A gólyatábor az egyik legfontosabb esemény egy elsőéves, frissen felvett hallgató életében, számára ez az esemény a jókedvet, bulizást és ismerkedést jelenti. Ahhoz azonban, hogy a táborban minden gördülékenyen menjen, hatalmas háttérmunkák kellenek, mind a szervezők, mind pedig a seniorok részéről. Előbbiek a tábort megelőző időszakban folyamatosan azon dolgoznak, hogy mindent, amit már elterveztek, meg tudják valósítani és semmi probléma ne történjen abban a négy napban, míg az utóbbiak fő feladata, hogy koordinálják a csapatokat, megtalálják a közös hangot gólyáikkal és közösen okozzanak felejthetetlen élményeket. Ebből kifolyólag kértem fel Sereg Zsombort, az egyik győztes csapat, a 6-os armada csapatkapitányát, illetve Horváth Zsombort, a Hallgatói Önkormányzati Testület elnökhelyettesét, hogy értékeljék a 2023-as jogász gólyatábort.
Először is köszönöm, hogy elvállaltad az interjút! Ha jól tudom, ez volt a második gólyatáborod seniorként és az első, mint csapatkapitány. Milyen érzésekkel, aggodalmakkal érkeztél a táborba?
Sereg Zsombor: Én köszönöm, hogy rám gondoltál! Igen-igen, ez volt a második gólyatáborom, mint felsőbb éves. Ez az új szerepkör nagyon motiválóan hatott rám és nagyon izgatottan érkeztem a táborba. Tudtam, hogy elég nagy felelősség, mivel részben rajtam, rajtunk, vezetőkön múlik, hogy ez az esemény, amely legtöbb embernek egyszeri az életében, milyen emlékként marad meg. Ennek megfelelően az lebegett a szemem előtt érkezéskor, hogy legalább olyan maradandó, varázslatos élményekben legyen része a leendő csapattagjaimnak, mint amilyen élményekben nekem volt részem gólyaként.
Az egyedüli bizonytalan pontot, mint minden gólyatábor során maguk a gólyák jelentették, ugyanis ők adják a csapat magját, morálját, szellemiségét, szóval csak bízni tudtam abban, hogy ugyanolyan mértékben nyitnak felénk, mint ahogyan mi nyitunk majd feléjük a tábor ideje alatt. Ezt leszámítva aggodalomra úgy gondolom, nem nagyon volt okom, mivel olyan csapatvezető társakat kaptam magam mellé, akik mellett miért is kellene aggódnia az embernek? Mindenkit ismertem már a tábor előtt, tudtam, mennyire megbízhatóak, közösségi emberek, azaz biztos voltam benne, hogy tökéletesek erre a feladatra.
Idén kevesebben jelentkeztek a táborba, ebből kifolyólag egy csapat csak 16 főből állt. Véleményed szerint ez megkönnyítette az összeszokást, illetve az együttműködést?
Sereg Zsombor: Összehasonlítva eddigi tapasztalataimmal, úgy gondolom, hogy igen, egyértelműen megkönnyítette ez az alacsonyabb létszám az ismerkedés részét a dolognak. Egyedüli nehézség, ami ebből adódott, hogy kevesebb ember jutott az eddig megszokott feladatmennyiségre, szóval jól meg kellett gondolni, hogy kinek csúszik még le az az extra adag fröccs. Illetve így mindenkinek mindent bele kellett adnia a csapatinduló kiabálásakor, nem lehetett azt könnyen elsunnyogni.
Mennyire volt nehéz felvenni a ritmust a gólyákkal? Mindenkinek más igényei vannak, ezeket mennyire sikerült helyén kezelni?
Sereg Zsombor: Most, hogy egy csapatvezető nézőpontjából is megtapasztalhattam a gólyatábort, azt kell mondjam, nem egyszerű felvenni a ritmust. Ahogy említetted, mindenkinek mások az igényei, más környezetből érkeznek, eleinte nagyon zárkózottak. Ez az egész szerintem teljesen természetes, ugyanis egy ilyen tábor során minden ember kimozdul az eddig megszokott komfortzónájából, új környezettel, új ingerekkel, új emberekkel és egy teljesen új életszituációval találkozik. Ebből fakadóan türelmesnek kell lenni, megértőnek, segítőkésznek. Ha ezek megvannak, akkor a tábor végére az egész csapat egy ritmusban fog mozogni úgy, mint egy igazi csapat.
A legkritikusabb nap az érkezés napja, itt kell a legjobban odafigyelni mindenkire, ha itt sikerül elkapni a fonalat, felmérni a csapat tagjainak igényeit, akkor a tábor többi napja nem okozhat nehézséget. Legfontosabb tudatni az összes résztvevővel, hogy ez a környezet biztonságos, semmit sem kötelező csinálni, mindenki azt vállalja, ami abban a pillanatban kényelmes. A csapat visszajelzéseiből következtetve azt mondhatom, hogy sikerült mindenki igényeit a helyén kezelni, úgy láttam, hogy senki nem érezte azt, hogy nem veszem figyelembe a sajátosságait. Szerintem a gólyatáborban szerzett első helyezés és a csapat öröme is ezt igazolja.
Mit gondolsz az idei feladatokról? Milyen visszajelzéseket kaptál a gólyáktól?
Sereg Zsombor: Az idei feladatok – hasonlóan a korábbi években megszokott feladatokhoz – élvezhetőek voltak, jól megtervezettek, nem unatkoztunk egy percet sem. Érződött, mint eddig minden évben, hogy ez egy jól összerakott, már futott koreográfia. A programterv hatalmas segítséget jelentett a csapattá váláshoz, ezen programok nélkül nagy nehézségekbe ütköztünk volna. Külön tetszett, hogy bőven volt ideje a csapatoknak a feladatok között a kommunikációra, a visszajelzések meghallgatására. Nem hiányoztak a gólyatáborokban megszokott hagyományos elemek sem, értem ezek alatt a zászlókészítést, a csapatindulónak megírását és a két vetélkedőt. Kifejezetten tetszett az új elemként behozott kvízest is, ami már megszokott része volt az évközi kari programoknak.
Saját kedvencem a Beerpong bajnokság idén sem okozott csalódást, személy szerint ez az a feladat, ami igazán összehozza a csapatokat, feltüzeli az embereket, felerősíti a csapatszellemiséget, itt vállnak a csapatok ténylegesen egy egységgé. Az egész bajnokság alatt jobban izgultam, mint amikor én álltam gólyaként az asztal mögött. A szakest pedig idén is méltó módon zárta a programokat. A gólyák is szemmel láthatólag nagyon élvezték a feladatokat, szinte minden feladatra voltak jelentkezők, annak ellenére, hogy idén csak 16 gólya erősített minden csapatot. Ha esetleg nem voltak meg az emberek, kisebb motiválást követően nem kellett sokáig keresni az önkéntes jelentkezőket. Egybehangzóan mondhatom, hogy idén is a Beerpong és természetesen az esti bulik voltak a favoritok a gólyák körében is.
Idén a legvégén megosztott első hely lett, amelyből az egyiket a Hatos Armada szerezte meg. Hogyan éltétek meg a győzelem pillanatát? Mivel motiváltad a gólyákat a 3 nap alatt?
Sereg Zsombor: Mindenki extázisban került, ugrált, kiabált, őrjöngött. Látszott, hogy ez a pár nap a győzelemmel megkoronázva mindenkinek egy életre szóló élményként fog megmaradni. Az egész csapat egy emberként örült és emiatt is nagyon remélem, hogy ez a győzelem a végén még közelebb hozta az egész csapatot, és hogy a gólyatábort követően is megmarad az, ami itt kialakult. Segítünk a másiknak, találkozgatunk és végigkísérjük egymást az elkövetkezendő években.
Személy szerint annak örültem a legjobban, hogy egy ilyen remek társaság alakult ki, jobbat nem is kívánhattam volna! A motiváltság a csapatban fokozatosan, napról-napra épült fel. Az első pár órában kicsit megijedve beszéltem a csapatommal, ahol nyomát nem láttam a motiváltságnak, versenyszellemnek. Azonban, ahogy az eredmény mutatja, nem kellett volna megijednem. Egyszerűen azzal motiváltam őket, ami történt. Mindenki remekül teljesített, a csapatban jó volt a hangulat, a csapaton kívülről is csak jó visszajelzéseket kaptam. Nekem igazából elegendő volt tudatnom azt az armadával, hogy mennyire jól csinálják azt, amit csinálnak. Egyetlen plusz, amit én tudtam adni, az a hangom volt, ami el is ment a végére. De hát megérte, nem?
A tábor nemcsak a senioroknak kihívás, hanem a szervezőknek is, ebből kifolyólag kértem fel Horváth Zsombort, hogy értékelje az idei gólyatábort.
Nem ez volt az első gólyatábor, amit meg kellett szerveznetek, így szinte már kijelenthetjük, hogy van benne gyakorlatotok. Mennyire ment zökkenőmentesen a szervezés? Könnyebb volt, mint a megelőző években, vagy idén is történtek meglepetések és akadályok?
Horváth Zsombor: Minden Gólyatábor más és más és új kihívásokat tartogat. A szervezésben sokat segít a már mögöttünk álló 3 tábor, de az igazi meglepetések mindig a tábor alatt érkeznek, de természetesen ezeket is sokkal könnyebb gyorsan és észrevétlenül orvosolni a rutinnak hála. Összeségében azt mondhatom, hogy zökkenőmentesen tudtuk lebonyolítani a tábort, és idén az időjárás sem okozott meglepetést, ami miatt módosult volna a program.
Az elmúlt években egyre több negatív történetet lehet olvasni az interneten, amik elbizonytalanítják a gólyákat attól, hogy jelentkezzenek a táborba. Ezek a történetek szerinted mennyire tükrözik a valóságot? Szervezőként mennyire nehéz arra figyelni, hogy minden rendben legyen?
Horváth Zsombor: Azt gondolom, mindig a szervezők feladata, hogy ezek pusztán rémtörténetek, legendák maradjanak. A saját tapasztalataimból kiindulva mondhatom, hogy a mi táborainkban soha nem merültek fel ilyen jellegű problémák és a hallgatói visszajelzések is ezt támasztják alá. Szervezőként természetesen a tábor teljes ideje alatt figyelnünk kell, hogy mindenhol, mindenki jól érezze magát és minden zökkenőmentesen, biztonságosan haladjon. Nem próbálnám meg belőni, hogy mennyire nehéz feladat ez, a tábor során ez a dolgunk, ezt kell elvégeznünk. Természetesen egy jó csapattal ez is sokkal könnyebben megy.
Mi a legfontosabb, amit szervezőként szem előtt kell tartanotok, amikor gólyatábort szerveztek, illetve a feladatokat állítjátok össze? Mennyire ügyeltek arra, hogy az ivós és nem ivós feladatok arányban legyenek egymással?
Horváth Zsombor: A lényegre tapintottál a kérdésben. A balansz megtartása egy fő szempont mind a konkrét feladatok összeállításában, mind a tábor menetének kialakításában. Mindig igyekszünk ügyelni arra, hogy mindenki találjon megfelelő szórakozást, akár ivós, akár más jellegű feladatok képében. Arra is igyekszünk figyelni, hogy a tábor teljes időtartamát egy nagy képként kezeljük és ennek alapján készüljenek a feladatok. Például a mi táborainkban a második nap évek óta egy sokkal pihenősebb, nyugisabb nap, mint az első vagy a harmadik, így mindenki jobban be tudja osztani az energiáját.
A tábor ideje alatt hallhattuk, hogy párszor próbáltátok buzdítani a táborozókat, hogy mindegy, ki hányadik helyen végez. Szerinted a későbbiekben mennyire fog megvalósulni az, hogy a tábor végén ne legyen egy csapat kikiáltva győztesként?
Horváth Zsombor: Minden évben alaposan körbe járjuk ezt a kérdést, de jelen pillanatban nem tervezzük, hogy a helyezések helyett jamboree-t (mindenki nyertes) csináljunk a tábor végén. Az egészséges versenyszellemre szükség van, és szerencsére minden évben egyre nagyobb a fejlődés ezen a téren. Minden évben igyekszem hangsúlyozni a táborban, hogy nem a helyezés a lényeg, hanem az a néhány nap, amit együtt eltöltünk, a közös élmények és egymás megismerése. Ennek szólt az idén előkerült „Tök mindegy” rigmus is. Ezt a felfogást szeretnénk erősíteni a továbbiakban.
Mennyire vagy elégedett a csapatok összeállításával, illetve a seniorok munkájával? Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a táborral, csapattal kapcsolatban?
Horváth Zsombor: A visszajelzéseket folyamatosan gyűjtjük, dolgozzuk fel, ez nem egy befejezhető munka. Egyelőre abszolút pozitívak a visszajelzések. A „nagy öregek” mellett az új vagy új szerepben feltűnő felsőbb évesek is dicsértésen szerepeltek a tábor során, mindenki felelősségteljes volt és igyekezett a gólyáinak egy élvezetés tábort csinálni, ami azt gondolom sikerült is.
Összességében mi a véleményed az idei gólyatáborról? Olyan lett, mint amit elterveztetek vagy változtatnál még néhány dolgon?
Horváth Zsombor: A csapatunk szellemiségéből adódik, hogy mindig fejlődni, javulni szeretnénk, és ez most sincs másként. Mindig van hová továbblépni és mindig érkeznek új igények, visszajelzések, amiket igyekszünk felhasználni és beépíteni. Összeségében azonban kijelenthetem, hogy egy jól sikerült tábor van mögöttünk, ami a gólyák elégedettségével mérhető leginkább. Az utolsó nap és azóta eltelt időben hallott vélemények alapján azt gondolom, hogy ez az elégedettség idén sem maradt el!
Nagyon szépen köszönöm az interjút Sereg Zsombornak és Horváth Zsombornak és remélem, hogy ezzel mindenkinek meghoztam a kedvét a következő táborokhoz!
Képek forrásai: 1, Papp Máté, Weisz Annamária
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
