A szakítás egy nagyon nehéz dolog, ezt mindenki tudja. Akkor is, ha közös döntés, akkor is, ha mi hagyjuk el a párunkat vagy éppen minket hagynak el. Nehéz a hirtelen fellépett magánnyal és a sok változással megbarátkozni, de mint mindig, az idő segít. Ezt mindenki máshogy éli meg, sokan haragot, sokan bánatot, sokan elkeseredettséget éreznek ilyenkor. De vannak persze kivételek. Sokszínűsége miatt is többek között ez az egyik legnépszerűbb téma az irodalomban, hiszen legtöbbször ez a romantikus regények alapja vagy pedig rengeteg vers ihletője. Emiatt pedig hoztam Nektek néhány klasszikus magyar verset, ami szintén ezt a témát dolgozza fel. A verseket a linkeken megtaláljátok, én pedig összegyűjtöttem róluk keletkezésük történetét, ami talán segít jobban megérteni őket.
Ady Endre – Elbocsátó, szép üzenet
Kezdeném is az örök klasszikussal, Ady Endre Elbocsátó, szép üzenet című versével. Ezzel már valószínűleg mindenki találkozott irodalom órán, tehát nem is szeretném túlságosan részletezni, csupán a lényeget mondanám el. A vers maga 1912-ben íródott, amiben a költő a jól ismert Lédával (Diósy Ödönné Brüll Adél) szakít véglegesen. A pár kapcsolata sosem volt felhőtlen, Ady szerelmes verseit mindig átszőtte a szenvedély mellett rengeteg más negatív érzelem is. Ezek a versek nem a meghitt, kedves szerelemről szólnak, hanem inkább arról, hogy pusztítják el egymást. Ennélfogva a szakítóverse is elég kemény, lenéző és megalázó hangnemű, amit ráadásul a Nyugatban meg is jelentettek. A vers után a nő állítólag kért még egy találkozót a költőtől, de az nem ment el. A kapcsolat tehát nem szép módon ért véget, de tudniillik már a legelején is halálra volt ítélve korukban, hiszen a nő férjezett volt és idősebb.
Radnóti Miklós egyike személyes kedvenceimnek. Mindenki ismeri szívszaggató történetét az egyedül maradt Gyarmati Fannival és gyönyörű szerelmes verseit, melyek e lányhoz szólnak. Viszont, ha egy kicsit jobban belemerülünk a témába, rájövünk, hogy a pár élete és kapcsolata nem is volt olyan felhőtlen, boldog és feltétel nélkül szerelemmel átitatott, mint ahogyan azt hittük. A pár 1926-ban találkozott először, ugyanis ugyanahhoz a matektanárhoz jártak. Ám megismerkedésük után a költőt gyámja Csehországba küldte tanulni, ahol megismerkedett egy bizonyos Tini nevű német lánnyal, akivel szintén romantikus kapcsolatba kezdett. Itt Radnóti egyszerre levelezett mindkét lánnyal, verseit, amik ekkor keletkeztek kettejüknek írta. Egy év után azonban hazatért és elfeledte külföldi kedvesét. Ez a vers is e lányhoz szól. A pár élete viszont ezután sem lett jobb, sokszor szegénységben éltek, sokat vitatkoztak és a háború is szétválasztotta őket. Mindkét fél ezenkívül megcsalta a másikat, tehát az oltárnál úgy tűnik egyikük sem fogadott igazi hűséget az 1935-ben tartott esküvőn.
Nemes Nagy Ágnes – Egy ismeretlen
Nemes Nagy Ágnes munkásságát személy szerint annyira alaposan nem ismerem, viszont, ha az ember megnéz róla pár fotót, azonnal azt gondolja, milyen gyönyörű nő volt és biztosan mennyi udvarlója akadt az évek során. Ez a valóságban is így volt, viszont a sok hódoló ellenére a költőnőnek csupán egy férje volt. Ezzel a férfivel, azaz Lengyel Balázzsal már akkor találkozott, amikor volt vőlegénye, így választás elé került, de a nő végül Balázs mellett döntött és megbontotta jegyességét. Ezután nem is kellett sok idő ahhoz, hogy a pár egybekeljen. A szerelem idillinek és tökéletesnek tűnt akkoriban, hiszen Ágnes férje maga is irodalomkedvelő volt, így a költőnő nem is számított rá, hogy egyszer talán házasságuk véget érhet. A történelem azonban közbeszólt és az ’56-os forradalom után Balázs börtönbe került, így elszakadt kedvesétől. Börtönléte alatt azonban Szabó Magdával üzent feleségének, miszerint el akar válni. A válás után írta meg ezen művét.
Reviczky Gyula- Szerelmi epilóg
Reviczky Gyula verse nagyban eltér a többiről, ugyanis ez nem egy klasszikus szakító vers, mivel nem is volt kapcsolat közte és a hölgy között, akihez írta. A költő nagyon elszegényedett és nem talált állást, ezért egy ismeretlen hölgy, Bakálovich Emma segített neki úgy, hogy beajánlotta egy ismerőséhez tanítónak a férfit. Így anyagilag talpra tudott állni, ám volt ennek egy hátulütője is, mivel a férfi halálosan beleszeretett a segítőkész nőbe. Onnantól fogva az összes szerelmes verse hozzá szólt, megszületett az Emma-ciklus. Amikor azonban a költő teljesen összeszedte magát és kész lett volna új életet kezdeni Emmával a hölgy visszautasította őt, mert nem ilyen életre vágyott. Tehát hétköznapi értelemben vett szakítás nem történt, a verssel a költő csupán magát a szerelmet és életének azt a szakaszát kívánta lezárni. Elhangzik benne, hogy ezután majd elnémul, azonban később is, egészen halála napjáig születtek olyan versek, amelyek megmentőjéhez szólnak.
Szabó Lőrincz – Semmiért egészen
Szabó Lőrinc „szakítása” talán a legtragikusabb mind közül. A költő 1921-ben házasodott össze feleségével, Mikes Klárával és egészen halála napjáig együtt is maradtak. Házasságuk azonban nem volt olyan szép, idilli és hűséges, mint ahogyan azt elképzeljük. Klára egész életében nagyon-nagyon szerette párját, így lényegében bármit eltűrt neki, még azt is, hogy 25 éven keresztül szeretőt tartott mellette. Nagyon nehezen élte meg a megcsalást, mégsem vált el férjétől. Ám amikor megtudta, ki a szerető, hatalmas haragra gerjedt. Na de miért is? A költő titkos szeretője nem volt más, mint feleségének egyik régi barátnője, akit rengetegszer megsegített szegénysége miatt. Klára öngyilkossággal fenyegetőzött, ha a viszonyt nem hagyják abba, pedig mielőtt megtudta volna, ki a szerető, még abba is majdnem beleegyezett, hogy hármasban éljék le életüket. Mivel azonban a felismerés után ez szóba sem jöhetett a két szerető elbúcsúzott egymástól egy időre, de később újra találkozgatni kezdtek. Erzsébetnek, a költő szeretőjének viszont anyagi gondjai akadtak és újra szegénységbe került, élete zátonyra futott. 47 évesen ezért véget vetett saját életnek. Erre az alkalomra írta meg Szabó Lőrinc eme versét.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
