhatunk, amik az Árpád-kori legendák illetve Szent István Intelmei. Ezek a források egyfajta korrajzként az akkori jogrendszerre, főként a mai fogalmaink szerinti közjogi berendezkedésre vonatkozóan is számos utalást tartalmaznak. Értékelésük során azonban figyelemmel kell lenni különleges keletkezési körülményeikre, megalkotásuk céljára és műfajukra. Az előadás e különleges források tartalmába és jogtörténészi értékelésébe adott betekintést. A dekrétum határozatok, kormányrendeletek, végzések, a későbbiekben kinevező okirat, oklevél, majd 1848 előtt a magyar országgyűlésnek a király által szentesített határozata. A privilégium pedig olyan előjog, ami lehet kedvező vagy hátrányos aszerint, hogy az érintett jogait a közönséges joggal szemben kitágítja vagy megszorítja. Előbbi közé sorolható az úgynevezett jogkedvezmények.
Intelmek
István király intelmei a leghíresebbek közé tartoznak, melyeket fiának, Imre hercegnek szánt. Több íráson keresztül taglalja, hogyan lehet jó király a későbbiekben, ugyanis Őt szánta utódjának. Terve kudarcba fulladt, hiszen mint ismeretes fia fiatalon elhunyt. Ezen források szerint kb. 1020 körül keletkeztek, de biztosan 1031 előtt, István szentté avatása után keletkezett. Írói szerzetesek lehettek, biztosan az uralkodóhoz közeliek, akik megélték ezt. Az intelmek személyes hangvételűek, összefüggésbe hozhatók István királlyal. Hatásai Vazul fiainál jelentkeztek, akik hiába voltak ellenségesek személyével szemben, uralkodását, államépítő tevékenységét elismerték. Jelentősebb változások Szent Lászlónál jelentkeztek, az invesztitúra harcok idején szüksége volt a megerősítésre. Ebben az időben mind a pápának, mind a királynak ugyanaz volt az érdeke. A szentté avatások így követték István intelmeit. A világi és isteni intelmek között utóbbiak a magasabbak, ezek irányítottak, s adták meg a kor normáit.
Legendák
Jelentős történelmi személyiségekről szólnak, akik lehetnek például szentté avatottak. Ezeknek témája főként az egyház, vallás, csodák, illetve fohászok. Utóbbinak példaként felhozta az előadó Úr, hogy amikor a sereg megnyerte a csatát, előtte Istenhez imádkozott. A legendák a történelmi személyiség halála után, a későbbiekben, többnyire szájhagyomány útján keletkeztek. Az ábrázolásmód korhű, tartalmilag valós. A szerzők igyekeztek megfelelő képet adni, hiszen ha hamisan történt volna az ábrázolás, az gyengítette volna a legendáról szóló személy népszerűségét, tekintélyét. Az egyik érdekes legenda így szól: „… hatvan férfi a besenyők közül, minden felszerelésével, nevezetesen rengeteg arannyal-ezüsttel és az ékességek sokféle fajtájával megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét, Pannónia határai felé közeledett, mivel a királyhoz akart jönni. De sokan a szolgák közül, kiknek lelke hajlik a bűnre, akár a viasz, a fenekedés fáklyájától fellobbantva elébük mentek, karddal levágtak egyeseket, a többieknek elrabolták mindenüket, és kifosztva, félholtan otthagyták őket. Ezek a király ítéletére tartogatva, ami történt, s amit elszenvedtek, folytatták a megkezdett utat, egyenesen hozzá siettek, és lába elé borultak. A király, amilyen okos lelkű volt, sem tekintetével, sem szavával nem fenyegette azokat, hanem tartóztatva magát, ahogy írva van: mérgét a bölcs végül is lecsillapítja. Miután ítéletüket elnyerték, valamennyit elvezették, és az ország minden táján az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették; ׀ ezt hihetőleg az igazság szeretetéből tette, hogy a többiekben félelmet gerjesszen, mivel azt akarta, hogy országa minden vendégnek nyitva álló menedéket nyújtson, így mindenkinek szabad bejárása legyen; ha akárki lép be, senki se merje megsérteni vagy zaklatni valamiben. Ez így is történt. Mert amíg élt, egy vendéget sem mert senki zaklatással háborgatni.”[1]
Ez a legenda is István király jóságát példázta, hiszen ekkortájt a besenyők a magyarok ellenségei voltak. A király nem feltételezett rosszat, sőt ártatlan embernek nyilvánította őket.
Örülök, hogy részt vehettem ezen az előadáson. Az előadó folyamatosan fenntartotta a hallgatóság figyelmét. Egyedül azt sajnálom, hogy nem volt túl nagy a részt vevők száma, pedig egy igen érdekes, lendületes, Árpád korról szóló bő egy órának lehettünk szem- és fültanúi.
Források: [1]
A Media Iuris a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magazinja. A pécsi jogi kar hallgatói lapja, mely online formában jelenik meg a mediaiuris.hu weboldalon.
