Vajon hogy kapcsolódik egymáshoz egy likőr, egy whisky és az Európai Unió? Ennek a cikknek az elolvasása után választ kaphatunk erre a kérdésre, ugyanis két alkohollal kapcsolatos Európai Uniós ügy bemutatására vállalkozom.
1. Cassis de Dijon-ügy
A Cassis de Dijon egy Franciaországban előállított feketeribizli-alapú likőr, amely 15-20 fokos alkoholtartalommal rendelkezik.
Hogyan került ez a likőr az Európai Unió Bíróságához?
Az Európai Unió Bíróságához 1978. május 22-én a Rewe Zentrale nevű cég keresetet nyújtott be. Az alperes, a Szeszes Italok Szövetségi Monopóliuma (Bundesmonopolverwaltung Für Branntwein) volt. A Rewe-Zentrale kontra Bundesmonopolverwaltung für Branntwein néven szereplő ügy lényege, hogy a Rewe kereskedelmi vállalat importálni kívánta a fent említett termékét a Német Szövetségi Köztársaságba forgalomba hozatal céljából. Ennek érdekében a szeszes italok szövetségi monopóliumához fordult a szükséges behozatali engedély megszerzéséhez.
Mi okozta mégis a problémát?
Az NSZK-ban szeszes italok szövetségi monopóliuma likőrök és más szeszes italok meghatározott fajtáira 1958 óta minimális alkoholtartalmat írt elő. A Német Szövetségi Köztársaságban a 32 fokosnál gyengébb szeszes italokat nem lehetett likőrként forgalomba hozni.
A Rewe Zentrale cég először az NSZK-ban indított pert, miszerint az említett német jogszabály ellentétes az EK-szerződés azon cikkelyével, amely előírja, hogy az áruk Közösségen belüli szabad forgalma elé nem szabad akadályokat állítani. Az ügy megoldása érdekében a német bíróság az Európai Bírósághoz fordult előzetes állásfoglalásért.
Mi lett az ügy kimenetele?
Az Európai Unió Bírósága 1979. február 20-án azt az ítéletet hozta, hogy a Cassis de Dijon likőr Németországban is forgalomba hozható, azzal a feltétellel, hogy az üvegén egy külön címkével hívják fel a fogyasztók figyelmét az ital alkoholtartalmára. Az Európai Bíróság ítélete alapján a termékek tagállamok közötti forgalmát a tagállamok a nemzeti jogrendszerek közötti különbségre hivatkozva nem korlátozhatják. Kivételt képeznek az egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi szempontok. Amennyiben tehát egy terméket a jogszabályokat nem sértve állítanak elő az egyik tagországban, akkor nem lehet megtiltani árusítását egy másik államban. Vagyis a tagországok kölcsönösen elismerik egymás tradícióit.
Az ügy jelentősége
A Cassis de Dijon-ügy mondta ki először a kölcsönös egyenlőség elvét. Az Európai Unió Bíróságának ítélete szerint amennyiben egy terméket valamely tagállamban jogszerűen állítanak elő és hoznak forgalomba, akkor azt az Unió egész területén szabadon forgalmazhatónak kell tekinteni, ha nincs az adott területen uniós jogi szabályozás. Ezen kívül a Bíróság íratlan kimentési okokat is megfogalmazott a mennyiségi korlátozások alól pl. fogyasztók védelme, kereskedelmi ügyletek tisztességessége.
2. Dassonville-ügy
Mi volt az ügy kiindulópontja?
Benoit és Gustave Dassonville, francia kereskedők ellen Belgiumban büntetőeljárás indult, amiért rendszeresen vásároltak Franciaországban szabad forgalomban lévő Scotch whisky termékeket, és ezeket anélkül importálták Belgiumba, hogy rendelkeztek volna a brit vámhivatal származási bizonylatával, megsértve ezáltal a belga szabályokat.
Mi volt a probléma oka?
A belga jogszabályok ugyanis előírták, hogy az importáláshoz eredetmegjelöléssel rendelkező termékek esetében az exportáló ország kormánya által kiállított hivatalos dokumentumra van szükség. Ehhez az eredetigazoláshoz azonban csak komoly nehézségek árán lehetett hozzájutni. A tagállami bíróság előtt Dassonville arra hivatkozott, hogy a belga hatósági előírás a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású tagállami importkorlátozásnak minősül, ami ellentétes az EUMSZ (Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés) azon szabályával, mely szerint a tagállamok között tilos a behozatalra és kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatalra utalt kérdés az volt, hogy az EUMSZ értelmében vett mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül-e, ha egy nemzeti rendelkezés az exportáló ország kormánya által kiállított eredetigazolás hiányában megtiltja az eredetmegjelöléssel rendelkező áruk importját.
Milyen ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága?
A Bíróság a kérdésre igennel válaszolt, vagyis „a tagállam által megkövetelt olyan eredetiség bizonyítvány, amely nehezebben hozzáférhető egy másik tagállamban szabad kereskedelmi forgalomban lévő, eredeti terméket importáló, mint az ugyanezen, közvetlenül az előállító országból érkező terméket importáló számára, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedést képez, amely összeegyeztethetetlen az EUMSZ 34. és 35. cikkével.”
Az ügy jelentősége
Az 1974. július 11-én hozott ítélettel az Európai Unió Bírósága megalkotta a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések első bírósági definícióját, amely Dassonville-formulaként vonult be az uniós jog történetébe. Az ítélet 5. pontja szerint: „A tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.”
Képek: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! A Pécs Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának negyedéves jogász szakos hallgatója vagyok. 2022 tavaszán jelentkeztem a Media Iuris csapatába, mert már régóta foglalkoztatott az újságírás, és ki szerettem volna próbálni a szerkesztői tevékenységet. Mivel nagyon széles érdeklődési körrel rendelkezem, ezért próbálok minél változatosabb cikkekkel jelentkezni hétről hétre.
