A filmkészítés napjainkban művészetté nőtte ki magát, számos embert foglalkoztat és még többeket szórakoztat. Eme mozivásznak és tévéképernyők világában éppen ezért milliónyi műfaj és stílus megtalálható, így mindenki ízlésének eleget képesek tenni a színészek és producerek, ám vannak közöttük olyan klasszikusok is, amik olyan mondanivalóval és történettel rendelkeznek, amiket legalább mindenkinek látnia kell egyszer az életében. Természetesen itt sem elhanyagolható az ízlések és pofonok mondása, pontosan ezért lehet, hogy nem mindenki fogja a véleményem osztani ezzel kapcsolatban, ám ez egy filmajánló, amivel hátha népszerűsíthetek néhány (számomra) igazán különleges és mély filmet.
A Nap könnyei
A felsorolást egy háborús filmmel kezdeném, ami véleményem szerint az egyik legmegterhelőbb alkotás a léleknek. 2003-ban került a nagyközönség elé Bruce Willis főszereplésével ezen remekmű, ami Afrikába kalauzolja el a nézőket, azon belül is Nigériába, ahol éppen egy népirtás indul meg a lakosságon belül. A szörnyűségekbe úgy enged belátást a film, hogy egy elit katonai alakulatot irányítanak az érintett területekre annak érdekében, hogy egy ott ragadt amerikai orvost szabadítsanak ki a pusztítás elől. A doktornő azonban ragaszkodik az ottlakókhoz, így a katonák a parancsnokuktól kapott feladatnál jóval nehezebbel állnak majd szemben.
A film során belelátunk a népirtás kegyetlen és embertelen részleteibe, megszeretjük és meggyűlöljük a szereplőket (és egy kicsit a világot is), látunk borzalmakat és csodákat, ám nevetés helyett inkább csak sírunk. Az utolsó húsz percben szó szerint nem tudtam abbahagyni a zokogást, és amikor azt hittem, nem lehet már rosszabb, akkor újabb fordulat rázott meg. Mindennek ellenére ajánlom ezt a filmet mindenkinek, aki szereti a valóságos történeteket és a szívszorító pillanatokat, hiszen a végén természetesen a meghatottság csal könnyeket a szemünkbe.
https://www.youtube.com/watch?v=INW4f3yyeZg&t=42s
Zöld könyv – Útmutató az élethez
Az előzőnél egy könnyedebb, de legalább annyi mondanivalóval rendelkező filmmel folytatom a listát, ami nem más, mint a Zöld könyv. A mű címe nem árulkodik a tartalmáról, így amikor még annak idején egy önismereti foglalkozás keretében a tanár bekapcsolta nekünk ezt a filmet, elég szkeptikusan álltam hozzá. El kell, hogy mondjam, középiskolában esténként a kollégiumban tartottak nekünk minden héten egyszer (kötelezően) ilyen órát, így az elején azt hittem, amikor lejár a másfél óra, ha vége a filmnek, ha nem, én megyek is a szobámba. A Zöld könyv azonban ennél egy jóval hosszabb film és nem is kell mondanom, könnyekkel küszködve ültem ott a padokban a legutolsó pillanatig.
A történet az USA-ba repíti el a nézőt, ráadásul abba az időszakba, amikor még a színesbőrűeket keményen diszkriminálhatták és veszélyes volt számukra sokszor éjjel (vagy akár nappal) az utcán tartózkodni. Főszereplőink nem mások, mint egy híres és kifinomult afroamerikai zongorista és a kissé sztereotipikus, de annál átlagosabb és egyszerűbb negyvenes családapa, aki a fehérbőrűek és enyhén rasszisták táborát erősíti. E két merőben különböző egyéniség egy munka kapcsán keveredik össze, amin keresztül egészen megváltozik a véleményük és látásmódjuk a világról és egymásról. A film közben átélhetünk mélybe lökő és felemelő pillanatokat, de az utolsó jelentig érdemes végignézni, mivel egy nagyon szép és megható történet kerekedik ki karácsony napjára. Ajánlom mindenkinek és azoknak, akiknek tetszett az Életrevalók című film, mivel sok lehet benne a hasonlóság.
https://www.youtube.com/watch?v=TQUJP7t9zFY
Ilyen az élet
Felsorolásomat egy még vidámabb filmmel folytatom, amit a romantikus vígjáték kategóriába sorolnám be. Ha csak egy laza kis vasárnap délutáni filmként nézi meg az ember ezt a művet, nem lehet egy nagy szám, mivel sem vér nem folyik benne és kibőgött zsebkendők sem hevernek közben körülöttünk, mégis óriási mondanivalóval és mély érzelmekkel telített ez a kedves kis alkotás.
Főszereplőink (egy egyedülálló, szingli és talán kicsit merev cukrásznő és egy nagyon laza nőcsábász) nem kedvelik egymást, ám legjobb barátaik házasok és még egy közös gyermekük is született. Tragikus fordulat a legelején, hogy a kislány első születésnapja után a pár autóbalesetet szenved, ahol mindketten odavesznek. A kicsi Sophie-t ilyen esetre mindenki tudta nélkül azonban legjobb barátaikra bízzák, akik igyekeznek eleget tenni ennek a kívánságnak és megpróbálják közösen felnevelni az árván maradt kislányt. Rengeteg nehézséggel küzdenek meg az apróság nevelése során, főként úgy, hogy közben ki nem állhatják a másikat és alapjaiban különböznek. A történet tanulságos és megható, tele van vicces jelenetekkel és mégis elgondolkodtatja a nézőket. Véleményem szerint túl kevesek által ismert és kevesek által elismert film.
https://www.youtube.com/watch?v=vHLH6y0fvhY
Apaság
Az Apaság című film számomra egy igen friss élmény, mivel az idei nyaraláson néztük meg családosan és a végén sírva közöltem mindenkivel, hogy gyönyörű film, de sosem nézem meg többet, mert engem teljesen tönkretett. A film közben legalább 6-8 percenként könnyeztem be vagy sírtam el magam hol szomorú, hol pedig megható és szívszorító jelenetek miatt, amik olyan ütemben váltogatják egymást, hogy ki sem lehet heverni az egyiket mire jön a másik.
A történet legelején egy temetésen találjuk magunkat, ahol egy fiatal férfi gyászolja szintén túl fiatal elhunyt szerelmét. Halálának oka a szülőszobán keresendő, ahol életet adott első gyermeküknek, Maddy-nek. A férj egyedül marad újszülött kislányával, a gyásszal, édesanyjával és anyósával, akik elkötelezetten próbálnak neki segíteni és boldogulni ebben a nehéz helyzetben. A film során a kislány már iskolássá növi ki magát és mi ezalatt szereplőinkkel átélhetjük a gyászt, a magányt, bizalmat, szeretetet, szerelmet és lemondást megannyi gyönyörű és megható jelenten keresztül. Mindemellett rengeteg fontos dolgot is tanulunk az Apaság nézése közben, mint például azt, hogy a pénz nem minden, ellenben a család és a szeretteink mindenekelőtt állnak. Megtanulunk szeretni, emlékezni, elengedni és újra szeretni.
https://www.youtube.com/watch?v=ryUutV8cD5o
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
