Márai Sándor Füves könyv című művében a következőt tanítja olvasóinak: „Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! […] Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele mindennap, ahogy lélegzik az ember.” Megfogadva az írónak ezt a tanácsát bátorkodtam bemutatni Franciaország egyik méltán leghíresebb impresszionista festőművészének munkásságát.
A kezdet
Renoir 1841. február 25-én született Limogesben, azonban gyermekkorát már Párizsban töltötte, ugyanis a család kénytelen volt a nagyvárosba költözni jobb megélhetés reményében. A festőművész 13 éves korában egy porcelánfestő műhelyben kezdett dolgozni, ahol hamar felfigyeltek kivételes tehetségére; néhány hónap leforgása alatt már olyan darabok festését bízták rá, amelyeket főként szakképzett mesterekre osztottak.
Renoirnak volt egy munkatársa, aki festészettel ütötte el szabadidejét, és megengedte a fiatal művésznek, hogy használja a vásznait és festékeit. Nem sokkal később a manufaktúra bezárt, ezért alkalmi munkákból próbálta eltartani magát Renoir. 1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait és kötött életre szóló barátságot többek között Claude Monet-val. Az 1870-es évek derekától festő barátaival egy új irányzat kidolgozásán fáradoztak, melynek hatására 1874-ben sor került az első közös kiállításukra. A bemutatóra egyből reagált a sajtó és egy kritika nyomán nevezték el a csoportot impresszionistáknak, mely szerint alkotásaik inkább benyomások, mintsem befejezett képek. A hinta című művét is ebben korszakban alkotta meg.
Véleményem szerint a festő már-már életre keltette a képet a színekkel és magával a lefestett élethelyzettel. Szinte olyan, mintha hallanánk a háttal álló férfi és a zavarban lévő nő beszélgetését.
„Modell nélkül képtelen lennék festeni”
A kiállítás után egyre több megrendelést kapott Renoir, karrierje szárnyalni kezdett, anyagi gondjai megszűntek, amelynek hatására elkezdte bejárni a világot. Járt többek között Spanyolországban, Algériában és Itáliában, ahol mindössze 45 perc alatt festette meg a híres zeneszerző, Richard Wagner portréját.
Itáliai útja során egyre inkább elmerült Raffaello és Ingres művészetében, melynek hatására a fegyelmezett klasszicizmus felé fordult, azonban impresszionista kísérletei továbbra is megmaradtak. Az 1880-as években viszonylag sokat költözködött, amiről számos tájképe is tanúskodik.
1890-ben megnősült, amely frigyből három fia született. A családalapítás hatására egyre többször jelenítette meg festményein a családi élet bensőséges, idilli pillanatait. A művész népszerűségének egyik oka továbbá az volt, hogy a női szépséget nem csak a szokványos képtípusokon keresztül (szűzies vagy erotikusan vonzó oldaláról) mutatta be. Művészetében ugyanúgy helyet kaptak a hétköznapi momentumok, így a nőket is szívesen ábrázolta mindennapi teendőik közben. Egyik leghíresebb, a hétköznapi cselekvéseket ábrázoló, érzelemdús festménye Az anyaság vagy másnéven A szoptatás című kép.
A Szépművészeti Múzeum falán, a festmény mellett a következő szerepel: „Mély emberszeretetéről tanúskodó képei közül kiemelkednek azok a „modern Madonnak”, amelyek a keresztény Istenanya-ábrázolások ikonográfiájára is emlékeztetnek, ugyanakkor hétköznapiságukkal teret adnak az olyan személyes érzelmek kifejezésére is, mint a festő és kedvesének egymás, illetve elsőszülött gyermekük, Pierre iránt érzett szeretete.”
1892 körül súlyos ízületi gyulladást kapott, amelynek hatására egyre több időt töltött Dél-Franciaországban a kedvezőbb éghajlat miatt. Állapota egyre súlyosbodott, míg végül 1910-re olyannyira eluralkodott testén a betegség, hogy már járni sem bírt; tolókocsiba kényszerült. Renoir festményei azonban továbbra is vidámak maradtak, keserűségnek nyoma sem volt. A változás talán abban érhető tetten, hogy témái még inkább személyesebbé és meghittebbé váltak, főleg feleségét, gyermekeit festette, Gabrielle szolgálójukról pedig több aktképet készített.
1914-ben mindkét fiát behívták katonának, ahol mindketten súlyosan megsebesültek, 1915-ben pedig feleségét is elveszítette. Renoir egyébként még megélte, hogy egyik művét a Louvre megvegye, végül 1919. december 3-án halt meg Cagnes-sur-Merben.
Programajánló
Budapesten a Szépművészeti Múzeumban 2024. január 7-ig látható Renoir festményeiből egy kiállítás A festő és modelljei címmel. Mindenkinek szívből ajánlom a festmények megtekintését, hiszen derűt, életörömöt és felhőtlen boldogságot sugallnak a művész képei. Nem csak a női test szépségének ábrázolásában volt kivételes, hanem nyüzsgő társadalmi események megörökítésében is nagyot alkotott.
Képek forrása: kiemelt, 2, 3, 5
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
