Cikksorozatom létrehozásához a fő motivációt az adta, hogy segítséget nyújtsak azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy melyik vonalon szeretnének haladni a jogászi pályán belül. Az előző két részben az ügyészek és a bíróság alkalmazottai kerültek rivaldafénybe, így már csak egy tradicionális jogászi pálya maradt hátra – ami a legnépszerűbb is a joghallgatók körében – az ügyvédi szakma.
Sokak számára vonzó lehetőség, hogy saját magunk főnökei lehessünk, talán ez az álom vezérli a fiatalokat abban, hogy az ügyvédi karrier felé orientálódjanak, hiszen egy ügyvédről a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy saját irodával rendelkezik, a saját beosztását ő állítja össze, tárgyalásokra jár és mindezzel sok pénzt keres. Azonban ezek csak az ügyvédi szakma felszínén található feladatok és „javadalmak”, ezen felül szerteágazó az ügyvédek feladata, és komoly kitartást, szorgalmat igényel ez a szakma, hogy a későbbiekben kifizetődő legyen.
Ügyvéddé válás
Hosszú út vezet oda, hogy ügyvédként praktizálhassunk és akár egy, a nevünkkel ellátott tábla kikerüljön egy ház falára. A jogi egyetem elvégzése után természetesen a sikeres jogi szakvizsga letétele és jogi végzettséget igénylő területen végzett három évi joggyakorlat igazolása szükséges. A háromévi gyakorlat csak akkor igazolható, ha a megkezdését megelőzően nyilvántartásba veszik az adatainkat, ezáltal az ügyvédjelölti névjegyzékbe bekerülünk. A gyakorlatot az ügyvédjelölt végezheti bírói, ügyészi vagy akár közjegyzői munkakörben is, csak egy évet kell ügyvédjelöltként tölteni. A gyakorlat elvégzéséről igazolást kell benyújtani ahhoz az ügyvédi kamarához, amelyhez csatlakozni szeretnénk.
Az ügyvédi kamara további feltételeket állít fel, amelyek teljesítése szükséges az ügyvédvilágba való belépéshez. Az ügyvéddé váláshoz egy ügyvédjelölti iskolát kell elvégezni, ez egy két és fél éves képzést jelent, amelyet egy féléves szakvizsga tanfolyam követ. Csak ezután teheti le az ügyvédjelölt a jogi szakvizsgát.
Kizárólag a fent említett képzések, gyakorlat és vizsgák teljesítése után léphet be valaki az ügyvédi kamarába, amelyet követően megkezdheti az ügyvédi praktizálást.
Mivel az ügyvédi tevékenység az élet számos területét lefedi, a folyamatosan változó körülmények arra ösztönzik az ügyvédeket, hogy tartsák a lépést a világgal, így a szakma gyakorlói úgymond életük végéig tanulnak, ezt az utóbbi időkben a „lifelong learning” kifejezéssel szokták emlegetni.
Az ügyvédi pályán való elindulásnak igen borsos ára van. Az ügyvédi kamarába való belépés során erkölcsi bizonyítványt kell benyújtani és egy bizonyos összegű regisztrációs díj befizetése után kerülhet be az adott személy az ügyvédi kamarába, aki a későbbiekben negyedéves tagdíj megfizetésére kötelezett. Az ügyvédeknek szükséges ügyvédi igazolvánnyal rendelkezniük és a praktizáláshoz szárazbélyegzőt kell igényelniük.
Az ügyvéd feladatai
Az ügyvéd feladatai igen széleskörűek. A polgári perekben képviseli az ügyfeleit, a büntető ügyekben a védelmet látja el. Talán ezeket az ügyvédi feladatokat ismerik a legtöbben és az embereknek is ezek jutnak az eszükbe, ha az ügyvédi tevékenységre gondolnak. Azonban, ezen felül az ügyvéd az ügyfeleinek a szükséges szerződéseket valamint beadványokat és más iratokat is elkészíti, továbbá ügyvédi letétet is kezelhet. Az ügyvédek jogi tanáccsal látják el az ügyfeleiket, ezen felül biztosítási, munkaügyi, és adóval kapcsolatos tanácsokat is adhatnak. Adott ügyvéd társasházak közös képviselői tevékenység ellátására is jelentkezhetnek, folytathatnak ingatlanközvetítői tevékenységet. Az okiratokat ügyvédi ellenjegyzéssel látják el; ez azt jelenti, hogy az ügyvéd tanúsítja, hogy az okirat megfelel a jogszabályoknak és az abban foglalt pontok a felek megállapodását, akaratát hűen tükrözik. Az ellenjegyzéssel az okirat teljes bizonyító erejűvé válik.
Aki ügyvédként tevékenykedik, az dönthet azzal kapcsolatban, hogy általános ügykörben mozog, vagy akár specializálódhat is egy-egy jogterületre. A speciálisabb ügykörű ügyvédi irodák leginkább a fővárosban vagy a nagyobb városokban találhatók meg, míg a kisvárosi, vidéki praxisok általános ügykörben tevékenykednek.
Az ügyvédek megítélése, sztereotípiák
Susan Daicoff az 1990-es években íródott tudományos munkájában az ügyvédek személyiségi jegyeit vizsgálta, és azt, hogy vajon megállapítható e bármilyen tulajdonság, amelyekkel az ügyvédek általánosságban rendelkeznek. Az eredményt tekintve elmondható, hogy az ügyvédek versengőbbek és eredményorientáltabbak, mint más emberek.
Egy-egy komoly döntés meghozatalakor az ügyvédek az emberek többségénél sokkal logikusabban, érzelmek bevonása nélkül és objektíven képesek meghozni a megfelelő döntést.
Egyes vizsgálatok alapján a szociabilitásban különböznek leginkább az ügyvédek. Az emberek zömével ellentétben az ügyvédek szívesebben támaszkodnak azokra a személyekre, akikkel az ismeretségük régre nyúlik vissza. Másokkal való társalgásuk alkalmával is inkább az intellektuális témákat kedvelik.
A sikeres ügyvédek toleránsak a kritikával szemben, azokat jól fogadják. A munkavégzésüket tekintve az ügyvédek a tervezést és a strukturális feladatvégzést kedvelik, őket egy amolyan „térjünk a lényegre” hozzáállás jellemzi.
Felhasznált források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
