Következő cikkemben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiről fogok írni, azon belül is az ítéletek kötelező erejéről, illetve végrehajthatóságukról, továbbá egy emberi jogi szempontból érdekes ítéletet mutatok be az alábbiakban.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései kötelezőek?
Számos esetben pontatlanul tárgyalják különböző médiumok és híradások az említett bíróság ítéleteinek kötelező erejét, azonban nagyon fontos leszögezni, hogy igen, az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései kötelező erejűek. Hiszen éppen azért van olyan nagy jelentősége ennek az intézménynek, mert megvan minden jogosítványa és eszköze ahhoz, hogy az emberi jogokkal szembemenő magatartásokat, illetve eseményeket megvizsgálja és minden tőle telhetőt megtegyen annak érdekében, hogy a megsértett emberi jog a lehető legnagyobb mértékben reparálódjon. Továbbá mint a legtöbb bíróság, törekszik arra is, hogy ítéletei folytán a jövőben visszaszorítsa a hasonló eseteket. Azonban, mint általában minden kötelezettségnek, az ítéletek végrehajtásának kötelezettsége is jogi alapon áll, mégpedig nemzetközi egyezményen. Magyarország ratifikálta az egyezményt, amelyet a magyar jogba az Országgyűlés az 1993. évi XXXI. törvénnyel közvetlenül is beemelt. Az egyezmény tehát a nemzetközi jog szabályai és az alkotmány 7. §-a alapján kötelező Magyarországra nézve.
De nézzük, hogy mik azok a legfontosabb kötelezettségek, amelyeket az egyezmény alapján a részes tagállamoknak teljesíteniük kell:
- Az 1. cikk kimondja, hogy a részes államok kötelesek a joghatóságuk alá tartozó minden személy számára biztosítani az egyezményben található emberi jogokat.
- A tagállamok kötelesek végrehajtani azokat a határozatokat, amelyek meghozatalában félként – az esetek többségében alperesként – szerepeltek. Egyszerűen, ennek a szabálynak az a lényege, hogy Magyarország, mint az egyezményben részes állam nem döntheti el, hogy hajlandó-e végrehajtani a bíróság ellene hozott határozatát, hanem az kötelessége.
Az ésszerű időn belüli eljárás követelményének megsértése tárgyában hozott ítéletek
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának honlapján, az ítéletek között olvasgatva azt vehetjük észre, hogy a döntések meglehetősen nagy részében a kérelmező az „ésszerű idő” követelményének megsértése miatt nyújt be panaszt. Az Egyezmény 6. cikkének 1) bekezdése ugyanis a következőképpen szól:
“Mindenkinek joga van arra, hogy…bíróság… ésszerű időn belül… hozzon határozatot az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően…”
A rengeteg emberi jogi döntés közül – amelyek mind az ésszerű idő túllépése miatt benyújtott panaszok alapján indult eljárások eredményeképp születtek -, a következő ügyet választottam:
Cserjés kontra Magyarország
Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 34. cikke alapján tizennyolc magyar állampolgár 2007. december 4-én terjesztett a Bíróság elé.
Az ügy körülményei
Egy magántulajdonban lévő gazdasági társaság kérelmére 1996 májusában K. L. erdőmérnök felmérte, hogy mekkora kárt okoztak az egyik vadásztársaság felügyelete alá tartozó vadállatok a társaság területén. Ezt követően, ugyanezen év augusztus 1-jén a társaság kártérítési pert indított a vadásztársaság ellen, melynek tagjai a kérelmezők.
1997 márciusában a vadásztársaság megszűnt, ennek következtében az eljárás 1997. június 10-én a jogutódok megállapításáig felfüggesztésre került. 1999. március 6-án az eljárás folytatódott. A Kiskőrösi Városi Bíróság K. J. szakértőt nevezte ki a vadászház értékének felbecsülésére. A szakértő 2000. november 30-án nyújtotta be szakvéleményét. 2003. július 9-én a Kiskőrösi Városi Bíróság a felperes javára döntött, a határozatot azonban a Csongrád Megyei Bíróság 2005. február 23-án hatályon kívül helyezte. Később a megismételt eljárásban az ügyet a Szeged Városi Bíróság tárgyalta, mert Bács-Kiskun megye bírái elfogultságot jelentettek be. A bíróság ismét szakvéleményt kért K. L.-től az okozott kár összegének megállapítására. A szakértő 2006. január 24-én nyújtotta be szakvéleményét, majd 2006. március 3-án az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, melyben a felperes javára döntött. Ezt követően a kérelmezők fellebbeztek, és a fellebbezésben többek között azzal érveltek, hogy nem kapták meg időben a 2005. október 28-i tárgyalás jegyzőkönyvének másolatát, illetve megkérdőjelezték K. L. pártatlanságát. Fellebbezés nyomán a Csongrád Megyei Bíróság hatályában fenntartotta a Városi Bíróság ítéletét. A tárgyalás jegyzőkönyvét illetően a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Városi Bíróság nem volt köteles automatikusan megküldeni a jegyzőkönyvet. A bíróság továbbá rámutatott arra, hogy az alperesek jelen voltak a tárgyaláson, ahol jegyzeteket készíthettek, és nyolc napon belül észrevételeket nyújthattak be K. L. szakvéleményével kapcsolatosan, amit 2006. február 13-án kézhez kaptak. K. L. pártatlanságát illetően a bíróság hangsúlyozta, hogy ő volt az egyetlen szakértő, aki 1996-ban a helyszínen látta a kárt. Tíz évvel a károkozási esemény után a bíróság szerint újabb igazságügyi szakértő kinevezése haszontalan lett volna. Egyébként pedig a szakvélemény elkészítése során K. L. a bíróság utasításai szerint járt el, tehát mindent összevetve a panasz ezen részét nem tartotta a bíróság elfogadhatónak. A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely 2007. május 10-én hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. A határozatot végül 2007. június 14-én kézbesítették a kérelmezők számára.
Mint ahogyan az az eddigiekből kiderül, a kérelmezők főként azt panaszolták, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény- fentebb idézett- 6. cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő” követelményével. A figyelembe veendő időszak az alperesek vonatkozásában 1999. március 6-án kezdődött, amikor a kérelmezők jogutódként megnevezésre kerültek, és 2007. május 10-én zárult le. Így az eljárás három bírósági szinten körülbelül nyolc évig és két hónapig tartott. Az eljárás ezen hosszára figyelemmel a kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
A kérelmezők továbbá az eljárás tisztességtelen voltát is panaszolták, a szakértő pártatlanságára és a jegyzőkönyv meg nem küldésére hivatkozva, ám ezeket a Bíróság elfogadhatatlannak nyilvánította.
Ezzel ellentétben az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá nyilvánította, illetve megállapította, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették, továbbá megállapított különböző összegeket, amelyeket az alperes államnak a kérelmezők számára kell megtérítenie.
A gyakorlat azt mutatja, hogy az ehhez hasonló elhúzódó eljárások esetében általában elfogadják a panaszt, ám sok esetben mégis elutasítják azt, azzal érvelve, hogy az eljárás éppen a panaszos fél halogató magatartásai végett ért véget sokkal később a tervezett vagy várt időpontnál.
Sziasztok! Tóth Melitta Noémi vagyok, a PTE ÁJK negyedéves jogász szakos hallgatója, és a MediaIuris csapatának egyik szerkesztője. Szeretem a változatosságot, többek között érdekel a gasztronómia, a kriminológia és a sport világa is, így ezekben a témákban biztosan találhattok majd általam írt cikkeket.
