Kalandregénybe, illetve filmvászonra illő élete volt Vay Péternek, annyi mindent csinált, hogy másnak három élet is kevés lenne rá. Életútján uralkodókkal, egyházi vezetőkkel, politikusokkal, művészekkel, nagy történelmi egyéniségekkel találkozott, tárgyalt, tartott kapcsolatot. Jóformán mindenkit ismert azok közül, akik meghatározták a XIX. századvég, a késő romantika korától az első világháborúig tartó időszakot. Az utolsó közel húsz évét teljes szerzetesi magányban töltötte: az egykor nyughatatlan utazó, író és diplomata Assisi ferencesei között fejezte be tartalmas életét, olyannyira kámforrá vált, hogy még kortársai emlékezetéből is „kikopott”, halálának pontos időpontja ismeretlen, egyházi nekrológja megírásakor azt sem tudták, ki is volt valójában.
Arisztokrata, jogtudós, pap, diplomata, utazó – világpolgár. Címzetes püspök, misszionárius világutazó, író, Kelet-kutató, aki minden vagyonát karitatív célokra fordította. Szabálytalan életút, amelyet besorolni, lehatárolni szinte lehetetlen, ám ennek ellenére tökéletesen kerek. A katolikus missziókat, királyi udvarokat és szegénytelepeket egyaránt vizitáló pápai küldött, gróf Vay Péter címzetes püspök a XX. század első évtizedeinek nemcsak sokat látott szemtanúja, hanem krónikása és több területen haladó szellemiségű alakítója is volt. A földet öt alkalommal megkerülő lelkipásztor neve napjainkban leginkább kiállítások összefüggésében kerül elő itthon. Több mint 2300 tételt számláló távol-keleti anyaga ugyanis a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egyik legjelentősebb alapgyűjteménye.
De ki volt Vay Péter, hogyan és honnan indult e nem mindennapi életút?
Az elszánt diplomata
A nagy múltú vajai és laskai grófi család sarját a fontos politikai szerepeket betöltő édesapja, Vay László, József főherceg főudvarmestere a kor társadalmi elitjét tömörítő kormányzat jövőbeli oszlopos tagjának szánta. A tehetséges, nívós háttérrel, széles baráti körrel rendelkező, bohém arisztokrata ifjú számára minden körülmény és lehetőség megadatott ezen ambiciózus tervek megvalósításához. Vay Péter pályafutása 19 éves korától töretlenül ívelt felfelé: felsőfokú tanulmányait 1882-ben Budapesten, a Királyi Magyar Tudományegyetemen joghallgatóként kezdte. Ezzel a hatodik Vay lett a ,,pesti jogi kar” almanachjában. A kor szokásai szerint a család élmény- és tapasztalatszerző európai egyetemi „körutat” készített elő neki: Németországban, Svájcban, Angliában, majd Franciaországban tanult, miközben a művészetek iránt korán megnyilvánuló szenvedélyének is hódolhatott. Vay Péter protestáns arisztokrata fiatalemberből lett katolikus pap. XIII. Leó pápa megbízásából missziós szolgálatot vállalt a Katolikus Egyház javára az Ó- és az Újvilágban egyaránt: szentszéki diplomataként Ázsiában, Amerikában vizitált, előadásokat tartott Európa-szerte, Ausztráliában, Új Zélandon, gyakran itthon is, például az Iparművészeti Múzeumban a spanyol művészetről.
Uralkodókkal, egyházi vezetőkkel, politikusokkal, nagy történelmi családok leszármazottaival tárgyalt, 1897-ben egy delegáció tagjaként részt vett Viktória királynő gyémántjubileumán az Egyesült Királyságban, de járt a Góbi-sivatagban, az Ararát hegyén, Kalkuttában és Koreában is. Szentszéki diplomataként bejárta a világot, hiánypótló missziós szolgálatot végezve XIII. Leó pápa és a katolikus egyház javára. Hazája érdekeit szem előtt tartva egyik kelet-ázsiai útján Japánban jelentős megbízást teljesített: magyar kérésre és anyagi támogatással, jó érzékkel vásárolt japán műtárgyakat (közel 2300 darabot) a Szépművészeti Múzeum számára. Mindeközben szüntelenül írt, alkotott, előadott: számos magyar és idegen nyelvű könyv szerzője, műfordításokat, kétszáznál is több ismeretterjesztő tárcát, esszét, hosszabb-rövidebb cikket publikált. Utazásai alkalmával elhangzott előadásainak számát megbecsülni sem lehet, csak ausztráliai és új-zélandi útja során kétszázötven alkalommal beszélt közönség előtt. Kelet-ázsiai témájú művészettörténeti előadásaiban és írásaiban újfajta, az ázsiai művészet egészére kitekintő szemléletmód meghonosítására törekedett.
Ott volt a Titanic mentésekor…
Vay Péter nagyon sokat utazott. Papi szolgálata során hajókáplánként több tízezer, Egyesült Államokba kivándorló magyar menekülttel került kapcsolatba és nyújtott számukra lelkipásztori segítséget. A hajókon való pasztorációt gyakorlatilag ő találta ki, és közbenjárására javultak a fedélzeten összezsúfolódott „migránsok” utazási körülményei is. Letelepedésük után látogatta és erősítette őket újvilági otthonukban – eljutva a legtávolabbi bányászfalvakba is Kanadától Közép-Amerikáig. Az életéről és világmissziójáról szóló regényt, a Kelet és a diplomácia művészete címmel Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője, a Szuverén Máltai Lovagrend diplomatája; Pallós Tamás, az Új Ember kulturális szerkesztője és Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója, Vay távol-keleti szerzeményezéseinek „őrzője” vetette papírra. Egy, a kötetben szereplő kép tanúsága szerint Vay Péter 1912-ben szentmisét mutatott be a Carpathia gőzhajó fedélzetén a magyar kivándorlóknak New York felé: sorsszerű egybeesés, hogy Fiume felé visszaúton a hajó, a fedélzetén Vay Péterrel az elsüllyedt Titanic utasait mentette.
Rokonai között voltak a kor ismert spiritisztái, szellemidézői is
Olyan különc, polgárpukkasztó figurák, mint a nőként született, de fiúként nevelt Vay Sarolta/Sándor, a magyar irodalom George Sandja. A későbbi püspök királyok és császárok társaságában mozgott, rokoni és baráti kapcsolatai révén hazajárt a spanyol, brit, német és osztrák udvarokba .A magyar sajtó is kitüntetett érdeklődéssel figyelte – ma talán celebként írnának róla, televíziós műsorokba hívnák be.
Cholnoky Jenő földrajztudós szerint Vay gróf nyílt szemmel, a nagyvilágban való jártasságát tanúsító magas horizontról s valódi apostoli jó lélekkel ítélte meg az utazásai során megismert népeket.
Hold a felhők felett – Japán varázsa
A római katolikus missziók vizitálása során pápai megbízásból az egész világot bejárta, 1902 december közepén lépett először Japán földjére. Három hónapot töltött ekkor Japánban, és számos ismeretségre tett szert. Második alkalommal 1907. április 1-jén Kanadából érkezett a szigetországba. Először Jokohamában, majd Tokióban töltött el több mint egy hónapot. 1907. április 15-én levélben tett ajánlatot, hogy ott tartózkodása alatt a Szépművészeti Múzeum részére japán vízfestményekből, rajzokból és metszetekből kollekciót állítana össze, amely a XIII. századtól kezdve tanulságosan és jó példányokon keresztül mutatná be Kelet-Ázsia grafikai művészetét.
A japán gyűjtemény összeállításakor Vay elsődleges célkitűzése az elérhető legteljesebb áttekintést nyújtó japán metszetanyag felgyűjtése volt, amely mellett bronz tsubákat (kardmarkolatvédőket) akart még beszerezni. „Isten segítségével a munkával elkészültem, […] háromezer darabból álló gyűjteményt küldünk haza. Ne csodálkozzék, először van az életben szerencsém, most se magam számára” – írta elvégzett munkájáról. A gyűjtemény nagysága az 1909-es leltár tanúsága szerint 2337 tárgyat számlált, amely a következőképp oszlott meg: 1093 fametszet, 338 festmény, 719 kisplasztika, 176 (fametszetes) könyv és 11 faszobor.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
