Amikor kinyitom Az ember tvörösragédiáját, nem az az első gondolatom, hogy ezt egy jogász írta. Ugyanez elmondható szerintem A Szent Péter esernyőjéről, vagy a Tövisek és Virágokról. Nem tanultunk róla irodalom órákon, sokszor még csak meg sem említették, hogy mással is foglalkoztak, mint az írás vagy a színészet. Ebben a cikkben igyekeztem összegyűjteni pár olyan neves költőt és írót, akiknek – akár gyakorolták akár csak elvégezték – de közük volt a jogász szakmához és élethez.
Vörösmarty Mihály (1800-1855)
jogász, költő
Jogi tanulmányait oklevéllel, kitűnő minősítéssel végezte el, miközben már az írással is foglalkozott. A jog azonban sosem került olyan közel hozzá, mint az írás.
Kazinczy Ferenc (1759–1830)
jogász, író
Pesti joggyakornokként Batsányi Jánossal jó barátságot ápolt, és hozzá hasonlóan a felvilágosult modern eszmék híve volt. Célja és védjegye, ami miatt napjainkban is hangzatosan hat a neve, a nyelvújítás volt. Munkásságának köszönhetően kapott új, többnyire ma is beszélt formát anyanyelvünk. 1775-től a főiskolán a jogi tantárgyak mellé felvette a teológiát is, egy, az iskolába érkezett francia katonatiszttől pedig franciául tanult. 1779. szeptember 9-én Milecz Sámuel tornai ügyészhez utazott Kassára, ott kötött ismeretséget azzal a Rozgonyi Erzsébettel, aki első szerelme lett, és akivel a szerelmi szál hamar megszakadt.
Katona József (1791–1830)
főügyész, drámaíró
1813-ban Pestre került joggyakornoknak, miközben színtársulatokhoz csatlakozott. Életét két síkon is élte, kora reggel jogász volt, késő este színész és drámaíró. 1815-ben megírta a Bánk bánt, rá egy évre felfüggesztette színészi karrierjét, és teljes erővel a jogi pályára összpontosított.
1813. augusztus 22-én Halász Bálint pesti ügyvéd irodájába került, ahol mint joggyakornok és 1814-ben már mint hites jegyző működött 1815. november 22-ig. 1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább. Ebben az évben egy színház tervrajzát azonban elkészítette a kecskeméti tanács számára. A színház sorsát élete végéig szívén viselte.
„Természetére nézve komoly, hallgatag ember volt. Jellemének fővonásait: a ritka becsületességet, jó szivet, őszinteséget és igazságszeretetet folyton megőrizte. A szegények számára adakozott, ügyeiket díj nélkül vállalta el. Mint hivatalnok és magánember, a társadalmi életben egyaránt kedvelt egyéniség volt. A városban megjelent vándorszínészeknek általánosan ismert pártfogója és a városban és tanácsnál egyik legerélyesebb szószólójuk volt; amikor csak tehette, mindig megjelent az előadásokra, és ismerőseit is a színház látogatására buzdította.”
Mikszáth Kálmán (1847–1910)
jogász, író
1868-ban költözött Pestre jogi tanulmányokat folytatni, azonban diplomáját nem szerezte meg. Az irodalmi munkásságát előbbre valónak tartotta, de a jog világa mély nyomokat hagyott benne, ügyvédbojtár és szolgabírósági esküdt is volt. Életére és írói munkásságára nagy hatást gyakoroltak a bíróságon töltött napok: több művében is visszaköszön a jogászi hivatás iránt érzett csodálata és a jogi gyakorlaton szerzett élményei.
1866–1869 között joghallgató volt a pesti egyetemen. (Ezek az évei ismeretlen eseményűek, jogászkoráról később sem beszél szívesen. Afféle mezei jogász: ha elfogy a pénze vagy nem tudja kifizetni hónapos szobáját, hazamegy falujába szüleihez.) 1870-ben huszonhárom éves volt. Atyja bejuttatja Mauks Mátyás nógrád megyei szolgabíró mellé esküdtnek. Mauks Mátyás Balassagyarmaton lakik, Mohora községben van a földbirtoka. Szívesen látja maga mellett a fiatalembert, bevezeti családi körébe is. Az esküdt voltaképen vármegyei joggyakornok, a szolgabíró írnoka, némi ínséges napidíjjal. Mikszáth beleszeret a szolgabíró egyik leányába, a tizennyolc éves Mauks Ilonába, de nem kérheti meg szerelmese kezét, mert nincsen komoly állása s még jogi vizsgáit sem fejezte be.
1871. – Lemond esküdtségéről, beáll ügyvédjelöltnek egy balassagyarmati prókátor irodájába. A pörösködések, végrehajtások, vidéki kiszállások hamar kiábrándítják az ügyvédi foglalkozásból.
Vámos Miklós (1950–)
jogász, író
Édesapja, dr. Vámos Tibor (1911–1969) pécsi származású volt, aki a háború előtt jogi diplomát szerzett, később rendőr lett, végül az Újpesti Bőrgyárban lett jogász. A családban tehát a jogász hivatás már nem volt ismeretlen. Vámos Miklóst elsőre nem vették fel az ELTE bölcsészkarára politikai okokból, ennek is köszönhetően később változtatott a döntésén. Ugyanebben az évben felvették a budapesti jogi karra, így 1969–70-ben előfelvételisként Kalocsán katonáskodott. 1975-ben szerzett jogász diplomát. 1972-ben szerkesztője lett a Jelenlét című, a bölcsészettudományi karon megjelenő irodalmi folyóiratnak. A diploma után mégsem jogászként, hanem az Objektív Filmstúdió dramaturgjaként dolgozott 1992-ig.
Batsányi János (1763–1845)
jogász, költő
Joghallgatóként került be a pesti közélet magjába, ebben az időben kezdett el jobban mozogni az irodalom és a színház szféráiban is. A szabadkőműves szellemiséggel az egyetemen találkozott, és élete végéig megőrizte felvilágosult gondolkodását, mely műveiben is visszaköszön. Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett.
Forrás: 1
Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3, 4, 5, 6
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
