Korponayné Géczy Julianna történelmünk egyik legkérdőjelesebb alakja, nevéhez hosszú századok óta Lőcse városának labanc kézre történő átadása kötődik, amely a Rákóczi-szabadságharc alatt következett be. Alakjának valódiságáról nincs egységes állásfoglalás a történészek és kutatók részéről, de ellentmondásokkal teli élete és a szokványostól eltérő cselekedetei megosztott személlyé tették, már saját korában is. Cikkemben igyekszem megmutatni Julianna alakját, tetteit és azt a felségárulási pert, amelynek leirata megőrizte nevét az utókor számára.
Élete
Géczy Julianna, ismertebb nevén Korponay Jánosné a felvidéki Osgyánban született 1680 körül. Édesapja Géczy Zsigmond, aki már a kezdetek óta kuruc ezredesként szolgált és a felkelők körében rendkívül nagy népszerűségre tett szert, míg férje, Korponay János a császárhű labanc táborhoz tartozott. Julianna végig követte urát a harcterekre, így kezdettől fogva két tábor között mozgott, amely által széles kapcsolatrendszerre tett szert, de ugyanakkor megalapozta későbbi „minősítését” is a kortársak és az utódok körében. A fordulat 1709-ben következett be, amikor is Julianna éppen Lőcsén tartózkodott és a labanc csapatok ostrom alá vették a várost. Lőcsét ekkor Andrássy István kapitány védelmezte, akivel a források szerint Korponayné jó kapcsolatot ápolt, sok helyen szeretőként hivatkoznak rájuk. A város feladásában oroszlánrész jutott Andrássynak, de a korszak hírlapja, a Mercurius Veridicus a teljes felelősséget Juliannára hárította annak ellenére, hogy napjainkra elfogadottá vált az a tény, hogy ő csak leveleket közvetített a védők és ostromlók között, minek következtében Lőcse árulójának kiáltották ki. Végzetét azonban az ezután elkövetett „kettős játéka” hozta el számára, melyet elsősorban gyermeke jövője érdekében hajtott végre, ami végül kudarcba fulladt.
A perhez vezető út és a kivégzés
Lőcse elfoglalása után Julianna ismét szervezkedni kezdett, amelyhez a kurucok is hozzájárultak azzal, hogy a szatmári békekötést követően Rákóczi visszatérését tervezték. Julianna 1712-ben azzal kereste fel Pozsonyban Pálffy Jánost, aki ekkor a császári csapatok magyarországi főparancsnoka volt, hogy bizonyítékai vannak egy új szervezkedésre. Neveket is mondott Pálffynak, ám a leveleket, amelyek szerinte tartalmazták a pontos tervet, nem adta át a tábornoknak. Később azzal védekezett, hogy félelmében elégette azokat, és számos taktikát bevetett annak érdekében, hogy húzza az időt. Ezen játéka veszélyes volt ránézve, és mivel kizárólag kisfia jövőjét akarta bebiztosítani, saját helyzetéről teljesen megfeledkezett és fogalma sem volt, hogy milyen vékony jégen táncol. Később álruhában próbált elmenekülni, de végül feladta magát. Ezután hosszú perfolyamat kezdődött az asszony szerepének tisztázása érdekében, hogy kiderüljön, valójában melyik oldalt is szolgálja. A császáriak végül arra jutottak, hogy Julianna végig a kurucok pártján állt, ezért Győrben kínvallatásnak vetették alá.
Történelmi források szerint az összeesküvők neveit akarták megtudni tőle, de az asszony a kínzások alatt sem vallott, nem árulta el a szervezkedő neveket és nem árult el annál többet, mint amennyit Pálffy tábornok előtt tett meg. A kínvallatása alatt történt az ún. megcsigáztatás, ami a kor egyik legbrutálisabb kínzóeszközének számított. A korszakban azon rabok esetében alkalmazták, akiknek kivégzéséhez már nem sok idő volt vissza. Juliannát végül fő és jószágvesztésre ítélték, végrehajtására Győr piacterén, a mai Széchenyi téren került sor 1714. szeptember 25-én. Korponayné mindvégig családja biztonságát, ezen belül apjának, fiának és férjének életét és vagyonát akarta megvédeni, amiért végül az életével fizetett.
Emlékezete
Korponayné árulói mivolta halála után sem kopott ki a köztudatból és egészen napjainkban is érezteti jelenlétét. Alakjáról számos terjedelmes írás született, köztük Jókai Mór is megírta történetét A lőcsei fehér asszony címmel. Jókai regényében árulónak bélyegzi Juliannát, bár alakja romantikus elemeket is magában hordoz.
Az asszony története a filmvilágot is megihlette, az 1970-es években filmre vitték Julianna tetteit és életét. A címszerepet Törőcsik Mari játssza, aki lehengerlő alakításával hozza közelebb a befogadó számára az asszony személyiségét és érzelmeit. Alakításáért a Cannesi filmfesztiválon a legjobb női színésznő díjával jutalmazták. Magát Juliannát 300 évvel kivégzése után rehabilitálták, Lőcse városa úgy döntött, hogy helyreállítja a történelmi sérelmet, és átadta az asszony egyik leszármazottjának az ítéletet visszavonó dokumentumot.
A fehér asszony
Géczy Juliannát napjainkig a lőcsei fehér asszonnyal azonosítják, akinek köszönhetően a labancok bevették Lőcse városát. A jelző nagy valószínűséggel egy festménynek köszönheti kialakulását, amelyet ma a Szépművészeti Múzeumban tekinthetnek meg a látogatók. Az alkotáson egy fehér ruhát viselő nő látható, aki egyik kezét a kulcslyukon tartja, a másikkal pedig úgy tesz, mintha hívogatna valakit, ezzel is jelzést adva, hogy jöhetnek a katonák.
A lőcsei fehér asszony legendája központi helyet foglal el a történelemben. Egyes források szerint csak kitalált személyről van szó, mások szerint Géczy Julianna és a fehér asszony egy és ugyanazon személy, aki annak idején elárulta hazáját. Annak eldöntésére, hogy valóban áruló volt-e vagy önfeláldozó tettet hajtott végre, valószínű, hogy egységes álláspont már nem fog kialakulni a következő időszakokban.
Források: 1, 2, kiemelt kép, kép1, kép2
Sziasztok! Németh Mátyás vagyok, a PTE ÁJK jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Az írás már régebb óta egyik kedvenc időtöltésemnek számít, a Media Iurisnál pedig úgy érzem, ezt a készséget
fejleszteni tudom és egy erős összetartó közösség tagja lehetek. Érdeklődési köröm elég tág, így valószínűleg különböző témákból olvashattok tőlem cikkeket.
