A végrehajtandó szabadságvesztéseket a büntetés-végrehajtási intézményekben kell letölteni, amelyek egyik fokozata a börtön. Ismeritek azt a mondást, hogy ahány ház, annyi szokás, igaz? Na ez tökéletesen ráillik a börtönökre is, hiszen ahány büntetőintézet, annyi körülmény. Persze vannak olyan kóterek, ahol élni már-már luxusnak számít, hiszen sok minden áll a rabok rendelkezésére, azonban ez nem mindegyikben van így. A következőkben összegyűjtöttem nektek néhány börtönt, a világ egyes tájairól, ahol a kegyetlenségnek nem igen vannak határai.
La Sabaneta, Venezuela
Venezuela az az ország, ahol elég sok erőszakos bűncselekményt, gyilkosságot követnek el, amelyek miatt a börtönök is túlzsúfolttá válnak. A Sabaneta börtön az egyik ilyen, ahol 3500 rabnak kell osztozkodnia 700 ember befogadására képes helyen. Mondani sem kell szerintem, hogy itt úgy élnek az emberek, mint a heringek. Ebből adódik, hogy a börtönőröknek sincsen valami könnyű és egyszerű dolga, ugyanis körülbelül 150 elítéltet kell egyetlen őrnek „kordában tartania”. Az itt lévő körülmények egyáltalán nem juttatják velünk eszünkbe a luxus szót, hiszen sokszor kell a túlzsúfoltság miatt a delikvenseknek a wc-ből vagy a fürdőkádból innia. Nem ritkák a börtönlázadások sem, az egyik legkegyetlenebb is itt történt 1994-ben, ahol 108 cellalakó vesztette életét.
Rikers börtön, New York
Ebben a büntetés-végrehajtási intézetben általában azok „szállnak” meg, akiknek a szabadságvesztésük nem szól hosszú időre, vagy várnak az átszállításra. Itt a kegyetlenség nem elsősorban a körülményekből következik, hanem az őrök viselkedéséből. Az itt dolgozó smasszerok előszeretettel alkalmaznak erőszakot a rabok ellen, vagy veszik rá arra őket, hogy egymás ellen kövessenek el hasonló dolgokat. Ismeretes egy eset, amikor egy 16 éves fiút zártak be, akinek 3 évébe tellett, hogy kiderüljön: ártatlan. Az itt eltöltött idő alatt többször volt fizikai bántalmazás, szexuális erőszak áldozata, ami ahhoz vezetett, hogy saját kézzel vetett véget életének, azonban nem ő az egyedüli, aki a benti kíméletlenségek miatt kioltotta létezésének gyertyáját.
Bang Kwang, Thaiföld
Ezt a börtönt 1930-ban építették, 3500 férőhellyel. Mára már 8000 lakossal rendelkezik, de persze bővítést nem eszközöltek az épületen, tehát a túlzsúfoltság itt sem kérdés. A rabok körülbelül 10%-a van halálsoron, ami azt jelenti, hogy a lábuk láncokkal vannak összekötve, de az újonnan érkezőknek is ezt kell hordaniuk az első 3 hónapban. Ételt naponta egyszer kapnak, egy kis rizst levessel, s itt is szembe kell nézni az őrök kegyetlenségével, akik előszeretettel verik meg a foglyokat. Egy angol származású ember, Jonathan Wheeler, aki heroin csempészet miatt került be ide, úgy nyilatkozott, hogy: „Az élet kevesebbet ér errefelé, mint a drog.”
ADX, Colorado
Itt a kegyetlenség nem éppen a körülmények, vagy a börtönőrök erőszakosságából következik, hanem abból, hogy nagyon szigorú szabályok szerint kell élnie a raboknak. Persze ez nem meglepő, itt tartják a legveszélyesebbnek vélt bűnözőket, illetőleg terroristákat. Aki ide bekerül, annak egy kis cellában kell tengetni mindennapjait, egyedül. A falakat olyan szikla szilárdnak csinálták meg, hogy azt ne lehessen áttörni, valamint ne lehessen hallani semmit sem, ami a szomszéd cellából érkezik. Ugyan egy kis ablak van minden egyes zárka falán, ám ezek nem szolgálnak másra, csak hogy szűrődjék be természetes fény, az égbolton kívül azonban semmire nincsen rálátása a lakóknak. Ezek miatt előfordult már, hogy a rabok, mondhatni „begolyóztak” és amint lehetőségük nyílt rá saját kezükkel vetettek véget életüknek.
La Sante, Franciaország
Ez a büntetés-végrehajtási intézmény a 20. század közepén épült. Igaz a franciaországi börtönök általában híresek a fogvatartottak felé tanúsított kegyelemről, ám ez a La Sante esetében nem mindig volt így. Legfőképpen súlyos bűncselekmények elkövetőit, terroristákat, kémeket tartottak itt fogva, ezért a biztonságra és arra, hogy ne lehessen végrehajtani szökést, különösképpen figyeltek, amivel természetesen nem lenne gond. Azonban a 2000-es években napvilágra került az egyik ott raboskodónak az írása, amelyben arról számolt be, hogy mennyire anti-higiénikusak a bent lévő körülmények, illetve, hogy a börtönőrök is előszeretettel alkalmaznak erőszakot az elítéltek ellen. Ezután az eset után egyébként a parlament parlamenti értékelést adott a helyzetről, a börtönt 2014-ben felújítás miatt be is zárták.
Természetesen a szabadságvesztés kiszabásának célja az, hogy elrettentsék ne csak az elkövetőt, de a többi embert is attól, hogy bűncselekményeket hajtsanak végre. Azonban, hiába egy börtönben vagyunk, figyelnünk kell a másik ember, nevezetten a rabok, emberi alapvető jogainak és méltányosságának a tiszteletben tartására. Illetve megjegyezném, hogyha az őrök erőszakos példát mutatnak a fogva tartottak előtt, akkor hogyan várhatnánk el tőlük azt, hogy megjavuljanak? Figyelnünk kell arra, hogy a mai világban a büntetés célja az elrettentés és nem pedig a megtorlás.
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
