Minden év január 19-e a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja, az erre vonatkozó indítványt a Magyar Országgyűlés 2012 decemberében fogadta el egyhangúlag. Ezen a napon, január 19-én hagyta el 1946-ban az első vonat Budaörsöt a hazájukból elüldözött német lakossággal. A kitelepítettek egész életük munkáját hagyták itthon, továbbá ismerőseiket, barátaikat. Egy kis batyun kívül semmit sem vihettek magukkal.
A potsdami konferencia
A potsdami konferencián a győztes nagyhatalmak arra az egyezségre jutottak, hogy a Lengyelországban, Csehországban, illetve Magyarországon élő német lakosságot, de legalábbis annak egy jelentős részét át kell telepíteni Németországba. A megállapodás szerint mindez „szervezett és humánus módon” kellett volna végbemenjen. Az áttelepített német lakosságot arányosan tervezték elosztani valamennyi megszállási övezet között. Fontos kiemelni, hogy ezzel az egyezséggel a nagyhatalmak már megkezdődött folyamatokra reagáltak, hiszen Csehországban, illetve Lengyelországban már elkezdték elűzni a német kisebbséget, méghozzá igen erőszakos módszerekkel. Továbbá hazánkban is jelezte a politikai vezetés, hogy meg kíván szabadulni az országban élő német identitású polgároktól.
Mik voltak az okok?
Számos ok húzódott meg amögött, hogy miért is került sor a magyarországi németek kitelepítésére. Alapvetően a német kisebbség elhurcolását természetesen a kollektív bűnösség elvével magyarázták. Egy másik indok, ami hazánk akkori vezetősége számára a kitelepítés mellett szólt, hogy ezáltal Magyarországnak megnyílt a lehetősége arra, hogy realizálhassa nemzeti homogenizációs programját. Továbbá 1945 márciusában kihirdetésre került a földreform, mely a szegényparaszti-agrárproletár réteg földhöz juttatását, illetve letelepítését részben a magyarországi németek birtokainak, ingatlanainak elvételével valósította meg. Végül azt a problémát is meg kellett oldani, hogy helyet biztosítsanak a Felvidékről, illetve a Délvidékről ide menekült magyarok számára.
A 12. 330/1945. M. E. számú kormányrendelet
A 12. 330/1945. M. E. számú kormányrendelet, mely a magyarországi németek Németországba való áttelepítéséről szólt, a Minisztertanács által került elfogadásra december 22-én. E rendelet kimondta, hogy minden olyan személy köteles Németországba települni, aki az 1941-ben tartott népszámláláson németnek vallotta magát. Továbbá köteles volt az áttelepedésre az is, aki a korábban magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, illetve az is, aki a korábbiakban tagja volt a Volksbundnak vagy a Waffen-SS-nek. Azoknak, akik a rendelet hatálya alá estek, zár alá vették minden ingatlan, illetve ingó vagyonát. Az érintettek kártérítést nem kaptak.
A rendelet ellen több ismert személy, köztük politikusok, művészek is tiltakoztak. „(…) Az embertől otthonát, környezetét, faluját, házát, földjét, kenyerét, vizét emberségesen elvenni nem lehet. És ez ellen akarunk mi felszólalni és ez ellen kell az egész magyar társadalomnak tiltakoznia.”
A kitelepítés menete
Először a Budapest környéki falvak német nemzetiségű lakossága került kitelepítésre, ezt követte dunántúli, a Duna-Tisza közi, végül a tiszántúli lakosság. Egy-egy község lakóinak kitelepítése pár nap leforgása alatt végbement. A magyarországi németek többségét Németország amerikai, kisebb hányadát pedig a szovjet megszállási övezetébe telepítették át. Sokan nem békéltek meg sorsukkal, és kitelepítésük után nyomban visszatérési stratégiákat kezdtek el kidolgozni. 1946 és 1949/50 között mintegy tíz-tizenötezer személy illegálisan tért vagy szökött vissza hazájába, Magyarországra. 1949. október 11-én jelent meg az a kormányrendelet, amely eltörölte a németek kitelepítését. E rendelet biztosította a német nemzetiségű lakosoknak az állampolgári jogokat, illetve megszüntette a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.
Cikkemet az ismert magyarországi német költő versével zárnám.
Josef Michaelis: Agonie
Nach dem Zweiten Weltkrieg
wurden wir als Faschisten verschrien
dann in die weite Welt vertrieben…
Bald wurden die Vereine
der Hierbleibenden aufgelöst
dann unsere Namen geändert
dann unsere Häuser weggenommen
dann unsere Schulen gesperrt
dann unsere Priester zum Schweigen gebracht
dann unsere Bräuche verboten
dann sangen unsere Mütter keine Wiegenlieder
dann sprachen wir untereinander nicht mehr Deutsch
dann radebrechten wir unsere Muttersprache
dann ließen wir unsere Friedhöfe
verwildern
dann…
zuletzt gaben wir
unseren Glauben auf
HEUTE HABEN WIR SCHON
EIN MINDERHEITENGESETZ
Jetzt bedeuten wir dem Westen nur billige Arbeitskraft
jetzt werden wir als Touristenattraktion gezeigt
jetzt werden sich die
Gegensätze mit der Mehrheitsnation zuspitzen
jetzt säen wir wieder Uneinigkeit unter uns
jetzt verscheiden unsere
noch deutsch sprechende Großeltern
jetzt vermodern unsere Stammbäume
jetzt wir die allerletzte Wurzel herausgerissen
von uns selbst
jetzt vergeuden wir
die zurückgelegten Kreuzer unseres Erbes
jetzt verkaufen wir unsere
noch auffindbaren Volkstrachten
jetzt stehen wir splitternackt da
jetzt drehen sich unsere Ahnen im Grabe um
jetzt schnitzen wir unsere eigenen Grabhölzer
jetzt bekommen wir die letzte Ölung
Jetzt…
Jetzt atmen wir noch
Jetzt möchte ich doch hoffen…
HEUTE LERNEN UNSERE NACHKOMMEN
IM KINDERGARTEN
ALS MUTTERSPRACHE
EINE FREMDSPRACHE
Most magyarul folytassam?
(Soll ich jetzt ungarisch fortsetzen?)
1993
Képek forrásai: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
