Egyszer mindenki hallott már tengerpartjairól, építészetéről, életvidám kultúrájáról vagy akár a nagy nemzetközi visszhangot kivívott függetlenségi mozgalmáról. Katalónia Spanyolország északkeleti részén elhelyezkedő autonóm tartomány, északon Franciaország és Andorra, keleten pedig a Földközi-tenger határolja.
Fővárosa, Barcelona a turizmus virágzó központja, évente összesen 7 és 10 millió közötti turistát fogad. Nem meglepő, hogy mennyien érdeklődnek a város és környéke iránt, hiszen megannyi látványosságnak ad otthont: a mediterrán tengerparttól nem messze évszázados múltra visszatekintő múzeumokat, tereket, parkokat, lenyűgöző történelmi építményeket találhatunk. Ezek az akár több száz éves műemlékek, szobrok, templomok, házak különleges érzést adnak a látogatóknak.
Nem meglepő, hogy ennyi mindent fellelhetünk egy több ezer éves múlttal rendelkező városban és tartományban. Hiszen az önálló katalán történelem már a 11. században kezdődött, Barcelona városát pedig – a legendák szerint – időszámításunk előtt 218-ban alapították.
Az önállóság korszaka
Önálló történelmük a 9. században kezdődött, amikor a Frank Birodalom felbomlásával létrejött a független Barcelonai Grófság. Később az uralkodóház férfiágon kihalása miatt dinasztikusan egyesültek Aragóniával. Ebben az államszervezetben a lakosok elégedettek voltak a hatalommal: kultúrájukat szabadon ápolhatták, szokásaikat megőrizhették, saját nyelvüket (a spanyolra hasonlító, ám attól különálló katalánt) használhatták. Katalónia ebben a korszakban indult virágzásnak, már ekkor jómódú tartománynak számított.
1469-ben házasságot kötött egymással II. Ferdinánd aragóniai király és I. Izabella kasztíliai királynő, így uniójukkal létrejött az egységes Spanyolország. Ebben az új államban azonban mindkét királyság megőrizte eddigi, saját intézményrendszerét és törvényeit, így nem történt életbevágó változás a katalánok számára.
A La Diada eredete
Az utolsó habsburg-házi spanyol király halálával kezdetét vette a spanyol örökösödési háború, ami 1701 és 1714 között zajlott. Következményei súlyosak voltak a katalán nép számára.
A tartomány a két esélyes trónörökös közül először a francia Bourbon Fülöpöt támogatta. Azonban a harcok során – 1705-ben – a másik jelölt, Habsburg Károly osztrák főherceg (a későbbi III. Károly magyar király) csapataival bevette a katalán fővárost, így a nép elismerte őt uralkodójuknak.
Később, amikor már egyértelművé vált, hogy Bourbon uralkodó lesz a spanyol trónon, Fülöp csapatai hosszan ostromolták Barcelonát. A város 1714. szeptember 11-én esett el. Ez a nap bármiféle függetlenség vagy autonómia végét jelentette hosszú időre.
Az új hatalom felszámolta a helyi intézményrendszert, erősen korlátozta a kultúra ápolását és betiltotta a katalán nyelvet (helyette erőszakosan kötelezővé téve a spanyolt), így az a következő korszakban hanyatlásnak is indult.
Szeptember 11. máig a katalán nemzeti identitásért és autonómiáért folytatott harc napja és szimbóluma. A katalánok ’La Diada’ néven ünneplik minden évben, gyakran erre a napra szerveznek nemzeti jellegű tüntetéseket.
Nemzeti reneszánsz
A 18-19. század Európájában futótűzként terjedt a nacionalizmus és a forradalmi eszme. Ez Katalóniában abban nyilvánult meg, hogy a nemzeti nyelv fejlesztésére és tágabb körű használatára irányuló mozgalmak alakultak. Önállósodásról, felkelésről még nem volt szó.
A 19. század során a napóleoni háborúk miatt és azok következményeiként anarchikus állapotok uralkodtak. Az évszázad végén elkezdődött a katalán nemzeti reneszánsz, katalánul a ’Renaixença’, ami a mai napig is tart.
1923-ban Miguel Primo de Riviéra főtiszt katonai puccsot hajtott végre, majd rövid életű diktatúrát épített ki. Építő jellegű változtatásokat szeretett volna elérni Spanyolországban, átmenetileg például sikeresen csökkentette a munkanélküliséget. 1930-ra azonban elvesztette a kormány, a király és a hadsereg támogatását is, ezért lemondott.
1931-ben kikiáltották a köztársaságot: Katalónia 1714 óta először autonóm terület lett. A nemzeti nyelvet újra szabadon használhatták, hagyományaikat és kultúrájukat újra ünnepelhették, ápolhatták. Nem meglepő így, hogy az 5 évvel később kezdődő polgárháborúban Katalónia a baloldali köztársaságpártiakat támogatta.
A háború győztese a jobboldali nacionalista Francisco Franco lett, aki nem kímélte az ellenséges erőket támogató Katalóniát. A nacionalisták 1939-ben vonultak be Barcelonába, ezelőtt a várost 1938 március közepén érték a legtöbb – nagyrészben civil – áldozatot követelő bombatámadások.
A harcok után Franco több, mint harminc éven át tartó fasisztajellegű diktatúrát rendezett be, a spanyolországi nemzetiségeket próbálta minél jobban visszaszorítani. A katalán nyelvet és a kultúra szabad ápolását ismét betiltották, majd később csak korlátozva engedték.
Napjaink
A Franco-rendszer 1975-ig tartott: ezután Katalónia ismét szabadabbá vált. Autonómiát nyertek, hivatalos nyelv lett a katalán is a spanyol mellett. Önállóságuk sokféle területen megnyilvánul: a tartomány ma is saját rendőrséget, oktatást, egészségügyet, parlamentet működtet.
Az évszázados elnyomás megerősítette a katalán nemzeti öntudatot. Ma saját nyelvvel, kultúrával, polgári jogrendszerrel rendelkeznek, függetlenségi mozgalmuk még mindig erős. Folyamatos a törekvés az elszakadásról szóló népszavazásra is.
