Mindannyian rettegünk attól, hogy emberrablás áldozatává válunk. A baj nagyon gyorsan megtörténhet, elég egy autóba való behúzás és életünk máris egy másik ember kezébe kerül. Mit tennénk, ha ez megtörténne velünk? Talán sikoltoznánk és verekednénk, esetleg az életünkért könyörögnénk? Egyes helyzetekben beválhat. Azonban ha az elrablónál pisztoly van, akkor más megoldáshoz kell folyamodni. Esetleg be kell férkőzni az elkövető fejébe, minél több információt megtudni róla és várni a megfelelő pillanatot a szökésre? Ez a taktika is növelheti az esélyeinket. Mindkét lehetőség hordoz magában előnyt és hátrányt, ezért rengeteg dolgot kell mérlegelni az adott helyzetben. A 15 éves Kara Robinson számára azonban ezen kérdések nem maradtak meg az elméleti síkon, hanem a túlélésének zálogát jelentették. Döntése pedig véget vetett egy sorozatgyilkos évek óta tartó karrierjének.
A sorsdöntő nap
2002. június 24. A Dél-Karolinában lévő Lexington város lakosainak csak egy újabb átlagos nyári nap volt, Kara Robinson számára azonban minden megváltozott ekkor. A legjobb barátnőjénél, Heathernél vendégeskedett, akivel merész terveket szőtt aznapra. Egy barátjuk tóparti házába akartak menni bulizni, ahol Kara a fiújával is találkozhatott. Szüleik áldásukat adták a tervre, Heather édesanyja azonban megkérte őket, hogy locsolják meg a növényeket. Kara vállalkozott a feladatra, így Heather addig békésen le tudott zuhanyozni.
Ábrándozva öntözte a szomjas virágokat, amikor feltűnt neki egy sötétzöld Pontiac Transam. Az autó többször elhajtott a ház előtt, majd végül leparkolt. Karában ekkor még nem kapcsolt be a vészvillogó, hiszen joggal hihette azt, hogy Heather anyjának egyik ismerőse látogatta meg őket. A kocsiból azonban egy ismeretlen férfi szállt ki, aki ártatlannak tűnő kérdéseket tett fel a lánynak arra vonatkozóan, hogy a szülei itthon vannak-e, kié a ház és társai. Végig megtartotta tőle a távolságot. Magazinokat tartott a kezében és megkérte Karát, hogy majd adja oda azokat barátnője édesanyjának. Amint Kara közelebb lépett, a férfi egy pisztolyt nyomott a nyakához, amit addig az újságokkal takart. Megfenyegette, hogy azon nyomban lelövi, ha segítségért kiált. Az autójához vonszolta, ahol egy műanyag konténerbe kellett bújnia. Amint az autó elindult, Kara túlélési ösztönei bekapcsoltak.
Nyugalom és információszerzés
Kara végig nyugodt próbált maradni, miközben elrablója megkötözte és kipeckelte a száját, majd visszaparancsolta a dobozba. Fontosnak tartotta, hogy minél több információt gyűjtsön az őt elragadó férfiról. Az út során számolta a kanyarokat, hallgatta a rádiót és megjegyezte konténerének számát. Az eszébe véste, hogy az illető Marlboro cigarettát szív.
Kara akkor bújhatott ki a dobozból és szabadulhatott meg köteleitől, amikor már benn volt az emberrabló házában. A férfi ezután azt parancsolta neki, hogy feküdjön az ágyra, majd többször szexuálisan bántalmazta. Azt ígérte a lánynak, hogy amint végzett vele, szabadon engedi és ő dönti el, hogy feljelenti-e a rendőrségen. Ha igen, akkor mindenki úgy fog rá gondolni, mint a lányra, akit megerőszakoltak.
Kara viszont elhatározta, hogy ő nem egy megerőszakolt lány lesz, hanem egy túlélő. Információt gyűjtött a férfiról és a bizalmába férkőzött. Fejben tartotta háziállatainak számát, megtudta, hogy a tengerészetnél szolgált és a konyha sepregetése közben memorizálta fogásza és háziorvosa telefonszámát. A fürdőben feltűnt neki a hosszú vörös hajszálakkal teli fésű és a női higiéniai termékek, amik egy nő állandó jelenlétére utaltak. Mindeközben várta a megfelelő pillanatot a szökésre.
A szökés
Éjszakára az elrablója begyógyszerezte, megbilincselte és kikötözte a lányt, így biztosítva, hogy Kara ne tudjon megszökni. Ez volt a legnagyobb tévedése Karával kapcsolatban.
A férfi horkolására ébredve a lány tudta, hogy eljött a menekülés ideje. A fogával meglazította a bilincsét tartó zárat, majd kiszabadította lábát a béklyókból. Ezután nagyon csendesen kiosont a hálószobából, az ajtóhoz érve arrébb rakta a konténert és kinyitotta a szabadságához vezető utat. A házból kijutva teljes erejéből futni kezdett, hiszen elrablója bármelyik pillanatban felébredhetett. Az úton megállított egy autót, megmondta a benne ülő férfiaknak, hogy kicsoda ő és megkérte, hogy vigyék a rendőrséghez. Ezzel véget ért a 18 órán át tartó rabsága, a nehézségek azonban még korántsem értek véget.
Az elrabló nyomában
A rendőrőrsre beérve ismertette történetét és az általa összegyűjtött információkat egy tizedessel, így megkezdődött elrablója utáni hajsza. A fotók alapján azonosította a férfit, Richard Marc Evonitz volt a neve. A rendőrség kiérkeztekor már nem tartózkodott az apartmanjában, azonban terhelő bizonyítékokat találtak rá nézve. Egy kulcsra zárt dobozban évekkel ezelőtt eltűnt lányokról szóló cikkek és saját jegyzetek szerepeltek. Mindegyik ügy megoldatlan volt, ezért a hatóságok jogosan feltételezték azt, hogy egy sorozatgyilkossal állnak szemben.
Evonitz családtagjait egyenként behívták, akik egymástól eltérő vallomásokat adtak. Végül testvére felfedte, hogy találkozót beszéltek meg a floridai Sarasotában. A rendőrség a helyszínen várta a sorozatgyilkost, aki őket megpillantva menekülni kezdett. Autós üldözés vette kezdetét, aminek a végén Evonitz öngyilkosságot követett el.
Kara másnap reggel tudta meg a hírt. Először mérhetetlen harag fogta el, hiszen szeretett volna igazságot szolgáltatni önmagának és a bíróságon szembenézni a férfival. Végül azonban belátta, hogy talán jobb is így, hiszen a családjának sose kell majd megtudnia, hogy pontosan mit is élt át azalatt a 18 óra alatt.
Azt a győzelmet viszont nem tagadhatta meg önmagától, hogy szökése előidézte Evonitz bukását. Három korábbi áldozata végre békében nyugodhatott. A gyilkosságok felderítésében való segédkezés miatt Kara 150 ezer dollárnyi jutalmat kapott.
A lány, aki megmenekült
Kara története azonban nem itt ér véget. A nyomozás közben rengetegen támogatták, többek között Lott seriff, akinek biztatására a következő nyáron dolgozni kezdett a rendőrségnél. Érettségi után egy dél-karolinai rendőrakadémián tanult tovább, majd szexuális erőszakot és gyermekbántalmazást érintő ügyekben nyomozott. Pályáját kettő kisfia megszületése után hagyta ott.
Habár Kara mindvégig bátran viselkedett és később sem tapasztalta magán a PTSD tüneteit, traumája mélyen megbújt benne. Szülése után jöttek elő elfojtott érzései, így különféle módszerekkel, például az edzéssel kezelte magát. A gyógyulás nem egy rövid folyamat, de Kara mégis azon van, hogy megmutassa a többi túlélőnek, nem a traumáik határozzák meg őket.
Kara ma már előadásokat tart, interjúkat készítenek vele és élő hangja az áldozatoknak. A közösségi médián is jelen van, saját TikTok, YouTube és Instagram fiókja van. Ahogyan posztjaiból is kitűnik, sokkal több ő annál, minthogy egy 21 évvel ezelőtt történt esemény alapján írjuk le őt.
Az ő közreműködésével és beleegyezésével film is készült az elrablásáról, ami hitelesen és mégis érzékenyen mutatja be a történteket. A 2023-ban megjelent alkotásban Katie Douglas játssza a főszerepet. Magyarul a Túlélni egy sorozatgyilkost: Kara Robinson története címmel mutatták be.
Kara Robinson története mindannyiunk számára inspiráló lehet, hiszen ő az élő bizonyíték arra, hogy bármilyen nehéz helyzetet túl lehet élni. Példaként szolgálhat mindazok számára, akik hasonló helyzetet éltek át. Legvégül pedig megtanulhatjuk tőle, hogy van esély felépülni traumatikus események után és boldognak lenni.
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3, 4
Sziasztok! Lippai Kata Luca vagyok, 2022 óta koptatom a Pécsi Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Karának padjait. Elsősorban az emberi jogok, nőjogi kérdések és a gyermekvédelem foglalkoztat. Már kisgyermekkoromtól kezdve foglalkoztatott az írás világa, saját kis könyvecskéket és meséket farigcsáltam. Hamar elhatároztam, hogy komolyabban is szeretnék vele foglalkozni, ezért is léptem be a Media Iurisba. Az íráson kívül szeretek olvasni, táncolni, színészkedni és a művészet különböző műfajaiban megmérettetni magam. Cikkeimben változatos érdeklődési köröm világából szeretnék szemezgetni nektek, hiszen a legjobb dolog együtt rajongani valamiért.
