Korunk egyik égető össztársadalmi problémája a kábítószer fogyasztás. 1988 óta a kábítószer elleni küzdelem napját, a Kábítószer-ellenes Világnapot június 26-án tartják. Ennek apropóján kérdeztem Dr. Szemelyácz Jánost, az INDIT Közalapítvány kuratóriumi elnökét és szakmai vezetőjét.
Hogyan alakult ki a kábítószer-ellenes harc Magyarországon?
Dr. Szemelyácz János: Az első Nemzeti Drogstratégia 2000-ben készült el, utána megalakultak az ún. KEF-ek, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok, amelyek közül az elmúlt 10 évben nagyon sok kiüresedett. A 2000-es évek első évtizedében a KEF-ek nőttek, erősödtek, sok önkormányzat mellet alakultak, a drogellenes világnapon országszerte rendeztek szakmai konferenciákat, koncerteket. Manapság a KEF-eknek sem energiája, sem pénze nincs a drogellenes világnapi rendezvények szervezésére.
Tulajdonképpen mik azok a KEF-ek?
Dr. Szemelyácz János: Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok, arról szólnak, hogy egy-egy településen az önkormányzat mellett mindazon szervezeteknek, akiknek valamilyen közük volt a droghasználókhoz, a veszélyeztetettekhez, a problémás emberekhez, fórumokat alapítottak. Ezeken a fórumokon elindult az információcsere, létrejöttek formális, majd informális kapcsolatok, közös ötletelések, pályázatok valósultak meg. Egyébként maga a példa Angliából származik, a DAT (Drug Action Team) szolgált mintául, ami arról szólt, hogy a közösségi drogmegelőzést az érintettek összehozásával csinálták. Mivel nem gondoljuk senkiről, hogy nála van a bölcsek köve, ezért azt gondoljuk, hogy a megoldásnak közös konszenzuskereső diskurzusokból kell megszületni. Az elmúlt néhány évben azonban, sajnos, a KEF-ek nagy része kiüresedett, megszűnt, vagy finanszírózás nélkül próbál túlélni. Emellett a 2013-ban elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia 2020-ban lejárt, így jelenleg nincs nemzeti stratégia, és a KEF-ek irányadója alapvetően a Nemzeti Drogstratégia lenne.
Miről szólt a Nemzeti Drogellenes Stratégia?
Dr. Szemelyácz János: A magyar parlament fogadta el 2013-ban azt a 7 éves programot, amely egyaránt tartalmazott általános kinyilatkoztatásokat az aktuális drogpolitikáról, prioritásokról, és amelyhez kapcsolni lehetett kétévente a konkrét cselekvési tervet, forrásokkal megjelölve, az ún. szakmapolitikai programot. Ezen programok írták le a rövidtávú beavatkozások ütemezését, szükségességét. Most sajnos nincs sem stratégia, sem szakmapolitikai program, következésképpen pedig beavatkozási terv sem.
Kicsit más témára ugorva, Főorvos Úr az INDIT Közalapítvány kuratóriumi elnöke, szakmai vezetője. Kérem, meséljen kicsit az INDIT munkájáról!
Dr. Szemelyácz János: Az INDIT Közalapítvány 1999-ben kezdte el működtetni ezt az addiktológiai rendszert. Egyébként, más névvel, két évvel korábban a Baranya Megyei Közgyűlés alapította, a Keszüben működő drogrehabilitációs otthon támogatására. Én 1995-ben lettem a Drogambulancia vezetője, akkor a Pécsi Drogambulancia még Drogközpont névre hallgatott és a Baranya Megyei Gyermekkórház részeként működött, és egyre jobban látszódott 1996-97-ben, hogy ez nem gyermekgyógyászati probléma. Sok felnőtt van, kamaszok, serdülők, de főként felnőttek. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy ki tudjunk szakadni a gyermekkórházi keretből. Ugyanakkor látni kellett az addiktológiai ellátás komplexitásából, hogy ez nem pusztán egészségügyi feladat, sok szociális, gyermekvédelmi terület van, amiben a szakértelem, a hozzáértés nem feltétlenül egy iskolában szerzett egészségügyi végzettség, hanem az „élet iskolája”-ból, a tapasztalati szakértelemből nyerhető. Számos kollégánk pl. az én kliensem volt 20-25 évvel ezelőtt. Amikor úgy láttuk, hogy nem tudunk tovább a gyermekkórház adta kereteken belül működni, elkezdtük feléleszteni és életben tartani ezt a közalapítványt. 1999-ben lettünk tehát önállók, mint egészségügyi és szociális fő profilú közalapítvány. Természetesen ennek a közalapítványi létnek vannak előnyei és hátrányai is, mi az ilyen módon befolyt pénzekből működtetjük a rendszert. 1999-ben, amikor elindultunk, volt egy drogambulancia és a keszüi rehab, majd fokozatosan épültünk és lettek egészségügyi és szociális intézményeink Pécsen, Kaposváron majd Baján, amit aztán átköltöztettünk Komlóra. Vannak alacsonyküszöbű ellátóink, nappali ellátók, közösségi szolgáltatók, drog- és alkolholambulanciák, rehabok, félutas házak, védett munkahelyek, olyan nem intézményesült programok, mint például a Bulisegély névre hallgató partiszervíz szolgálat, amely jelen van Pécsen, Kaposváron valamint több fesztiválon. Pécsen és Kaposváron szoros kapcsolatban állunk a BV.-vel, sok börtönprogramunk van, mind fiatalkorúak, mint felnőttek részére. Külön programunk van a szexmunkások számára, számos prevenciós programunk van, univerzális, amilyen a FÜGE, de olyan is, amellyel a veszélyeztetetteteket, vagy a már problémamagatartást mutatókat próbáljuk meg elérni. Elmondható tehát, hogy egy eklektikus, komplex rendszerben és gondolkodásmódban dolgozunk, amelyben a különböző terápiás módszerek meg tudnak jelenni, és amiben a kliensek igényeinek figyelembevételével a számukra leginkább elfogadható dolgokat adjuk. Ezen túl az INDIT valóban a regionális KEF motorja, akkor is működtettük, amikor semmi pénz nem volt rá. Nagyon fontos nekünk az, hogy részt vegyünk a hazai szakmapolitikai életben, tanítsunk több helyen, Pécsen, Budapesten több felsőoktatási intézményben jelen vagyunk, részt veszünk gyakorlati helyként az orvosok, pszichológusok, szociális munkások szakképzésében. Ennek a munkának és a fejlődésnek sosincs vége, mindig vannak új ötleteink, most épül az új serdülő ambulanciánk, és egy komplesz kamasz addiktológiát akarunk összerakni. Itt lehetőségük van olyan programokra, amelyek speciálisan rájuk van kitalálva. Lesz tornaterem, konyha, bütykölő, ami a fiatalokat másképpen köti le, mint amikor egy fotelbe leülünk és beszélgetünk.
A többi szervvel, elsősorban a rendőrséggel milyen a kapcsolatuk?
Dr. Szemelyácz János: A rendőrségnek két területen is van szerepe, egyrészről a kínálat-csökkentés, ide tartoznak a rendőrségi, vám- és pénzügyőrségi feladatok, másrészről pedig a keresletcsökkentés; a rendőrségnek is vannak prevenciós programjai, a DADA, az iskolazsaru programok. Nyugalmazott, visszaaktivizált rendőrökből lettek bűnmegelőzési felelősök. Ők is lelkes résztvevői a helyi és regionális KEF-nek. Számos közös konferenciánk van rendőrökkel, ügyészekkel, bírókkal, de addig, amíg a szenvedélybetegség enyhítő körülmény volt a magyar büntetőjogban, gyakrabban konzultáltunk. Mióta viszont ezt megszűntették – szerintem felháborító módon – a legfontosabb közös téma az elterelés, évente egyszer-kétszer tartunk értekezleteket Pécsett a rendőrőrsökkel, ahol arról is szó esik. hogy milyen a helyzet az egyes városrészekben.
Főorvos Úr már említette a harmadik nagyobb témát, amire szeretnék rákérdezni. Jogi szempontból a legnagyobb jelentősége talán az elterelésnek van, kérem, beszéljen erről!
Dr. Szemelyácz János: Magyarországon 1993-94 óta van elterelés, arról szól, hogy megpróbáljuk dekriminalizálni a drogfogyasztást. Ez azt jelenti, hogy ha valaki hibázott, akkor legyen egy dobása, ha teljesít egy olyan feltételt, hogy fél évig gyógykezelésen, vagy megelőző szolgáltatásban részt vesz, legyen számára kvázi elfelejtve. Sokat rontott ezen a „felejtésen”, hogy 2018 óta a Be. alapján a büntetőeljárási költséget kiszámlázzák az eltereltnek. Például egy 19 éves gimnazista szív egy füves cigit, a rendőr elkapja, fél évig jár elterelésre, aztán kap egy 100.000 forintos számlát az eljárási költség kifizetésére. Én úgy gondolom, hogy ez nem a rendes kerékvágásba való visszazökkenést segíti, egyáltalán nem értek ezzel egyet. A másik dolog az, hogy MFSZ-t (megelőző felvilágosító szolgáltatás, az elterelés egyik fajtája, olyanok számára, akik alkalmi használat kapcsán belecsúsztak egy rendőrségi ellenőrzésbe) nem csak egészségügyi intézmény végezheti, hanem az, aki a Nemzeti Népegészségügyi Központnál kap arra engedélyt, hogy elterelést végezzen. Ezen szervezetek finanszírozása sajnos mindig késedelmes. Ezért az MFSZ-t végző szolgáltatók sorra dőlnek be, számuk jelentősen megfogyatkozott. Emellett Magyarországon hatalmas probléma a dizájner drogok terjedése, amikor a használók mindenféle szemetet szúrnak, szívnak, vesznek magukba. Akik C listán lévő dizájner drogból 2 grammnál nem birtokol többet, szabálysértést követ el a hazai szabályozás szerint. Így ő a szabálysértési hatósághoz kerül, ahol pénzbüntetés, vagy közmunka büntetés szabható. Évek óta jelezzük, hogy az ilyen fiatalokat is küldhessék elterelésre is, hiszen Ők rendszerint fiatalok, akiknél igazán lenne értelme a megelőzésnek, az önismeret mélyítésének. Azt a választ kaptuk, hogy ezzel az az érzés keletkezne, hogy a drogokkal szembeni szigor enyhül. Ezek szerintem mind abba az irányba hatnak, hogy nincs Magyarországon lehetőség arra, hogy dekriminalizáljuk ezt a problémát. Lehet persze azt mondani, hogy miért fogyasztanak a fiatalok kábítószert, de sok olyan törvénytisztelő fiatal van, aki rohamivással mulatja az időt. Azt nem tartom életszerűnek, hogy a fiatalok szénsavmentes ásványvízzel szórakozzanak. A detoxikálóban látott rendkívül lerészegedett fiatalok esetében mindent mondhatunk az alkoholfogyasztásról, csak azt nem, hogy az kevésbé ártalmas, mint bizonyos drogok fogyasztása. Amikor felhívtam a figyelmet arra, hogy lejárt a stratégiánk, azt a választ kaptam, hogy egy komplex addiktológiai stratégia van készülőben, azonban a tippmixet nem lehet egy stratégián belül kezelni a heroin fogyasztással, véleményem szerint.
A Media Iuris nevében köszönöm Főorvos Úrnak az interjút!
