Ahogy azt már korábban megírtuk, a karon elindult dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina tanárnő vezetésével egy új online kurzus, amelynek utolsó foglalkozására 2020. november 27-én, szerdán került sor. A „Hogyan tartsunk emlékezetes egyetemi kiselőadást” nevezetű workshop zárásának alkalmával a hallgatók bemutathatták saját prezentációjukat és azt, hogy milyen lényeges elemeket sikerült elsajátítaniuk a kurzus során. Az izgalmas előadások után közösen összefoglalták és értékelték egymás prezentációját a hallgatók. A kurzuszárás alkalmából készítettük el ezt az interjút a tanárnővel.
Én ugyan ismerem a kurzus felépítését, de néhány mondatban elmesélné az olvasóknak, hogy kiknek is szól ez a kurzus és miért valósították meg?
dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina: Miért döntöttünk úgy, hogy legyen egy ilyen kurzus? A kérdést két irányból közelíteném meg: egyrészt a PTE-n fut egy olyan EFOP pályázati program, amelynek központjában most a tanulástámogatás, illetve a tanulásmódszertani kérdések voltak, és a karról engem kértek fel, hogy a tanulástámogatási részt vegyem kézbe és dolgozzam ki. Másrészt az ÁJK-n már néhány éve megfogalmazódott, hogy a kommunikációs készségek fejlesztése lényeges a jogász hallgatóink számára is, így a jogász képzésnek az új tantervébe már bekerültek olyan tárgyak, mint a jogászi képességek megalapozása vagy a kommunikációs ismeretek, de ezek még mindig nem tudnak kellő gyakorlati felkészítést adni minden téren. A saját szemináriumaimon láttam, hogy sokszor, amikor kiselőadást tartanak a hallgatók – annak ellenére, hogy nem az egyetemen találkoznak ezzel először – többen akadnak, akiknek ez nehézséget okoz. Izgulnak, mert ez egy olyan kihívás, ami az egyetemen mégiscsak más, mint a középiskolában volt, esetleg nem tudják pontosan, mik az oktatói elvárások, vagy éppen nem szeretnek mások elé kiállni. Ám vannak olyan kurzusok, amelyek teljesítésének bizony egy prezentáció megtartása a feltétele. Felismertük, hogy nem várhatjuk el azt a hallgatóinktól, amit egyébként nem tanítunk meg, vagy nem mondjuk el pontosan nekik, mik a kritériumok. Ezt gondoltam változtatandónak és áthidalhatónak ezzel a kurzussal: egyrészt a hallgatók megismerik a kiselőadásokkal kapcsolatos oktatói igényeket, de emellett persze azt is, hogyan tudnak olyan megragadó kiselőadást tartani, amelyik a hallgatótársaik számára is érdekes lesz.
Hogyan értékelné a hallgatók részvételi arányát és munkáját a kurzus során?
dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina: Először is nagyon örülök, hogy mind nappali, mind pedig levelező munkarendű hallgatók jelentkeztek a kurzusra. A meghirdetéskor arra számítottam, hogy a nappali munkarendben tanulók lesznek túlsúlyban, de nagyjából azonos arányban voltak mindkét részről. Ez arra is rámutatott, hogy gyakran a képzésben, mivelhogy a jelenléti oktatás nagy részében a nappali jogász hallgatókkal találkozunk, az ő képességeik fejlesztésén van a hangsúly, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a levelezősöket sem. Amellett, hogy a többségük dolgozik és nagyon sok más egyéb teendő mellett végzi az egyetemet, mégis van igényük arra, hogy pluszt is kapjanak és igénybe vegyenek. Nekem például ez egy komoly tanulság volt, amikor megtapasztaltam, hogy mekkora lelkesedéssel vettek részt a levelezős hallgatók is.
Amit tehát elsőként kiemelnék a hallgatói hozzáállásból, az a buzgalom, ahogy egyrészt a résztvevők nagy része végigcsinálta és hosszú órákat áldozott rá, másrészt az aktivitásuk a workshop során. Ami a végeredményt illeti, örömmel és büszkeséggel töltött el, amikor végignéztem a kiselőadásokat, és felfedeztem azokat az elemeket, melyekről a kurzus során beszéltünk, és azoknak a hatását is láttam a többi hallgatón. Ahogyan pedig elmondták egymás prezentációjáról a véleményüket, abból mindez szintén visszatükröződött. Annak ellenére, hogy néhány jelentkező végül idő vagy energia hiányában mégsem tudott csatlakozni vagy együtt haladni a csoportokkal, így 1-1 alkalmat követően sajnos lemorzsolódtak, mégis csupa pozitív élményről tudok beszámolni és jó érzésekkel töltött el a hallgatók hozzáállása.
Az Ön véleménye szerint, sikeres volt a kurzus és a résztvevő hallgatók fejlődtek prezentációs készségeik terén?
dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina: Mindenképpen! Nem csak az aktív részvétel volt az, amit rendkívül értékesnek tartok, hanem az együttműködés is ténylegesen megvalósult. A fejlődést nyilvánvalóan nem tudom úgy kiértékelni, hogy összevessem a kurzust záró bemutatókat kinek-kinek a korábbi prezentációival, hiszen egy diákkörösöm kivételével nem láttam senkit, előtte hogyan is adott elő. Tehát ezt elsősorban a hallgatók magukon tudják lemérni. Azonban amikor látom egyes most oktatott elemeknek a megvalósulását, az egy olyan biztató visszajelzés számomra, amely arra mutat, hogy valóban magukkal tudtak vinni valamit abból, amit át szerettem volna adni. Ha pedig azt nézzük, hogy a jelentkezők közel fele az előzetes kérdőíven azt írta, hogy soha életében nem tartott előadást mások előtt, és néhányan még egyáltalán nem használták a PowerPointot, akkor az, hogy a kurzus zárásakor egy klassz prezentációt tartottak, ráadásul online, ami „nehezített terep”, ehhez képest hatalmas fejlődés.
A nagy sikerre való tekintettel számíthatunk a jövőben is hasonló jellegű kurzusra a karon?
dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina: Valószínűnek tartom, hogy igen, de ez nyilván nem csak rajtam múlik. Annak ellenére, hogy jogtörténész vagyok, nagyon szívesen csinálom ezt, és most már elég mélyen belecsöppentem ebbe az egész kommunikációs és módszertani vonalba, s természetesen én magam is folyamatosan próbálok fejlődni az oktatásmódszertan terén, amit ilyen jellegű kurzusoknál különösen jól hasznosíthatónak tartok. Be kell azt is vallanom, olykor kifejezetten nehéz mindezt a szűkebb szakmámmal összeegyeztetni; néha úgy érzem, hogy a jogtörténeti kutatás és előrelépés rovására megy, hogy szétforgácsolom az energiáimat. Mégis nehezen mondok nemet az ilyen típusú feladatokra, mert hiszem, hogy sokat segíthetünk így a hallgatóinknak.
Egyelőre ez a program arról szólt, hogy két kurzust tartsunk meg, de a távlati célok között az is szerepelt, hogy olyan hasznos módszereket dolgozzunk ki, amelyek később is a hallgatók javát szolgálhatják, és egy tananyag is elkészült hozzá. Valószínűleg balgaság lenne ezt elfektetni valahol és soha többet elő nem venni. Ha nem is pont ugyanilyen keretek között, ahogyan most megvalósulhatott, de szívesen tartanám meg egyszer más formában is: ha a járványhelyzet engedi, jelenléti módon, vagy ha egy újabb teljes kurzus netán nem is jönne létre belőle, össze lehetne hozni akár egy fél vagy egy napos tréningszerűséget, netán csak egy-egy előadást bizonyos tartalmi egységekre koncentrálva. Ezen azért feltétlenül érdemes gondolkodni. Az is eszembe jutott, hogy az általam tanított kommunikációs tárgyakba valamennyit beemeljek ebből, mert talán ott sem rossz, ha néhány előadástechnikai kérdést mélyebben megismertetünk a hallgatósággal, és akkor ez az anyag egy kicsit tágabb körben is tud hasznosulni.
Kuti Gábor vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, valamint a Media Iuris egyik új tagja. Mindig is szerettem a gondolataimat valamilyen formában kiadni magamból, legyen ez az írás vagy akár a festés, rajzolás és végül, de nem utolsó sorban a fotózás.
