Az Erasmus-program egy olyan program, amely az Európai Felsőoktatási Térség területén tanuló egyetemi, főiskolai hallgatóknak más országok felsőoktatási társintézményekben való tanulmányait segíti. Ez az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, eddig több, mint 2,5 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elő Európában. Cikkemben Pohl Dorkát, karunk hallgatóját kérdezem élményeiről, tapasztalatairól.
Kérlek mutatkozz be röviden, mit érdemes tudni rólad?
Pohl Dorka: Sziasztok, Pohl Dóra Lucának hívnak, de a legtöbben Dorkaként ismernek. Szeptemberben kezdem az utolsó évemet a pécsi jogi karon és az előző szemeszteremet Ausztriában, Bécsben töltöttem az Erasmus Ösztöndíj keretén belül. Erről szeretnék mesélni nektek egy kicsit az interjú során, de ha van még kérdésetek a programmal kapcsolatban, nyugodtan keressetek meg akár személyesen, akár Messengeren! Minden további kérdésre szívesen válaszolok.
Szerencsésnek mondhatom magam olyan szempontból, hogy már viszonylag korán, az általános iskolában tudtam, egyszer jogász szeretnék lenni. A gimnáziumi jelentkezéskor céltudatosan töri speces osztályba felvételiztem, ami segített az emelt történelem érettségim sikeres megírásában. Így kerültem ide, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Valahogy Pécs mindig jobban vonzott, mint Pest vagy Győr és most már, négy év elteltével biztosan kijelenthetem, hogy nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy ide jelentkeztem. Számtalan élményben volt részem az egyetem alatt. Többek között az Óriás Nándor Szakkollégium tagja lehetek, egy évig az Elsa Pécs tudományos tevékenységért felelős alelnöki pozícióját tölthettem be, két évre demonstrátori feladatokat láttam el és a büntető-eljárásjogi diákkör hallgatótitkára is lehettem egy kis időre. Több versenyen is részt vehettem az elmúlt évek alatt, amelyek közül sikerült pár szép eredményt elérnem. Az OTDK-n harmadik helyezést értem el a Büntető eljárásjogi Szekcióban, valamint a Kriszbacher Ildikó Tehetségprogram által különböző témákról hallgathattam kerekasztal-beszélgetéseket. Az előző két évben három gimnazista lányt mentorálhattam a Szinapszis Mentorprogram keretein belül. Ezek az élmények és tapasztalatok mind hozzátettek ahhoz, aki ma lehetek.
Ilyen meghatározó időszak az életemben a külföldi tanulmány-szemeszterem is. Hatalmas élmény volt számomra és leírhatatlan, mennyi mindent kaptam a félév alatt. Valamint az is, hogy mennyire hálás vagyok mindenért.
Hogyan jött az ötlet, hogy a tavaszi szemesztert Erasmuson töltsd?
Pohl Dorka: Már a gimnáziumban fontolgattam, hogy szeretnék kimenni egy másik országba tanulni, megismerni egy más kultúrát, új emberekkel találkozni. Mivel a gimnáziumban a külföldi tanulmányév miatt halasztanom kellett volna, így biztosan tudtam, hogy az egyetem alatt szeretném kihasználni ezt a lehetőséget. Az első évtől kezdve biztos voltam benne, hogy külföldön fogok tanulni egy vagy két szemesztert, de nagy logisztika előzte meg, hogy melyik évben legyen ez. Visszagondolva bármelyik szemeszter/év tökéletes egy ilyen utazás számára. Nincs rossz alkalom. Természetesen vannak kihívások egy olyan időszakban, amikor két vagy több egyetemet csinálunk egyszerre, de úgy gondolom, teljes mértékben megéri a fáradalmakat.
Hogyan történt a jelentkezés?
Pohl Dorka: Évente kétszer van lehetőség Erasmus programra jelentkezni, egyszer az őszi, egyszer pedig a tavaszi szemeszterben. A sikeres jelentkezéshez egy online formot kell kitöltögetni. Ez nem egy A4-es oldal, hanem több fülből álló felület. A kitöltéshez segítségként igénybe vettem a kar által elkészített Erasmus Plusz online felületet (https://ajk.pte.hu/hu/nemzetkozi-kapcsolatok/erasmus) és Bodor Kati volt, aki mindenben segített és azonnal válaszolt, bármikor kérdeztem. A jelentkezéshez előfeltétel egy B2-es nyelvvizsga és a 4-es átlag, valamint két lezárt félév. Csatolni kell egy önéletrajzot és egy motivációs levelet magyarul és angolul, vagy azon a nyelven, amelyen az adott országban beszélnek.
Ha ezek megvannak és kitöltöttük az online felületet is, már csak egy szóbeli beszélgetés választ el minket a külföldi tanulmányutunktól. Velem Mohay Ágoston Tanár Úr és Jávorszki Bendegúz hallgatótársunk beszélgetett azon a nyelven, amelyiken kint terveztem tanulni. Esetemben ez németül történt, de Bécsben van lehetőség angolul is tanulni. A szóbeli beszélgetéstől egyáltalán nem kell félni. Én nagyon izgultam előtte, de kedvesek voltak és tényleg csak egy beszélgetés volt, semmi félelmetes.
Miért esett a választásod végül Bécsre?
Pohl Dorka: A tavalyi év első szemeszterében elnyertem egy egyéves ösztöndíjat, így minél közelebb szerettem volna lenni, hogy ha kell, gyorsan haza tudjak jönni. Végül sikerült online megoldani mindent, így ezt a közelséget nem kellett kihasználnom. Emellett Ausztriában szoktam síelni, így ezt az országot éreztem a legközelebb a szívemhez. Régebben már jártam Bécsben is, ahol a Schönnbrunni kastélyt néztük meg a családommal. Nagyon jó érzés volt újra megtenni ezt a kirándulást úgy, hogy az ottani közlekedési eszközöket használtam, hogy beszélni tudtam az emberekkel és nem turistaként mentem, hanem mint „egyszerű” bécsi látogató.
Mindenképpen német nyelvterületű országba szerettem volna menni. Először Németország jött szóba, de hamar beláttam, hogy Ausztria sok szempontból kedvezőbb számomra. A kint töltött pár hónapom alatt a húgom és a barátom is kijöttek hozzám pár napra és nekik is sokkal kényelmesebb volt, hogy csak pár órát kellett utazniuk. Ausztrián belül Bécsbe és Grazba lehet menni Erasmussal. Azért Bécset választottam, mert ott laknak ismerőseim, akikhez, ha bármi probléma lett volna, tudtam volna fordulni. Szerencsére semmi baj nem volt, de ennek ellenére örültem, hogy tudtam találkozni velük.
Mennyire volt egyszerű beilleszkedni, megszokni az új közeget?
Pohl Dorka: Bécsben – és igazából egész Ausztria területén – egy hónappal később kezdődik a szorgalmi időszak, mint nálunk, azonban az Erasmus ösztöndíjam már február elején „elkezdődött”. Ki is költöztem február 10-én Bécsbe, mivel a következő hét elején volt az „Orientationstag”. Utána egy hónapig nem nagyon történt semmi, az ottani Erasmus sem szervezett még programokat és az egyetemen sem volt aktivitás. Az első hónapomban tehát a várost és néhány bevásárlóközpontot fedeztem fel. Ez kicsit nehezebb időszak volt, mert egyedül éreztem magam, de visszagondolva ez az utolsó emlékeim közt jelenik meg, ha a kint töltött félévemre gondolok, a rengeteg jó után.
Másoktól is hallottam és most már én is tapasztalatból tudom, a bécsi emberek nem túl barátkozósak. Mindenki kedves és udvarias, de mégsem keresik a társaságodat. Lettek ugyan bécsi barátaim egy páran, de inkább Erasmusos, külföldi barátokra tettem szert.
Az egyetemen alig láttam kétszer ugyanazt az embert, olyan sokan jártunk az előadásokra. A nagy előadások kicsit személytelenek is voltak, olyan szempontból, hogy akivel egyszer beszélgettem, a következő alkalommal már nem találtam meg. A szemináriumokon, kisebb számban tartott órákon tudtam a közösség tagjává válni, így a beilleszkedés kérdése kicsit kettős. Azonban nincs bennem hiányérzet, hiszen a programokon, szemináriumokon rengeteg fantasztikus embert ismerhettem meg.
Bécs gyönyörű és varázslatos, ezért könnyen hozzászoktam az új helyhez. Nagyon szeles, ezt viszont nehéz volt megszoknom. Kárpótolt azonban a rengeteg apró, kis dolog, például minden eladó mosolyog a boltokban, 99%-ban átengednek a zebrán, az emberek kedvesek és segítőkészek. Az épületek csodálatosak és nagyon sok a lovaskocsi, ami miatt minden nagyon hangulatos.
Hogyan sikerült szállást találni? Tudnál ehhez esetleg valami jó tippet adni, hol érdemes keresgélni? A kollégiumot vagy a lakást ajánlanád?
Pohl Dorka: A szálláskeresés volt a legstresszesebb számomra az egész program során, pedig akkor még nem is voltam külföldön. Végigolvastam a volt erasmusos hallgatók beszámolóit, tanácsait, nehézségeit és javaslatait. Őszintén szólva kicsit nehezített helyzetben voltam a keresztféléves tanulmányszemeszterem miatt, hiszen ilyenkor már megvannak a fix emberek a kollégiumokban.
Első körben jelentkeztem az összes bécsi kollégiumba, amit találtam. Ezekre sorra jöttek vissza az e-mailek, hogy sajnálják, jelenleg nincs szabad helyük, de várólistára kerültem és majd visszajeleznek, ha szabadul fel szoba. Beszéltem a kint élő ismerőseimmel, akik azt tanácsolták, beszéljek össze másokkal és úgy béreljünk lakást, mert egyedül saját lakásba költözni nem olcsó.
Amikor már tényleg ott tartottam, hogy vissza kell mondanom az egészet, mert nem lesz hol aludnom, kaptam egy e-mailt, amiben az állt, hogy igényt tartok-e a szobára az adott kollégiumban, mert nem fizettem még be a kauciót. Nem is vártam tovább, azonnal visszaírtam, pontosan hol és mit kell csinálnom? Nagyon kedvesen, mindent részletesen elmagyaráztak, így az indulásom előtt két héttel sikerült szállást találnom.
Olyan „Studentenwohnheim”-ban laktam, ahol saját szobám és fürdőszobám volt, a konyhán pedig két másik lánnyal osztoztam. Így összességében olyan volt, mintha külön lakásban élnénk hárman, három külön szobával. Én mindenképpen azt javaslom, hogy ha van rá lehetőség, a kollégiumot válasszátok, mert sokkal kedvezőbb és nem lesztek egyedül! Én a szomszédos szobában lakó lánnyal csináltam a legtöbb programot és ő segített nagyon sok mindenben. Ha egyedül éltem volna, ezek a lehetőségek nehezebben lettek volna hozzáférhetők.
Viszonyításképpen én 403 eurót fizettem havonta a kollégiumért és egyszeri 100 eurót a takarításért, a kint élő ismerőseim havonta – rezsi nélkül – több, mint 1000 euróért bérlik a lakásukat.
(Ide linkelem azt a kollégiumot, ahol én laktam: https://www.studentenwohnen.at/de/ )
Milyen tapasztalatokat szereztél a bécsi egyetemmel kapcsolatban? Volt esetleg kedvenc tárgyad?
Pohl Dorka: Igen, volt kedvencem, igazából több is. Az első óráim közé tartozott a „Mediatio”-s szeminárium, amit mindig ilyen fellélegzésnek éltem meg.
Voltak előadások, ahol anyanyelvű osztrákoknak tartott órát az anyanyelvű osztrák tanár, ahol – teljesen logikus módon – nem nekem igyekeztek érthetően elmagyarázni a tananyagot, hanem, mint nálunk is, kicsit gyorsabb beszédtempóban darálták le a német jogi szöveget. Ez első hallásra kicsit sok volt nekem és kétségbe is estem, hogy én itt nem fogok boldogulni, nem fognak sikerülni a vizsgáim és vissza kell fizetnem az ösztöndíjat. Ezek után jött a Mediatio-s órám, ahol 90%-ban értettem azt, amiről szó volt. Beszéltem a Tanár Úrral és pár csoporttársammal még az óra elején. Elmondtam, hogy Magyarországról jöttem, Erasmussal vagyok itt és nem biztos, hogy mindent érteni fogok, de igyekszem aktívan részt venni az órán. Biztosítottak róla, hogy bármikor nyugodtan kérdezhetek, szívesen elmagyarázzák újra. Emellett nagyon jól esett, hogy mindenki azt mondta, nagyon szépen és érthetően beszélek németül, értik, amit mondok és én is értettem őket. Ez hatalmas önbizalmat adott és ezáltal bátran meg mertem szólalni. Szituációs gyakorlatokat csináltunk az órákon, ezekről kellett egy reflexiót írni a tárgy teljesítéseként. Az egyik legnagyobb elismerésem volt, hogy (Ausztriában a legjobb jegynek számító) 1-est kaptam rá.
Tapasztalatok terén a nagy előadások hasonlóak voltak, mint nálunk. Talán annyi különbséget tudnék mondani, hogy többet kommunikálnak egymással. Az előadó igyekszik minél többször gyakorlati példákkal szemléltetni az elhangzottakat, amiket közösen oldanak meg vagy reflektálnak rá.
Voltak tárgyak, amiket itthon el tudtál fogadtatni? Hogyan tudtad megtalálni az egyensúlyt a bécsi és az itthoni tárgyak teljesítésénél?
Pohl Dorka: Igyekeztem megkönnyíteni a saját helyzetemet és olyan tárgyakat felvenni, amiket itthon már teljesítettem, így például hallgattam polgári jogot, családjogot, munkajogot stb. Azért így csináltam, mert bár rendelkezem német nyelvvizsgával és németül tanultam a szaknyelvet is, biztos voltam benne, hogy nem egyszerű németül jogot hallgatni. Úgy gondolom, jól döntöttem, hogy ezt a megoldást választottam, mert így nagyrészt értettem miről van szó az előadásokon. Az is hozzátett a döntésemhez, hogy már magyarul lehallgatott tárgyakat vegyek fel, hogy már csak a választott modul teljesítése és a záróvizsgák vannak vissza nekem, így nem is nagyon lett volna olyan tárgy, amit még nem teljesítettem a magyar egyetemen.
Az egyensúly megtalálásában nagy segítségemre voltak az oktatóink és az online szorgalmi dolgozatok. Igyekeztem minden ilyen lehetőséget kihasználni és minden online zh-t megírtam. Ez a vizsgák teljesítésében jelentett nagy könnyebbséget, hiszen sok vizsgát sikerült kiváltani.
Kihívást jelentett, hogy két egyetem vizsgaidőszakára kellett felkészülnöm, de megnyugvást adott a tudat, hogy Erasmusos hallgatóként lehetőségem van október 31-ig vizsgázni azokból a tárgyakból, amikből ebben a vizsgaidőszakban nem tudtam. Örülök ennek a kedvezménynek, mert két tárgyból valóban szükségem van a plusz időre. Ennek ellenére úgy gondolom, sikerült kihoznom a maximumot a helyzetből, hiszen minden vizsgám sikerült Bécsben és szinte az összes felvett tárgyból sikeresen vizsgáztam Pécsen is. Természetesen akkor sem lenne semmi probléma, ha több vizsga maradt volna őszre, hiszen amint mondtam, van lehetőségünk október végéig teljesíteni azokat.
Fel tudnád idézni egy nagyon boldog pillanatod, amit az Erasmusod során, annak köszönhetően éltél át? Illetve mi volt szerinted a legnagyobb nehézség, amivel meg kellett küzdened?
Pohl Dorka: Huh, annyi emlék és élmény jutott eszembe, amikor elolvastam ezt a kérdést! Számtalan nagyon boldog pillanattal gazdagodtam. Saját boldog pillanatom, amikor először jártam a kedvenc helyemen Bécsben. Több, mint egy órányi tömegközlekedésnyire volt tőlem, több átszállással, de annyira lenyűgözött a hely, hogy többször is meglátogattam. Hermesvillának hívják, Sziszi és Ferenc József egyik kastélya volt. Bécsben – szerintem – egy szuper dolog, hogy minden hónap első vasárnapján ingyenesen látogathatóak a múzeumok, nekem pedig olyan szerencsém volt, hogy pont akkor voltam először a Hermesvillánál, amikor be lehetett menni. Így tapasztalatból mondhatom, kívül-belül lenyűgöző látvány. Ha Bécsben jártok és lehetőségetek van rá, mindenképpen nézzétek meg! Én biztosan vissza fogok még menni oda.
Egy másik élményem talán azért meghatározó számomra, mert még a félév elején történt, amikor nem ismertem még szinte senkit és semmit. A lakótársam kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem elmenni vele egy szórakozóhelyre. Önmagában már az is nagyon jól esett, hogy gondolt rám, de maga az este is nagyon élvezetesre sikeredett. Előtte még egyikünk sem járt abban a bárban, így mindkettőnknek új volt. Viszonylag korán odaértünk, amikor még nem voltak sokan, vettünk innivalót és nyugodtan tudtunk helyet keresni magunknak, ahol beszélgettünk még kicsit. Azután gyűltek az emberek, egyre többen lettünk. El is keveredtünk egymástól, de forróvonalon voltunk WhatsAppon, úgyhogy könnyen megtaláltuk a másikat. Az estét egy mekizéssel zártuk. Ezen az estén kezdődött a barátságunk, amelynek a hónapok során sok-sok élmény megélését köszönhetem.
Ő az egyik olyan ember, akit Bécsnek köszönhetek. Rajta kívül rengeteg olyan barátra tehettem szert, akikhez bármikor mehetek, ha Ausztriában járok, és akik bármikor jöhetnek hozzám, ha itt vannak.
Kezdeti nehézség a lakhatás volt, de miután ez megoldódott, igazából nagy nehézségekkel nem kellett szembenéznem. Nehéz volt a párom és a családom nélkül öt hónapot eltölteni, akik aztán segítettek a visszaszokásban is, amikor hazajöttem. Ennek ellenére mégis azt tudom mondani, hogy bármikor újrakezdeném, és ha van rá lehetőségem, újra ki fogok menni Bécsbe vagy akár más országba, városba, mert ez olyan megfogalmazhatatlan boldogságot nyújtott, amit sosem fogok tudni eléggé megköszönni!
Összefoglalva hogyan jellemeznéd az Erasmusodat?
Pohl Dorka: Talán az egyik szó, amit mondani tudnék a programról, az a „kihagyhatatlan”. Mindenkit szeretnék biztatni és bátorítani arra, hogy utazzon ki, akár csak egy félévre egy másik országba és tapasztaljon meg egy másik kultúrát! Sok szempontból nagyon hasznos az Erasmus program, nekem (német) nyelvi biztonságot adott, önbizalmat – hiszen egyedül boldogultam egy idegen helyen –, tapasztalatot, számtalan élményt, kihívásokat és hatalmas boldogságot.
Nagyon jó érzés, hogy szinte bármelyik országba megyek nyaralni, tanulni, van ott egy barátom, akivel közös élmények kötnek össze. Ezt az érzést csak az értheti és érezheti, aki átélte, megtapasztalta már.
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
