A boszorkányperekről már olvashattatok korábban oldalunkon. A boszorkányüldözések Magyarországon nagyjából a 12. században, Könyves Kálmán idejében indultak meg. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a középkorban mindenhol sokkal nagyobb intenzitással keresték és ítélték el a boszorkányokat, mint hazánk területén, így kifejezetten Baranya megyében is nagyobb kultusza, hagyománya is fennmaradt a boszorkányságnak a művelőinek körében.
A leghíresebb magyarországi boszorkányper – Szeged
Ha a magyarországi boszorkányperekről beszélünk, természetesen meg kell említenünk a szegedi pert is, ami a kivégzések száma alapján méltán vált a leghíresebbé. A pert a hatóságok kezdeményezték, a boszorkánypereknél már megszokottan tapasztalható tömeghisztéria volt a háttérben meghúzódó ok. Az emberek félnek attól, amit nem ismernek, és ha valakinek a környezetében gyanúsan sok haláleset vagy esetleg túl sok fekete macska tűnt föl, könnyen a máglyán végezhette. Senki sem volt biztonságban. A szegedi boszorkányok és varázslók (férfi boszorkányok, mágusok, kinek hogyan tetszik) legnagyobb hibájuk a foglalkozásuk (Kökényné Nagy Anna bába foglalkozása miatt került kínvallatásra) vagy esetleg különleges helyen lévő, vagy furcsa formájú anyajegyük volt. A gyanúsítottakat vízpróbának és mérlegpróbának vetették alá, aki „könnyűnek találtatott”, azt elítélték. Hosszú tűkkel szurkálták őket, hogy az ördög testi bélyegét megtapasztalhassák rajtuk. Testük ezeken a pontokon érzéketlen volt, nem vérzett
A kínvallatások során többen elhunytak, vagy végeztek magukkal a tömlöcükben. A végső ítéletet 1728. július 21-én hozták meg, majd két napra rá, július 23-án hajtották végre, 12 embert kötöztek ki a Boszorkányszigeten leszúrt négy karóhoz, és egyszerre, elevenen égették el őket.
A szegedi Boszorkánysziget azóta sem közkedvelt hely.
Kevésbé ismert, de furcsa perek
Pozsony vidéke, 1574. Bornemisza Péter tudósítása a Pozsony vidékén elégetett boszorkányokról
„Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kik éjjel macska képébe szökdécselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolók, tánczosok, részegesek, paráznák egymás között, kik féllábbal kis gyermecskéket czégérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveltek, kik közzül nem régen is 1574 esztendő tájban Poson felé sokakat bennek megégettenek. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mivel az ördög. De mind azért, hogy végre elveszesse őket.”
Selmeczbánya. 1581. Egy Borbála nevű asszony holttestének elégetése, aki halálos ágyán bevallotta, hogy boszorkányságot űzött
„Egy Borbála nevű asszony halálos ágyán vallomást tett, hogy az ördöggel szövetkezve boszorkányságot űzött, magzatelhajtást gyakorolt s az oltári szentséget is meggyalázta. Nem lévén már éltében büntethető, holt testét égették el.”
Kolozsvár, 1584. A város ügyészeitől boszorkánysággal vádolt Szabó Kató ügyében először a vádhatóság tanúit hallgatták ki, azután a Szabó Kató védelme részére hallgatták ki a tanúkat. Ezek után ítélet, mely a terhelő körülmények részletes elősorolása után elégetést határoz. (részletek a legrégebbi magyar nyelvű tanúkihallgatásokból és ítéletből)
„Szőcs Krestel vallja: Filemmel hallottam Szabó Kató szájából, hogy így fenyegette meg Fazekas Boldizsárnét: te kis peresztely, (sic!) én miattam, meglátod azt, meg kell veszned.”
„Sofia Szőcs Jakabné vallja: Szolgáló leány valék, Hersel Mártonnál szolgáltam. Láttam ez Szabó Katótól, hogy az szobaajtó előtt való küszöb követ felverte és sóval, hamuval hinté meg az helyet és Hersel Mártonnéval háromszor léptette által.”
„Sófia Varga Simonné vallja: Ez elmult hétbe jöve hozzánk, hogy a legényt megkenje és csak eczetet hoza. Kérdém miért nem hozna írat, azt mondá: nem merek hozni az félét, mert azt mondják, hogy boszorkány vagyok.”
„Azért holott keresztyén emberekhez efféle bűbájosság nem illendő, sőt az Úr Isten ez féle emberekre, kik ilyen életben élnének, büntetést és tilalmat vetett: tetszik a törvénynek, hogy elsőbben megkínoztassék ez Szabó Kató és annak utánna halált szenvedjen.”
Kolozsmegye, 1593. Feljegyzés Kolozsvár város számadáskönyvében egy boszorkány elégetésének költségeiről.
„Egy asszonyt égetének meg, kit az vármegye ispáni fogattak itt meg és az vármegye ispáni többet nem adtanak 3. forintnál. Nem érték meg vele az költséget, Adatott bíró uram az poroszlóknak forint. 2.”
Debreczen, 1626. Ormos Erzsébet boszorkánypere és itélet elégetésre; mivel azonban terhes volt, javulást fogadó reversális mellett kegyelmet nyert.
„Tátos Erzsének sententiájának (mely az tüzre itélte) executiója igy halada el, hogy nehézkesnek találtatott lenni. Köti penig arra magát, hogy soha az féle Tátos ördöngösségben nem él, nem csalárdkodik olyan hazugsággal, hogy ő Tátos és az sárkányok neki közössi (mert ugyanis az maga nyelve vallására kellett volna meghalni)…”
Marosszék, 1646. Egy itélet : lófarkon való meghurczoltatás és négygyé vágatás
„Deliberatum: Mivel constal az gonosz fogoly asszonynak az ő gonosz cselekedeti, mert az actor világosan doceálta őt bizonyságokkal, hogy ez az asszony részes Péter Mihályné Zankó János leánya halálában; annak felette mind paráznaságáról, mind lopásárul, mind bűbájosságáról sokat doceál: tetszett az törvénynek, az fogoly asszony vonassék torturára, hogy vallja ki complextársait, annak utánna lófarkra köttessék s az piaczot kerüljék meg vele s azután vágassák négygyé, tétessék négy karóba.”
A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Digitális Univerzuma egy nagy összefoglaló művet digitalizált: Komáromy Andor szerkesztette egybe a magyarországi boszorkányperek iratait még 1910-ben. Összesen 461 közleményt, iratot gyűjtött egybe. A felsoroltakon kívül még rengeteg perről ad leírást Komáromy, ami egyrészt korleírásként is alkalmazható, de pusztán érdekességként is funkcionálhat azoknak, akik érdekeltek a témában.
Képek: kiemelt kép, kép1
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
