Világunk tele van érdekesebbnél érdekesebb kultúrákkal, népszokásokkal. Ezek elsőre talán furcsának tűnhetnek a kívülállók számára, ám az adott nép gyermekeinek éppoly természetes, mint számunkra a magyar hagyományok. Szerencsére a digitalizáció korában pillanatokon belül megismerkedhetünk más népek hagyományaival, amelyekből egy-kettőt csokorba szedek jelen cikkemben.
Svájc – becsületes vásárlók
Egy olyan alpesi országban, ahol a gyakran zord időjárási körülmények között hatalmas a közösség szerepe nem meglepő talán, hogy feltétlen bizalommal vannak egymás iránt a polgárok. Ennek egyik kiváló megtestesülése azon boltok sokasága, ahol az emberek a mindennapi hús- és tejtermékeiket úgy vásárolják, hogy nincs az üzletben eladó. És hogy mi ennek az oka? Ezeket az alpesi kisboltokat rendszerint maguk a gazdák üzemeltetik, akik nem tudnak még az értékesítéssel is foglalkozni, így a vásárlók csak otthagyják a pénzt minden vásárlásuk után. Nem csoda tehát, hogy a bizalom rendületlen a közösség tagjai között.
Izland – a tökéletes karácsonyi ajándék nem léte… vagy talán mégis?
Nincs is kellemesebb egy hideg, téli napon egy könyvvel a kézben lazítani, kivéve, ha eközben azon kattog az agyunk, hogy melyik szerettünket mivel lepjük meg karácsonykor. Az izlandiak az előbbi élvezetre és az utóbbi problémára egy nagyon egyszerű megoldást találtak, könyvekkel kedveskednek egymásnak. Hab a tortán, hogy miután kibontották ajándékaikat, körbeülnek és együtt kezdik el olvasni könyveiket. Ezt a szép hagyományt hívják Jolabokaflodnak.
Venezuela – pontosság = udvariatlanság?
Sokszor mondogatjuk magunknak, én legalábbis gyakran szoktam, hogy mindig illik pár percet késni, bárhova is megyünk. Sajnos azonban ez nem feltétlenül igaz, bár kétségtelenül nyugodtabban alszunk utána. Venezuelában azonban valóban illetlen dolog angolos pontossággal érkezni, sőt! Azokat, akik a megbeszélt időpontban érkeznek túlbuzgónak, esetleg önzőnek is tarthatják utána. Ha egy venezuelai barátunktól kapunk meghívást, érdemes egy negyed órát késni, és máris jobban fog indulni a találkozó.
Anglia – ahol a grimaszolás bajnoka lehetsz
A brit kultúrában számtalan érdekes tevékenység, „sport” van, melyből versenyt csinálnak. Gondolhatnánk a farönk hajításra, vagy az evezésre a Temzén, azonban ki gondolná, hogy a grimaszolással is lehet versenyezni. A XIII. század óta komoly hagyományai vannak a viccesebbnél viccesebb arcoknak Anglia vidéki részein, egy időben pedig világbajnokságot is rendeztek. Egyesek annyira elkötelezetten űzték ezt a sportot, hogy még a fogukat is eltávolították, ezzel elnyerve negyedjére is a világelsőséget.
Németország – tányértörés a hosszú házasságért
Az emberi kapcsolatok, kiváltképpen a házasság gyakran sok-sok kemény, közös munkát igényelnek, melyből mindkét félnek ki kell vennie a maga részét. Németországban ezt hivatott szimbolizálni az a szokás, hogy az esküvő előtt a menyasszony és a vőlegény családjaik, barátaik, vendégeik tányérokat, poharakat és mindenféle egyéb konyhai eszközt törnek össze, melyet az ifjú párnak kell maradéktalanul feltakarítania.
Indonézia – házasság után mindent lehet… csak a mosdót használni nem
Hasonlóan egy házassággal kapcsolatos népszokás következik, a távol-keleti Indonéziából, a Tidong közösségből. Az immáron férjjé és feleséggé avanzsált páros a házasságkötés után három napig nem használhatja a mosdót, mondván, az bajt hoz a házasságukra. Mindeközben a rokonok árgus szemekkel figyelik, hogy nem szegik-e meg ezt a furcsa szabályt, amelyet azzal is biztosítanak, hogy e három nap alatt csak minimális ételt és italt vesznek magukhoz a párok.
Vanuatu – csak egy ugrásra a bőségtől
Sok országban végeznek különböző rituálékat, hogy az éves termés minél nagyobb, bőségesebb legyen. Nincs ez másként a Pünkösd-szigeten sem, ahol a helyiek egy különös módját választották ennek. Egy magas, csak indák által összetartott toronyból kell leugraniuk. Amennyiben a földet érés sikeres, jó termésre lehet számítani. Ha azonban nem… nos arról már nem szól a fáma.
Finnország – business a tárgyalóasztalon túl
Míg máshol az üzleti tárgyalások rendkívül formális keretek között, egy vaskos asztal mellett történnek, addig a finnek inkább elvonulnak egy kicsit szaunázni. Úgy tartják, hogy ha az üzletkötők itt beszélik meg a részleteket, sokkal jobb eredményt érhetnek el, mint a nyakkendők és aktatáskák szorításában.
Remélem, hogy a fent leírt nyolc érdekes, meghökkentő, néha talán furcsa népszokás elnyerte tetszéseteket. Úgy gondolom, hogy megéri nyitott szemmel járni a világban és minél több dolgot átélni, megtapasztalni, megismerni. És ki tudja, lehet, hogy egy-két tradíció olyannyira megtetszik, hogy haza is visszük magunkkal.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
